| | | | | Szentivánéji álom A parkban |  szerzõ: Plecskó Edina |
„Képzeljünk el egy tisztes társadalmat, amelyik majdnem ugyanannyira eltávolodott a szent dolgoktól, mint az idÅ‘tlen költészettÅ‘l, de nem valamilyen mÃtosznak vagy ideológiának adja meg magát, hanem egy nagy mű géniuszának. Innen nézve, ami ennek az új darabnak az alakjait és cselekményét megszállja, megindÃtja, fölemeli és megÅ‘rjÃti, az Shakespeare „Szentivánéji álmának” szelleme.”
 A kortárs német drámairodalom ünnepelt Ãrója Botho Strauss e szavakkal ajánlotta 1983-ban megÃrt A park cÃmű szÃnművét Peter Stein rendezÅ‘ számára, amely alkotás Forgách András remek fordÃtásának köszönhetÅ‘en, Alföldi Róbert rendezésében idén tavasszal a Nemzeti SzÃnház repertoárjába is bekerült. S hogy miért kellett negyed századot várni erre a bemutatóra, arra több magyarázat is adható, de a darab mondanivalójának a mai ember számára legaktuálisabb volta megkérdÅ‘jelezhetetlen tény. Ugyanis nem mást, mint egy kilátástalannak tűnÅ‘, gyakran rémisztÅ‘ társadalomképet vázol fel elénk a Shakespeare-tÅ‘l kölcsönzött karakterek segÃtségével.
Szentiván éjjelén, a mai kor egyik közparkjában játszódik a történet, melyben Oberon (László Zsolt) és Titánia (Nagy Mari) a pusztán agressziót és brutalitást ismerÅ‘ földi emberek életébe próbálnak szerelmet és igaz érzelmeket csempészni, miután Oberon varázserÅ‘t ad Cypriannak, a homoszexuális művésznek (Rába Roland), hogy az általa készÃtett amulettek segÃtségével bűbáj kerüljön a szereplÅ‘kre. Szerelmi bonyodalmak hosszas sora veszi kezdetét, amely a földi létet legerÅ‘teljesebben képviselÅ‘ két házaspár Georg és Helen (Rátóti Zoltán és Schell Judit), valamint Wolf és Helma (Stohl András és Murányi Tünde) négyesén is megmutatkozik, de Erstling (Hollósi Frigyes) rejtett pedofÃliáját vagy Titána ledérségét is emlÃthetnénk annak okán, hogy a szereplÅ‘k kicsinyes tettei mögött valódi érzelmeket keresnek. Az emberré válás folyamatába azonban mindenki belebukik. A tündérkirály és királynÅ‘je vállalkozása tehát kudarcba fulladt, az embereket nem tudták a maguk szintjére emelni, sÅ‘t Å‘k maguk váltak földi halandókká. A varázserejétÅ‘l megfosztott Cyprian élete szintén csúfos véget ér, hÅ‘n áhÃtott szerelme maga veri agyon és fosztja ki a parkban.
A környezet megkonstruálását Menczel Róbert dÃszlettervezÅ‘ jegyzi, aki a darabban uralkodó érzelmi sekélyességet egy sivár, kietlen vidék leképezésével erÅ‘sÃtette meg. A jelmezeket megálmodó Daróczi Sándor pedig tipizáló ruhákkal látta el a szereplÅ‘ket, Oberon és Titánia igen gyakran feltáruló meztelenségét azonban csak bÅ‘rkabátokkal fedi. A ruhátlanság ily gyakori volta felveti a kérdést, vajon mennyire tudható be ez a darab mondanivalójának szempontjából fontos elemnek, vagy öncélúság esete áll fenn. Annyi bizonyos, hogy a test szÃnpadon való lecsupaszÃtása akkor képes a kellÅ‘ hatást elérni, ha a szereplÅ‘k a lelküket is képesek kitárni a nézÅ‘knek, s valóban elhitetni velük mondanivalójuk igazságát. S hogy ez mennyire sikerül, azt mindenki eldöntheti saját nézetében, ha ellátogat a modern drámairodalom e klasszikusává érett darabjára a Nemzeti SzÃnházba.
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
