| | | | | Élet egy idiótával |  szerzõ: Szántó Sz. Erika |
Posztrealista és kortárs: Jerofejev szereplÅ‘i több oldalon keresztül élveznek, esznek, maszturbálnak és ürÃtenek.
Viktor Jerofejev a kortárs orosz irodalom “fenegyereke”, az 1979-es Metropol-botrány óta az egyik legjelesebb képviselÅ‘je a “másik irodalomnak” is nevezett posztrealista, naturális irányzatnak. A kegyetlen prózaként is elhÃresült stÃlus, az általa hazugnak, és átideologizáltnak tartott “nagy szovjet irodalmat” mereven elutasÃtva, a testiség és szexualitás nyÃlt ábrázolásával hirdet szakÃtást az orosz kultúra, és irodalom álszemérmes, morális hagyományaival. Az irányzat képviselÅ‘inek nem titkolt szándéka a botránykeltés. A trágárságok, a nyÃlt szókimondás, a testi folyamatok irodalmi átértelmezése, és a szexualitás, perverzitás durva ábrázolásával sokkolnak az Ãrásaikban, ahogy Viktor Jerofejev is teszi. Az Ãró meglepÅ‘en naturálisan ábrázolja az abberáltság megjelenését, és az emberi test működését: a szereplÅ‘k nyÃlt természetességgel élveznek, esznek, maszturbálnak és ürÃtenek.
A történet szerint a fÅ‘hÅ‘snek büntetésbÅ‘l együtt kell élnie egy idiótával, akit  viszont Å‘ maga választhat ki. A csendes Å‘rült, Vova kiválasztása, és hazavitele után kezdÅ‘dik meg az addig normálisnak hitt házaspár kálváriája: felborul az addigi életük, a feleség, és a férj is beleszeret Vovába, aminek a végén a férj ejakulációja és ovációja közepette az Å‘rült egy metszÅ‘ollóval vágja le az asszony fejét. A mű összetett, több értelmezést hagy szabadon: a novella végén például nem tudni, hogy egyáltalán létezik-e az idióta, vagy csak a férj Å‘rül meg, és öli meg feleségét. A szereplÅ‘ ugyanis leÃrja a saját magával való találkozást, még akkor, amikor Vovát megpillantja: ott van, mint keskeny, teljesen emberi arcú, elálló fülű Å‘rült, és nem kis hÃján saját magát választja. Ugyanakkor talán a férj is tudja, hogy könnyebb az élet egy idiótával, mint saját énjével, önmagával. Hiszen nincs is nagyobb büntetés, mint az, amikor szembesülnünk kell saját személyiségünk elrejtett Å‘rültjével, a személyiség és az élet káosza közötti harccal.
Mindezek mellett a novellát szinte lehetetlen komolyan venni. Az erÅ‘s túlzások, a gyomorforgató képek a lendületes történetvezetés mellett is meglehetÅ‘sen ironikus szÃnezetet kapnak. Jerofejev szándékosan bántó - megaláz, megsért, felháborÃt, érzelmeket csikar ki. A művészet az Ãró számára csupán játék, de azt halálos komolyan gondolja.
„Tehát, képzeljék el, hogy Vova a metszÅ‘ollót csattogtatva berohan a szobába, én pedig ott ülök soványan és meztelenül, és paradicsomlevet iszom, mint egy kisgyermek. Vova megragadta a feleségem haját, ledöntötte a mocskos szÅ‘nyegre, és kezdte levágni a fejét. Úgy felizgultam, úgy felizgultam, úgy ugráltam a karosszékben, hogy végigöntöttem magam paradicsomlével. A tenyeremmel a mellemet csapkodtam, és kiabáltam, hogy Vova vágja le a gyulladt szerveimet. Vova, vágd le, nem bÃrom tovább! De Vova el volt foglalva, és még csak felém sem fordult. -Ehh! - kiáltotta végül, és az arcán okÃtó kifejezéssel mutatta a trófeát.
Ott ültem a geciben és paradicsomlében fürödve. Megint özvegy voltam. "
(részlet az Élet egy idiótával cÃmű novellából)
|
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
