Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz dolog lesz az idÅ‘ szempontjából megvizsgálni a filmeket. Mit emeljek ki, a konkrét vagy absztrakt jelentést? Az idÅ‘utazást? A távoli jövÅ‘ben vagy a múltban játszódó történeteket? Esetleg a több idÅ‘síkon futó sztorikat? Szinte nincs olyan film, amelyben az idÅ‘ ne játszana kisebb vagy nagyobb szerepet. Végül úgy döntöttem, a szokatlan és egyedi megoldásokra koncentrálok, de a jól bevált „idÅ‘-fordulatokból” is kiemelek néhányat.

Rengeteg filmben visszaköszönÅ‘ motívum, a versenyfutás az idÅ‘vel. Megadott intervallum áll a fÅ‘hÅ‘s rendelkezésére, hogy teljesítse a gonosz követelését, avagy bebizonyítsa ártatlanságát, máskülönben elkerülhetetlen a tragédia. Számos példa hozható: IdÅ‘csapda (1999), IdÅ‘zavarban (2003). Az idÅ‘utazás paradoxonának feloldása is szinte a kezdetektÅ‘l foglalkoztatja az emberek. A múltbeli látogatás többnyire történelmi tényekre támaszkodik, a jövÅ‘ felfedezése viszont a fikció és a fantázia birodalma. Az utazáshoz azonban „közlekedési eszköz” is kell, ami nem más, mint az idÅ‘gép. Ehhez az egyik legfontosabb korai forrást H. G. Wells azonos című műve adta (1895). A sci-fi klasszikus egyik közelmúltbeli feldolgozása a 2002-ben készült Az idÅ‘gép, Jeremy Irons fÅ‘szereplésével. A Vissza a jövÅ‘be-trilógia fÅ‘hÅ‘se (Michael J. Fox) megjárt minden idÅ‘síkot, de bÅ‘ven elég lett volna belÅ‘le két epizód is. Az idÅ‘gép persze számtalan eszközben megtestesülhet, lehet például űrhajó, mint a vészjósló Majmok bolygója utópiában, vagy valami varázslat, amire példa Jean Reno bohóckodása a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című szintén többrészes moziban.

Az idÅ‘kezelés gyakran összekapcsolódik az emlékezetkiesés problematikájával, hiszen a szereplÅ‘knek a „eltűnt” idÅ‘t kell újra megtalálniuk. Ennek mesteri példája a 2000-ben készült Memento című film, aminek különlegessége, hogy idÅ‘rendben, de visszafelé játszódik, és ezt nehezíti, hogy a fÅ‘szereplÅ‘ memóriája mindössze 1 napig tart. Ez a Christopher Nolan-mozi igazi torna a linearitáshoz és párhuzamos gondolkodáshoz szokott agytekervényeinknek.

Az idei Oscar üdvöskéjének tartott Benjamin Button különös élete csak három mellékszobrocskával – látvány, vizuális eszközök, smink – kulloghatott haza, de a történet megér néhány mondatot. A kritikusok által földbe döngölt mozi megkapta, hogy túlságosan szentimentális, giccses, tele van Forrest Gump motívumokkal és még sorolhatnám. Való igaz, a film számtalan helyen sántít, de az alapmotívum, a visszafelé öregedÅ‘ ember gondolata felkelti az érdeklÅ‘dét. Foglalkoztatni kezdi az embert, hogy vajon Benjamin számára tényleg visszafelé pörög az idÅ‘, vagy nincs kivétel, és mindenkire egyaránt érvényes az elmúlás, és a tény, hogy minden perccel kevesebb idÅ‘nk van hátra.