Alacsony, kopasz, markáns arcú férfi, aki általában festékszagot árasztott. Érthetetlen számomra, hogy mi vonzotta a – sokkal fiatalabb – nÅ‘ket a zsenihez. A hírneve, a művészete iránti rajongás, a kapcsolatrendszer, vagy az a bizonyos misztikus kisugárzás?  Valószínűleg mindez együtt, és még rengeteg apró titok, amirÅ‘l ki mesélhetne hitelesebben, mint azoknak a nÅ‘knek az egyike, aki évekig élettársa volt Picassónak.



A művészetben és szerelemben egyaránt egoista festÅ‘ még életében legendává vált, és az is megadatott neki, hogy mindezt élvezze és kihasználja. A képzÅ‘művészet Don Juanjaként számon tartott Picasso számtalan hölgyet „elfogyasztott” pályafutása során. ElÅ‘szeretettel választott a művészek közül, Olga Koklova balett-táncos volt, Dora Maar fotográfus, Francoise Gilot pedig festÅ‘, aki két könyvet is írt halhatatlan kedvesérÅ‘l. Francoise mindössze 21 éves volt, amikor megismerkedett a 63 éves Picassóval, de a lány a nagy korkülönbség ellenére is határozottan viselkedett már a kapcsolat elejétÅ‘l kezdve. Csak nagy nehezen engedett a festÅ‘ csábításának, majd a románc közel tíz évig tartott, két gyerek is született – Claude és Paloma – amikor is Francoise sem kerülhette el a sorsát: a nagy szoknyavadász megcsalta. A kapcsolat végérvényesen megromlott, és 1964-ben az asszony elmesélte sorsát, napvilágot látott az Életem Picassóval című regény. Az írás nagy port kavart, a festÅ‘ mindent megtett, hogy ellehetetlenítse szerzÅ‘jével együtt, az mégis továbbélt, és film is készült belÅ‘le Anthony Hopkins fÅ‘szereplésével.

A regény több szempontból is különleges, hiszen olyan intim nézÅ‘pontból ismerhetjük meg a festÅ‘t, amirÅ‘l – a számtalan kaland ellenére is – csak kevesen mesélhetnek hitelesen. A magánélet szférája mellett a művészeti megközelítés is egyedi, hiszen Francoise maga is festÅ‘ lévén különlegesen közelrÅ‘l tanulmányozhatta Picassót, és lehettek egymás múzsái. A kapcsolat történései mellett olyan közelrÅ‘l láthatjuk a festÅ‘ műveit, mintha mi is ott lettünk volna azok születésénél, megismerhetjük a keletkezés körülményeit, a hatást és az utóéletet egyaránt. Merem állítani, hogy sokkal többet megtudunk Pablo Picasso művészetérÅ‘l, mintha egy művészettörténet könyvet fogatnánk. Emellett túlzás nélkül a 21. századi nÅ‘k példaképévé is emelhetem Francoise Gilot-t, az egyetlent Picasso élettársai közül, aki büszkeségét megÅ‘rizve képes volt arra, hogy elhagyja a férfit a szakítás után. 

„…Pablónak valamilyen kékszakáll-komplexusa van, szeretné levágni valamennyi nÅ‘ fejét, és megÅ‘rizni kis magánmúzeumában. De nem vágja le a fejüket teljesen. Hagyja, hadd éljenek tovább, jobban szereti, ha mindazok a nÅ‘k, akik részt vettek élete egyik vagy másik szakaszában, idÅ‘nként meg-megnyikkannak, hangot adnak örömüknek vagy fájdalmuknak, és néhány mozdulatot is tesznek, mint az ízekre tagolt bábuk, hogy bebizonyítsák, van még bennük élet, ha csak egy cérnaszálon lóg is az, és a cérnaszál másik végét Å‘ tartja a kezében. IdÅ‘rÅ‘l idÅ‘re gondoskodnak a dolgok humoros vagy dramatikus vagy néha tragikus fordulatáról, ez mind csemege az Å‘ számára."