| | | | | Birodalom a világ végén |  szerzõ: Vaszkun Judit |
Hála a kornak, mely nem csak a mennyiségi silány tömegtermékekkel bombázza az embereket, hanem a vad kreativitásnak is hagy egy szűk teret: korunk minden felszÃnes jelenségére van egy önironizáló válasz. A szappanoperáktól habzó televÃzió műsorok közé is idÅ‘nként beférkÅ‘zik egy-egy ilyen reflexió. Az elsÅ‘sorban kórházsorozatok paródiájaként számon tartott Birodalom mindezt egy olyan hangot és stÃlust megütve közvetÃti, ami egyformán fogyasztható, élvezhetÅ‘ és elgondolkodtató is.
A sorozat kétszer négy epizódja annak ellenére, hogy a kilencvenes években született (az elsÅ‘ széria 1994-ben, a második 1998-ban), ma mintha csak egyre több aktualitást nyerne, bár az itthoni műsorszerkesztÅ‘k láthatóan nem érzik égetÅ‘nek sem a műfaji szÃnesÃtését a programoknak sem a nézÅ‘k igényességének növelését
Hogy tömegek is jót szórakozhatnak rajta - amellett, hogy a kritikusok elismerést is kivÃvta és nemzetközi fesztiváldÃjat is nyert a produkció -, mi sem bizonyÃtja jobban, mint a dán televÃzió fÅ‘műsoridÅ‘ben való vetÃtése után kitört hangos siker.
A helyszÃn a (valóságban is létezÅ‘) dán Birodalmi Kórház. A látszólag egymás mellett élÅ‘, cselekvÅ‘ szereplÅ‘k útvonalai keresztezik itt egymást képtelenebbnél képtelenebb szituációkba keveredve.
Lars Von Trier intuÃcióira hagyatkozva összegyűjtött egy sor divatos, kecsegtetÅ‘ elemet: a műfaj nem csupán tévésorozat, de horror, pszichothriller is, vÃgjátékos fordulatokkal. A felszÃnes bűnügyi história mögött megbúvó komoly etikai, erkölcsi, politikai, világnézeti dilemmákkal támadja le, hol könnyesre kacagtatva, hol megfélemlÃtve a nézÅ‘t. Trier párhuzamba állÃtja a merev materializmust a misztikummal, a tudományt az okkultizmussal, az értelmet a fogyatékossággal, az emberi világot a szellemivel. Figyelmeztet, nemcsak hogy nem létezik egyik a másik nélkül, de vegytisztán sem fordulnak elÅ‘. S az átmenetek már olyan mértékeket öltenek, hogy még az élÅ‘k- holtak közötti állapot, a  zombi lét is teret kap..
Nos, a rendező a hozzávalókat bedobta a gépbe, gombot nyomott, s csodáknak csodája, egy páratlan arányérzékkel megáldott remekművet kaptunk.
 Slussz poénként a hatalmas piros csokornyakkendős büszke rendező, mintha az arcunkon ülő megrökönyödésen akarna élvezkedni, mosolyogva lép az epizódok végén látható vörös függöny elé s figyelmeztet bennünket: ez csak fikció, ne féljünk a látott borzalmaktól, de azért vonjuk le belőle magunknak a tanulságot. Amit talán nem tudunk könnyen megtenni, de az, hogy a látottak még napokig mozognak, dolgoznak az ember fe  jében, garantált
De mégsem sorozat, mert azt a nyugalmat árasztó állandóságot, a világrendet távolról sem sugallja, mint amivel a többi televÃziós sorozat „ajándékozza meg” a függÅ‘ket. Csak egy bizonyosságot kapunk: azt az egyre növekvÅ‘ káoszt, ami elhatalmasodik a Birodalmon, nem emberi kéz fogja kibogozni, s Ãgy csak derülni lehet a fel-alá rohangáló karaktereken, akik akármilyen abszurd is, mi magunk vagyunk.
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|