| | | | | Magyar bűnfilmek |  szerz: Szántó Sz. Erika |
"Akik nem tudnak élni: ölnek. Akik nem tudnak örülni: gyűlölnek."
(Király Jenő)
 A magyar film pénz- és önbizalomhiányos műfajszegénységét csökkentve, a kilencvenes évek elején csapódott a vígjátékhoz az éjsötét magyar filmnoir- a bűnfilm. Azt, hogy a filmezés tengernyi műfajából miért pont ehhez nyúlt a magyar filmszakma, több dologgal is lehet magyarázni: egyfelől ott van a szocialista bűnnézet -a mindent titkolni kell- rendszerváltással történő feloldása, mely az összes addigi tabut felszabadítva már utat engedett egy újfajta stílusirány kiteljesedésének, másfelől pedig a szabadsággal létrejött látszólagos valóság is rengeteg témát szolgáltatott a társadalmi változásokra fogékony filmeseknek. Már nemcsak, hogy bárki beszélhetett az újonnan bejövő vadkapitalista bűnözésről: a helyi maffiákról, a drogkereskedelemről és a reneszánszát élő prostitúcióról, d e le is filmezhette azt. Mindezek mellett pedig a bűnfilmek elterjedésében szerepet játszott a pénz is, hiszen a nevettetéssel produkált bevételnél talán csak az erőszakos halál ábrázolásával előállított profit a nagyobb. “A rómaiktól eredő vígság, szex és vérgyilkolás bámulása iránti igény közös tőről sarjad, a modern kor embere is töretlen lelkesedéssel zsibong a vizuális arénákban, hogy ott mások eljátszott halálában, mintegy helyettes áldozatában gyönyörködjék, mindannyiszor megnyugodva, hogy ő ismét mindent túlélt.” (Vaskó Péter: Keleten a helyzet).
Közép-kelet európai és amerikai bűnök
A rendszerváltással járó elveszettség, különösen csapódik/ott le a közép-kelet európai és főleg magyar filmeken. A szokványos gondolkodásmód felborulásával, és a z értékek átalakulásával, támasz nélkül szinte természetes volt, hogy az új integritás a bűnben újjászületve épül föl, hiszen az eredendő bűn az egyetlen velünk született, nem változó dolog. A késő Kádár-kori szocializmus megszűnésével egy, a generációk óta fenntartott sorsközösség, sorsegyenlőség ment veszendőbe, és ha egy társadalom rendezett hierarchiája és viszonyrendszere így válik káosszá, az mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. Ilyen helyzetben elveszik az egyéni szabadság és a méltóság, és a legnagyszerűbb hős is szerencsétlen baleknak látszik. Éppen ezért ha tisztességes eszközökkel nem teremthető meg az önbecsülés, a bűnbeesés sem túl nagy ár ahhoz, hogy személyiségnek, szabadnak érezhesse magát az ember. A filmek is ezt az állapotot ragadják meg, és a hurrá-optimizmus képe helyett a pániktársadalmat vázolják fel. “A kilencvenes évek magyar filmjének gyilkosai egyszerre kíméletlenek és esendőek, Édes Anna módján zuhannak a bűn kelepcéjébe: nem a bűneik, hanem a jó tulajdonságaik miatt buknak el, nem gyilkos indulataik őrjítik meg őket, hanem elfojtott erényeik.” (Schubert Gusztáv: A magyar film a rendszerváltás után- előadás).
Az amerikai gengszter és a magyar gengszter különbsége is ebből fakad,  hiszen míg az amerikai, bűnei elkövetésével mindig a társadalom csúcsát akarja meghódítani- ő akar lenni a leggazdagabb, a legkülönlegesebb és a legnagyszerűbb-, addig a magyar nem a felső tízezerbe igyekszik kegyetlenséggel elkövetett rablásaival, hanem a normalitásba, a kizsigerelő robotból a kényelmes-langyos átlagéletbe. Amerikában a hagyományos krimi nem más, mint mesefilm-bármilyen sötét legyen is az. Nálunk azonban a bűnnek nem lehetséges heppiendje, addig nem, amíg a roncsfilmek korszakát éljük.
Roncsfilm, Gengszterfilm, Visszatérés
 A rendszerváltás folyamatában Szomjas György és Grunwalsky Ferenc ragadja meg a legjobban a kialakulófélben lévő újfajta filmes realizmust. A nagy formátumú sorsokat felvonultató filmek helyét ugyanis átveszi a hősi pátosz nélküli, kisiklott életeket megragadó roncsfilm, melyben az embereket a szolidaritás helyett, már a gyűlölet gravitációja tartja egybe. Az 1991-es Roncsfilm (rend.: Szomjas György, operatőr: Grunwalsky Ferenc) Szomjas előző filmjeinek (Könnyű testi sértés, Falfúró, Könnyű vér) kivonata, melyben már a szétesettség, az alkoholizmus és a bűnözés a Szigony utca lakóinak természetes közegévé válik. A film szereplői annak ellenére, hogy látszólag harsány utcai életet élnek, cseppet sem közösségi lények, végletesen magukba vannak zárva, a kommunikációnak mindössze két formáját ismerik, a hirtelen felindulásból elkövetett párzást és a testi erőszakot. Nincs igazi történetszövés, és igazán lezárt befejezés sincs: a Gólya talponálló betérő vendégeinek története a boldog véget kerülve, a nézőben úgy tudatosul, hogy az bizonyára a végefőcím után is tovább pereg, és a szereplők innen folytatják tovább Szigony utcai életüket.
A páros ezt követő Gengszterfilmjében (rend.: Szomjas György, operatőr: Grunwalsky Ferenc, 1997) is hasonló egzisztencia-roncsokba ütközünk. A szereplők a megélhetésért bűnöznek. A bankrablás, a betörés és végül a gyilkolás is kisipari módszerekkel, pontos terv nélkül, véletlenszerűen folyik, miközben az igazi rablás nagyságrendekkel több pénzért más szférában, a privatizációban megy végbe. Átgondolatlan és esztelen rablásaikkal “hőseink” végül megbuknak és meg is bűnhődnek. Kisember voltuk (csakúgy, mint az előzménynek számító 1989-es Kicsi, de nagyon erősben -rend.: Grunwalsky Ferenc) kerülve az amerikai kliséket, és bemutatva a magyar valóságot nem diadalmaskodik. A Roncsfilmben a kisebb-nagyobb bűnök elkövetése a szereplők életének szinte természetes hozadéka, velejárója, a Gengszterfilmben, a Kicsi, de nagyon erősben és a Visszatérésben (Kicsi, de nagyon erős 2.) (rend.: Grunwalsky Ferenc, 1998) viszont a bűn elkövetése az egyetlen kiút. A szereplők a beletörődés és az álmok feladása helyett, a kitörés egyetlen lehetőségét a bűnözést választják. Mindezekből adódóan pedig az éjsötét magyar filmnoir végül a rendszerváltás munkanélküliséggel és szegénységgel járó következményeinek tragikus lenyomata lett, mely értelmezéséhez a heppiend hiányában, csak az empátia marad.
|
Hozzszlsok
|
| party hrek, informcik | Hiba a krsben
MySQL hibazenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
