| | | | | Hurka Gyurka, Skála Kópé, Cascót akarok |  szerzõ: Tóth Tamara |
Nincs olyan ember, akit ne befolyásolnának a reklámok. A befogadás már akkor elkezdődik, mielőtt az észrevennénk. Ez a küszöb alatti észlelés. Ha becsukott szemmel járnánk a világban, csak akkor nem érne el minket a reklámok áradata.
De mi, potenciális fogyasztók, akár tudat alatt is képesek vagyunk foglalkozni a beérkezÅ‘ ingerrel, és megértjük annak jelentését. És Ãgy nem kizárt, hogy a legközelebbi vásárlásnál az adott terméket vesszük le a polcról. Azért nem mindenki birka módjára engedelmeskedik a hirdetések özönének. A - Vidra effektussal- az érzékszervek automatikusan bezáródnak, tudatosan elutasÃthatjuk a tartalmat, vagy pedig az egész műfajt is megvethetjük.
Retro reklámok
A tudományos bevezetÅ‘ után a témát könnyedebben vizsgáljuk. A 70-es, 80-as évekbÅ‘l származó reklámok ma már igazi retro csemegék, különlegességnek számÃtanak. Az Új Filmlexikon 1973-as kiadása alapján a reklámfil m definÃciója a következÅ‘: - többnyire néhány perc terjedelmű, ötletes, látványos, árucikket, ipari terméket, szolgáltatást ajánló kereskedelmi rövidfilm. Gyakori fajtája a rajz- és bábfilm. - Ma már csak mosolygunk ezen a meghatározáson, pedig 35 évvel ezelÅ‘tt még helytálló volt..
Sas István kétségkÃvül a magyar reklámgyártás nagy öregje. Néhány munkájának Cannes-i dÃjazása olyan rangos elismerést jelent, amiben magyar reklámok azóta sem részesültek. Visszanézve ezeket a régi munkákat, nemcsak nosztalgiázhatunk, hanem korrajzot is kapunk az akkori világ fogyasztói társadalmáról. Fontos megjegyezni azonban, hogy Sas István a magyar reklámfilmgyártás kezdetekor monopolhelyzetben volt. SÅ‘t anno még egyszemélyesen is lehetett filmet készÃteni. Sas István végzett pszichológusként meglehetÅ‘sen nagy elÅ‘nyre tett szert, emellett Å‘ volt az ötletgazda, forgatókönyvÃró, rendezÅ‘ is. Rekordközeli eredmény, hogy Sas közel 3000 reklámfilm alkotója.
Nem lehet megunni, soha-soha soha nem lehet megunni
 A reklámok mindig elég nézÅ‘t vonzottak ahhoz, hogy megérje elkészÃteni Å‘ket. A rendszerváltás elÅ‘tt valószÃnűleg azért (is) voltak olyan sikeresek a magyar reklámok, mert nem volt más, amivel össze lehetett hasonlÃtani. KésÅ‘bb, a nyugati kereskedelmi csatornák kÃnálatából a jó magyar nép elsÅ‘sorban a reklámokat értékelte, hiszen a műsorokat a többség nem értette. És azt meg kell hagyni, hogy sehol máshol nem reklámozzák kÃvánatosabban az édességeket, mint a külföldi csatornákon. Még most is összefut a nyál a számban, ha visszagondolok a hirdetések keltette érzetekre. Az érzékek mellett a leggyakoribb célpontok a szexussal, a veszélyhelyzetekkel kapcsolatosak, és minden esetben az emberiség nyilvános vagy rejtett vágyait akarják becserkészni. Ha a vágyainkra, igényeinkre meggyÅ‘zÅ‘ választ kapunk, onnan már csak egy lépés az elfogadás és a kipróbálás. ValószÃnűleg kevés olyan ember létezik, aki nem csábÃtott már el legalább egyszer valami huncut reklám.
Szűz kéz mindig nyer
 A szocialista gazdaság is hasznosnak tartotta a reklámot, hiszen az állami és tsz tulajdonú vállaltok közötti versenység felerÅ‘sÃtését célozták meg. A kor reklámiparát többségében dilettáns propagandisták működtették, akik a visszacsatolással mit sem törÅ‘dtek. És hogy mi az alapvetÅ‘ különbség a múltbeli és a mai reklámok között? A létezÅ‘ szocializmusban a praktikusság volt a fÅ‘ szempont, tehát az adott dolog funkcióit mutatták be, nem pedig az érzelmekre való hatásra törekedtek. Tehát a reklámnak a gazdaság és a társadalom hasznára kellett válnia. Azt hiszem, mindenkinek feltűnik az ebben rejlÅ‘ ellentmondás, na de ez alapvetÅ‘ jellemzÅ‘je a szocializmusnak. Igazán meglepett az az adat, hogy a Magyar TelevÃzió 1963-tól (!) hetente többször vetÃtett 10-12 filmbÅ‘l álló, hosszú reklámblokkokat. (A francia állami tv-nek ez csak 1968-tól volt lehetséges.)
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
