| | | | | Halállal büntetendő (!?) | Salman Rushdie - Sátáni versek
 szerz: Ercsey Dániel |
Istenkeresés, avagy istenkáromlás? A vélemények olyannyira megoszlanak, hogy korunk egyik leghírhedtebb könyvét sok országban - elsősorban a muszlimok lakta vidékeken - betiltották, mi több, íróját kiátkozták, halálát kívánták. A hisztériára jellemző, hogy 2004-ig magyar nyelven nem jelent meg a mű, akkor sem az író hazai kiadója (az Európa kiadó) gondozásában, hanem a fordító(k) anonimitását kényesen őrző Konzorcium Kiadó által. Sajnos a névtelenség nem tett jót az amúgy fantasztikus szövegnek, bosszantó fordítói túlburjánzásával, magyartalan mondataival sokszor indokolatlanul nehezíti a befogadó (értsd, olvasó) dolgát.
 Persze ha egy könyv tiltólistán van, ráadásul hivatkozási alapul szolgál megannyi robbantásos merénylet elkövetéséhez, az írója pedig az elmúlt évtizedeket az angol és amerikai titkosszolgálat atyai tekintetével a tarkóján földalatti rejtekhelyeken töltötte, már önmagában is komoly okot ad az olvasásra. Mondhatni bizsergeti a kalandra fogékony ember agyát. Ilyen tekintetben a friss, ropogós hazai médiatörvény is a hasznunkra válhat még, amennyiben a jövőben betiltott cikkeket óriási érdeklődés övezi, de erről később.
Közkeletű tévedés, hogy Rushdie a Sátáni Versek miatt kényszerült menekülésre, témaválasztása és félreérthető (bonyolult, éppen ettől izgalmas) stílusa miatt sokan és sokszor haragudtak meg rá. Az éjfél gyermekei című regénye már korábban világhírűvé tette, azonban hazáját (Indiát) el kellett hagynia, mivel politikai lejáratást éreztek a sorok mögött. Ebből is látszik, a médiahatóság elmebeteg megközelítése nem ismeretlen fogalom, az emberi butaság gyakorlatilag egyenlő az emberrel.
A Sátáni Versek 23 éve jelent meg, és fél év leforgása alatt tizenegy országban tiltották be, a muszlim közösségek több helyen - köztük Angliában is - nyilvánosan elégették, végül Irán akkori vezetője, Khomeini ajatollah kimondta a fatvát, vagyis a halállal egyenlő kiközösítést a szerzőre. A regényből állítólag azt szűrte le, hogy Rushdie hitehagyottá vált, ami halállal büntetendő. Igaz ami igaz, nem áthallásos a történet, akár olvasta az ősz szakállú ajatollah a művet, akár nem, valóban sok szó esik benne a vallási fanatizmusról, és annak istentelen hatásairól. A vértanúság reményében fiaikat a sortűzbe lökő anyák képe, a vakbuzgóságukban tengernek menő, úszni azonban nem tudó falusiak, a súlyos beteg, Istenhez imádkozó színész, aki végül megtagadja Istent és ettől meggyógyul, egyenként is komoly támadást jelentettek az Iszlámot újra a középkor tudatlanságába taszítani akaró rendszer számára. A könyv fordítói ellen is követtek el merényleteket, és az indulatok ma sem csitulnak.
A könyv rengeteg utalást tartalmaz az Iszlám korai korszakára, a cím is ezt feszegeti. A Sátáni Versek egy apokrifnek tartott Korán töredék, amelyet később maga a próféta nyilvánított semmisnek. A valóság és az álom határán egyensúlyozó Rushdie szabadon ugrál az idősíkok között, saját vívódása kelet és nyugat között földrajzi és kulturális alapon is mély lenyomatot hagy a szövegben. Főhőseinek isteni és ördögi metamorfózisa, a jó és a rossz, a fekete és a fehér elválaszthatatlansága szükségszerűen elbizonytalanítják az olvasót. Haladva oldalról oldalra egyre erősebb a kétely, hogy helyesen ítéljük-e meg a világ dolgait, hogy a jó valóban jó-e, és hogy a rossz a maga teljességében ördögtől való, avagy Isteni melléktermék, a véletlen szülötte, vagy ezerszer is tudatos, teremtett és életben tartott, ami minden emberben ott van, függetlenül attól, hogy felismeri vagy tagadja. Hiszen Mohammed próféta sem tudott elsőre különbséget tenni a “hangok” között, és ördögi kinyilatkoztatások is belekerültek a Koránba, amelyeket csak később törölt. Így a Sátáni Versek egy 1400 éves időbuborékba kalauzol, egy problémához, amelyet sem akkor, sem ma nem lehetett és nem is lehet megnyugtatóan tisztázni. Ebből a szempontból irreleváns, hogy az ember muszlim avagy keresztény, zsidó vagy sámánhitű. A kétkedés hozzánk tartozik, emberekhez. Talán éppen ettől vagyunk azok, akik vagyunk. Egy Isteni csínytevés nevethető végeredménye.
Végezetül két dolgot. A vélemény korlátozása méltatlan a demokráciához. Lehet valamit nem szeretni, lehet a dolgokat el nem olvasni, sőt, ócsárolni is lehet, hiszen az is egy vélemény. De nem csak lehet, hanem kell is olvasni, nem csak nekünk tetsző dolgokat, hiszen a világot - végső soron - ez (is) viszi előre. Félni pedig, nos félni csak a butáknak szabad.
|
Hozzszlsok
|
| party hrek, informcik | Hiba a krsben
MySQL hibazenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
