Aztán elvittek a Dürerig kocsival és így pont sikerült egy jó Grand Mexican Warlock koncerten részt vennem, csöppet benyomva (enyhén még most is, hogy ezt írom, így hajnali háromkor). Hogy a zene hangulatában milyen arról sikerült egy egészen összetett szöveget a telefonomba menteni. Fejben is blogolok már, na hiszen. Szóval…
"Olyan hangulatában, mint a Doors lehetett anno, egyfajta szubkultúrának szól, orvosi rendelvényre csak betépve ajánlott. A zongorista uralkodik némely darabon, ami persze nem baj, de a hangosítás továbbra is rossz, a basszus hallatszik végig. Lehetne persze a Ragehez is hasonlítani, kár hogy a szöveg alig hallatszik. A kritikusok szerint a legjobb pszichedelikus szupergroup, Na majd kiderül."

Egy szÅ‘ke, tetovált csaj kiönti a sörét, amíg egy barátnÅ‘jével kergetÅ‘zik. Én is kereszttűzbe kerülök, de szerencsére ennek aztán vége szakad és lehet megint a zenére koncentrálni, már ha nem lenne folyamatos átjáróház az aurám körül.  
srác közben nőjéhez: Belehallgatunk kicsit ebbe. Tetszik ugye?
nő: Hát, nem igazán.
aztán ugyanők....
nő: Miért pont ide kellett állnunk?
srác: Miért hova álltunk volna?
emberek. hja.  
Aztán persze negyven perc gyalog haza, merthogy amerre én lakom, arra troli nem igazán, de szerencsére nem esÅ‘ben. Holnap meg akkor kurva fáradtan ismét meló. Már alig várom.