| | | | | Boszorkányok márpedig vannak | Magyarországi boszorkányperek
 szerzõ: Szántó Sz. Erika |
Bár Könyves Kálmán már a 12. században kijelentette, hogy strigák márpedig nincsenek („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle emlÃtés ne essék”), a boszorkányság, mint "az embert ért csapásokat magyarázó ideológia" vagy a "közösségi konfliktusokat szabályozó intézmény” mégis leginkább a kora újkori európai falusi társadalmakban a rontó-sértett-boszorkányazonosÃtó és gyógyÃtó kapcsolathálózatában működött igazán.
Az 1279. évi budai zsinat még csak exkommunikációval sújtotta a varázsló jövendÅ‘mondókat és mindazokat, akik egyházi szentségekbÅ‘l maleficiumot csinálnak. A dalmáciai városok 13-14. századi statútumai azonban már szigorúan büntették a boszorkányságot. A mai ismeretek szerint Mohács elÅ‘tt mintegy 12 boszorkánypert tárgyaltak. Nádori törvényszék Ãtélkezett boszorkányok felett Zala megyében 1408-ban és 1512-ben, Vas megyében 1409-ben, Bereg és Szabolcs vármegyékben 1435 körül. Pozsony vármegye ÃtélÅ‘széke elÅ‘tt zajlott Hideghethy LÅ‘rinc özvegye Margit megrágalmazásának esete 1414-ben. Városi bÃróságok hoztak törvényt Sopronban 1429-ben és 1502-ben, Zágrábban 1475-ben, 1486-ban és 1496-ban, Magasfalu tanácsa pedig 1520-ban boszorkányok ellen. Cillei Hermann gróf szlavón bán 1432-ben levelében felhatalmazott minden nemest, hogy a boszorkányokat saját birtokán üldözheti.
 A magyarországi boszorkányüldözés legnagyobb hulláma a 16-18. századi viharos eseményekhez kapcsolható. A három részre szakadt Magyarországon a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban volt a legerÅ‘sebb a bűnbakkeresés, hiszen az "elhúzódó boszorkányüldözések minden barométernél pontosabban mérik az állam gyengeségét" (Alfred Soman). 1565 és 1768 közötti idÅ‘szakból több mint ezer boszorkánysággal kapcsolatos peres eljárásról maradt hiteles feljegyzés, melyeknek mintegy ötöde végzÅ‘dött halálos Ãtélettel. A legrégebbi Ãrásos emlék Botzi Klára bábaasszony esete, akinek perében több szemtanú is megerÅ‘sÃtette, hogy látta, ahogy az asszony kÃgyóból fÅ‘z italt. BizonyÃtották, hogy „az Å‘ bűnös szavaira elpusztul a gyom”. A bábáskodást varázslásnak tüntették fel, mivel volt egy gyógyÃtáshoz szükséges és szerinte a füveket megszólaltató „bűvös könyve”. MeddÅ‘ nÅ‘k pedig azt bizonyÃtották, hogy a bábaasszony a meddÅ‘séget gyógyÃtani próbálta. Az asszonyt végül bűnösnek találták és „Kolozsvárott a szokott helyen megégették.” Egy másik esetben Lakatosnéról folyt a per, akirÅ‘l az egyik tanú azt vallotta, hogy Szent György estéjén lepedÅ‘vel hajtotta el a harmatot a szomszédék kertjébÅ‘l. Ugyanez a tanú azt is állÃtotta, hogy két macska szállt le az istállójuk tetejérÅ‘l, akik megfogták egymás kezét és táncoltak. Másnap a lovak megdöglöttek, a tanú állÃtása szerint Lakatosné varázslása miatt. Más tanúk azt bizonyÃtották, hogy ahova a bábaasszony betért, ott a gyermek meghalt, a tehén nem tejelt és a vádlott megfenyegette az egyik gazdát, hogy csodákat fog művelni. Eltüntette a méheket a levegÅ‘bÅ‘l, meggyógyÃtotta a legrútabb fekélyeket. Végül a vádlott bevallotta, hogy a boszorkányok segÃtségével másfél óra alatt Makóra ért Kolozsvárról. Ez lett a döntÅ‘ bizonyÃték és Lakatosné is máglya áldozata lett.
Az utolsó „hivatalos” boszorkányégetés 1756-ban volt Magyarországon. (1768-ban Mária Terézia királynÅ‘ tiltotta be ezeket az eljárásokat.) Azonban a 17-18. század történetének boszorkányüldözÅ‘ hagyománya nem ért véget a boszorkányperek betiltásával. A hagyomány tovább élt Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában egyaránt. Az 1800-as években, leginkább az aszályos idÅ‘szakokban, számos tudósÃtás számol be önkényes megégetésekrÅ‘l, és boszorkányfürösztésekrÅ‘l. 1872 májusában a Holicsi tartomány Dzhurkovo falu elöljárói például minden asszonyt csoportosan a közeli folyóhoz vezettek, ahol nemcsak, hogy levetkÅ‘ztették Å‘ket, de kezüket és lábukat a hagyományos módon meg is kötözték, majd a gúzsba kötött nÅ‘ket a folyóba dobták. A dzhurkovoi úsztatás következményeként egy asszony megsüketült, mások pedig súlyosan megbetegedtek. Az eset Magyarországon sem számÃtott kuriózumnak, ugyanebben az idÅ‘szakban számos magyarországi példa akad arra, hogy a boszorkányság még nem tűnt el a nyilvánosság szÃnterérÅ‘l.
Leginkább pedig azért, mert a boszorkányüldözés mechanizmusa szervesen illeszkedett abba a fájdalomokozó intézményrendszerbe, ami nem csak a kora újkor társadalmát jellemezte. A boszorkányüldözés nem volt más, mint a közösség által gyakorolt kollektÃv büntetés, a fájdalomokozás kollektÃvan működtetett intézménye, hiszen „az ember képzelÅ‘ereje révén érzi át a másik fájdalmát, [...] és annak örül, hogy Å‘t nem érte hasonló sorscsapás. Ezért van az, hogy mint valami szÃnjátékra, úgy tódul a nép és nézi kielégÃthetetlen kÃváncsisággal a bűnözÅ‘ vesztÅ‘helyre kÃsérését és kivégzését. Mert a bűnözÅ‘ arcán és magatartásában megnyilvánuló lelki rezdülések és érzések együttérzésre késztetik a nézÅ‘t és a képzelÅ‘erÅ‘ révén átérzett rémület után (aminek erejét csak növeli az ünnepélyesség) a megkönnyebbülés édes és mégis komoly érzése tölti el, ami a rákövetkezÅ‘ életörömöt annál érezhetÅ‘bbé teszi." (Immanuel Kant)
“A gyakorlott boszorkány mindig vénasszony, mert az ördöggel való tanulási ideje háromszor hét évig tart. Ez idÅ‘ letelte után avatja be az ördög a boszorkányt a szövetségbe, amennyiben a háta közepén egy fekete bakkörmöt besüt, mint bélyeget. A boszorkány ismertetÅ‘ jelei: összeérÅ‘ szemöldek, vörös szemek, továbba az, hogy senkinek nem mer a szemébe nézni és a seprüt át nem lépi világért se. Ha reggel otthonról elmenve, asszony szólÃt meg bennünket, az biztosan boszorkány.”
(Vasárnapi Újság, 1870)
Fennmaradt egy kÃnzás-sorozat jegyzÅ‘könyvi leÃrása, amely egy élve szabadon bocsátott asszony visszaemlékezésébÅ‘l vált ismertté:
1. A hóhér elÅ‘ször összekötözte a vádlott nÅ‘ kezét és azt felhúzta az éles fogú létrára, kötelet csavart rá, majd azzal csavarni kezdte a kezét, de olyan erÅ‘sen, hogy a megvádolt azt hitte, megreped a szÃve a testében, és nem volt irgalom!
2. Mivel az asszony ilyen kÃnzás mellett sem vallott, újra ismételték vele a kÃnzást. A fogoly azonban áldott állapotban volt. A hóhér ekkor levágta a haját, fejére pálinkát öntött és azt meg is gyújtotta.
3. Ezután kénbe mártott tollakat égetett a nő hóna alatt és a nyakán.
4. Hátrakötözött karjainál felhúzta őt a mennyezetre, majd hirtelen leeresztette.
5. Ezt a műveletet négy teljes órán át megismételte, mialatt az inkvizÃció szent bÃrái elvonultak reggelizni.
6. Mikor a bÃrák visszajöttek, a hóhér hátrakötötte a legszorosabbra.
7. Ezután pálinkát öntött a hátára és azt meggyújtotta.
8. A vádlott háta alá kiálló szögekkel telt deszkát fektettek és őt kezeinél fogva felhúzták a magasba.
9. Ez sem volt elég, tehát teste minden részén körülkötözték és csavarták.
10.BÅ‘rszÃjból font korbáccsal kegyetlenül verni kezdték az ágyékát.
|
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
