| | | | | A nagyoperák görbe tükre |  szerzõ: Jakab Judit |
Amikor 1928-ban Bertolt Brecht és Kurt Weill zenés komédiája, a Koldusopera sikert és botrányt aratott, egyik oldalról kommunistának, a másik oldalról burzsoá anarchistának Ãtélték. Bár mindkét oldal Ãtéletében volt valami igazság, végül azoknak lett igazuk, akik remekműnek gondolták.
 Bertolt Brecht az 1920-as években figyelt fel John Gay Koldusoperájára, és CsÅ‘cselék cÃmmel hozzálátott az átdolgozásához. Az eredeti darab egy klasszikus angol szatirikus játék volt. A mű a korai kapitalizmus üzleti módszereinek komikumba fordÃtott tükre. HÅ‘se az élelmes polgár, aki üzleti társulattá szervezi a koldusokat és a bűnözÅ‘ket. Ezt az alapötletet felhasználva alkotta meg Brecht a maga vádló erejű szÃnművét, melyben az irónia és a groteszk humor eszközeivel tartott görbe tükröt a fennálló rendszernek.
Ebben a darabban már szerepeltek a Brecht nevéhez köthetÅ‘ epikus szÃnházra jellemzÅ‘ elidegenÃtÅ‘ effektusok, a didaktikus feliratok, a vetÃtett képek, a nézÅ‘ket megszólÃtó szÃnészek, a cselekményt megszakÃtó songok. A cél a közönség elidegenÃtése volt a látottaktól. Erre azért volt szükség, hogy megszüntessék a beleélés, a katarzis lehetÅ‘ségét, amely az epikus szÃnház felfogása szerint megakadályozza a nézÅ‘t abban, hogy eljusson a tudatáig a darab üzenete.
A darab zenéjének megÃrására Brecht Kurt Weill-t kérte fel. Weill zenéje, mely a kabarék és a jazz dallamvilágát, ritmikáját ötvözte, nagyon jól illeszkedett Brecht ironikus, groteszk humorú szövegeihez. A szÃnpadi beszédet megszakÃtó ironikus dalbetétek és songok minduntalan emlékeztették a nézÅ‘ket arra, hogy ezúttal nem a megszokott operai csodavilág elevenedik meg elÅ‘ttük. Brecht és Weill leginkább a romantikus nagyopera elé tartott görbe tükröt. Nem véletlen, hogy a Koldusoperában sokan a Wagner-kultusszal való leszámolást látják.
 A darab Å‘sbemutatójára a berlini Theater am Schiffbauerdamm megnyitásakor, 1928-ban került sor. Az eredetileg CsÅ‘cselék cÃmet viselÅ‘ Brecht-művet végül Háromgarasos era néven tűzte műsorra a szÃnház. (Nálunk leginkább Koldusoperaként ismert, de játszották Háromgarasos operaként is, a legújabb fordÃtásban pedig Filléres opera lett a cÃme.) Az elÅ‘adás egy hónapig tartó próbái 1928 augusztus elején kezdÅ‘dtek meg. A szereposztásnál a magánéleti vonatkozások is szerepet játszottak. Weill felesége, Lotte Lenya kapta Kocsma Jenny szerepét, Brecht leendÅ‘ felesége, Helene Weigel pedig a bordélyház madámját alakÃtotta – volna, ha nem betegszik meg a bemutató elÅ‘tt.
A darab viharos siker lett, s hamarosan mind Brecht, mind Weill számára meghozta a nemzetközi elismerést is. Azóta a világ minden szÃnpadán játsszák, a magyarországi szÃnházak műsorán is gyakran szerepel. Sikerét talán annak köszönheti a furcsa véget érÅ‘ történet, hogy ma is éppoly aktuális, mint születésekor. A hazugság és csalás természetessé válása, a hatalom és a pénz mindenek feletti volta, az emberek egymást iránti közönye talán sosem volt annyira igaz, mint napjainkban.
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
