| | | | | Rózsa Sándor, az alföldi Robin Hood |  szerz: Balogh Eszter |
Hogy mi igaz ebből az egész Rózsa Sándor históriából… ezt döntse el, akinek van kedve ezen gondolkozni. Én csak azt mondom el, amit hallottam.
Márpedig van mit hallani: talán észre sem vesszük, hogy óvodás koruk óta rózsasándoros dalokat énekelünk, amikből kiderül többek között az, hogy ez a derék ember szereti a táncot, ellenben nem való katonának, mert „gyenge testyit feltöri a szilaj ló”. Ráadásul bocskorban jár aratni, mert a csizmáját otthon hagyta vasalni...
Krúdy Gyulát sem hagyta nyugodni ez a betyár-ügy, nem átallott egy teljes könyvet a kalandjainak szentelni. Tőle tudom, hogy zömök kis figura volt Sándor, kicsi kígyószemekkel, vaskos nyakkal és nagy bajusszal: ránézésre medvének hinnénk… ha nem az Alföldön cseperedett volna, ahová ritkán téved medve.
Mert hősünk Szegeden született – és ezt már hivatalos forrásból tudom! Hamar félárva lett, mert apját egy ló eltulajdonítása miatt felakasztották, ő pedig mit sem tanulva az esetből 23 éves korában egy tehénlopási afférnak köszönhetően került a szegedi börtön lakói közé. Neki azonban több babszem volt a fenekében, minthogy békésen tudjon üldögélni a cellájában: hamar megszökött, és élete további részében sem sikerült hosszabb időtartamra bebörtönözni, folyton kisiklott a rend őreinek kezei közül.
 Pedig nem volt ő rossz ember! Amit lopott, pökhendi gazdagoktól lopta, és önzetlenül osztotta szét a szegények között. Osztozkodáskor sosem hagyott magának többet, mint a cinkostársainak. 1845-ben még egy kérvényt is címzett a királynak, hogy ő most már szeretne megjavulni, most már nem akar betyár életet élni, és ne körözzék őt tovább. A rend szigorú őrei azonban fittyet hánytak a jószándékra, és még nagyobb erőkkel próbálták kézre keríteni. A ’48-as szabadságharc neki furamód békét hozott, ti. addig a körözése helyett mással voltak elfoglalva az erre hivatott emberek. Ő pedig - kalandvágyból, vagy hogy ezzel is szerezzen egy jópontot a királynál - még egy szabadcsapatot is verbuvált, akikkel részt vettek a csatákban, és akik rendezetlenségük miatt hamar szétoszlottak – de a szándék a lényeg ugyebár.
Alig csitult el a szabadságharc okozta felfordulás, újra terítékre került Rózsa Sándor elfogatásának kérdése. Ő megint bujdosásra kényszerült, szegény családoknál lelt menedéket. Tízezer pengő jutalmat ígértek a kézrekerítőnek, és végül egy Katona Pál nevű komája adta ki őt a pandúroknak. Kivégezni a nagy népszerűsége miatt nem lett volna bölcs dolog, ezért életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték, ahonnan azonban kilenc év múlva amnesztiával szabadult. A becsületes élet ezután, az előítéletek miatt, számára szinte lehetetlenné vált, ezért újra összegereblyézte a barátait, és visszatért ahhoz az életformához, ami egész élete alatt a részévé vált: postakocsik fosztogatásába, vonatrablásba kezdtek. Természetesen újra elfogták, újra bebörtönözték, újra megszökött, újra rabolt, újra elfogták, újra be… de ezzel már nem akarom fárasztani a nagyérdeműt, maradjunk annyiban, hogy kutyából nem lesz szalonna.
Azt már csak csendben jegyzem meg, és ezt tényleg ne terjesszék nagyon, nehogy folt essen a hírös Rózsa Sándor betyárbecsületén, hogy élete utolsó börtönében, Szamosújváron szabásra, majd később szánalmas egészségi állapota miatt harisnyakötésre kényszerítették… De inkább maradjon meg az elménkben Rózsa Sándor úgy, mint a szegények segítője, egy amolyan alföldi Robin Hood, aki nem akart semmi rosszat… Hogy? Megölt egy makói csendőrt…? Hát kérem ez benne van a pakliban.
|
Hozzszlsok
|
| party hrek, informcik | Hiba a krsben
MySQL hibazenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
