| | | Ez a Nirvana nem az a nirvána | szerző: Márton Balázs |
A buddhizmus szerint a nirvána állapota a mindenfĂ©le kĂnzĂł állapotoktĂłl, vágyaktĂłl Ă©s Ă©rzelmektĹ‘l valĂł mentessĂ©g, ahol bĂ©kĂ©ben Ă©lĂĽnk a világgal. Legalábbis a WikipĂ©dia valami ilyesmit mond. A Nirvana zenĂ©je pedig baromira nem.
 A nĂ©vválasztás inkább csak valami ironikus kiszĂłlásnak tűnik, mert az egyĂĽttes dalairĂłl általában minden, csak a fentiekhez hasonlĂł dolgok nem jutnak az eszĂĽnkbe. Fájdalmasan tĂ©pett hĂşrok, zaklatott, erĹ‘szakos riffek, torzĂtott hangok jellemzik Kurt Cobain Ă©s Krist Novoselic gitármunkáját, melyet Dave Grohl kemĂ©ny Ă©s pörgĹ‘s dobjátĂ©ka kĂsĂ©r. Mindehhez pedig ott van Cobain idĹ‘nkĂ©nt szinte vĂ©gletekig erĹ‘ltetett hangja, melyet Ă©rezhetĹ‘en mindenfĂ©le egĂ©szsĂ©gtelen szerek kĂ©peztek jellegzetesen reszelĹ‘sre, Ă©s melyen ĂĽvöltve vágja az ember arcába nyomasztĂł vagy legalábbis ambivalens Ă©rzĂ©sekkel töltött szövegeit. TermĂ©szetesen a Nirvana zenĂ©jĂ©rĹ‘l sem lehet egysĂ©ges, változatlan tömbkĂ©nt beszĂ©lni. EgyrĂ©szt ott vannak a lassabb, nyugodtabb számok, mint pl. az About a Girl, vagy a felszabadult(nak tűnĹ‘?) On a Plain. Viszont ezekben is mintha lenne valami nyugtalanĂtĂł. Talán azok a dalok, ahol a Nirvana leginkább elĂ©ri a nirvánát, a Nevermind Something in the Way-je Ă©s az In Utero Dumbja (elĹ‘bbi Ă©pp a zenekar legszĂ©tesettebb, legzaklatottabb száma, az albumot zárĂł Endless, Nameless elĹ‘tt). KĂ©tlem azonban, hogy bárkit is a lelki bĂ©ke öntene el az egyĂĽttes egy albumának meghallgatása után.
MásrĂ©szt termĂ©szetesen a Nirvana is változott az idĹ‘vel. Már 1991-es debĂĽtálĂł lemezĂĽkre, a Bleachre is jellemzĹ‘ a belsĹ‘ feszĂĽltsĂ©g, a dalok többsĂ©ge azonban masszĂvan döngöli a kĂ©pĂĽnkbe a nĂ©ha már-már teljesen szerkesztetlenĂĽl, meder nĂ©lkĂĽl hömpölygĹ‘ riffeket. A szöveg is ehhez illĹ‘: gyakran mantraszerűen ismĂ©tlĹ‘dĹ‘ sorok-fĂ©lsorok, melyeket Cobain a világba ordĂt (a School pĂ©ldául gyakorlatilag nĂ©gy darab sorbĂłl áll). Az egĂ©szet azonban Ă©pp ez a nyerssĂ©g teszi Ĺ‘szintĂ©vĂ©, Ă©s elemi erĹ‘vel döngöl minket a földbe.
A következĹ‘ album, az 1992-es Nevermind már „behĂłdol” a szerkesztĂ©s kötelezĹ‘ kellĂ©keinek, a mindenfĂ©le Ăveknek, jĂłl adagolt váltásoknak, nyugodt Ă©s zaklatott rĂ©szek cserĂ©lĹ‘dĂ©sĂ©nek. Ezzel fogyaszthatĂłbbá tette a punk rock, a heavy metal Ă©s a '80-as Ă©vek alternatĂv zenĂ©jĂ©nek (leginkább talán a Pixies-Ă©bĹ‘l) elemeibĹ‘l Ă©pĂtkezĹ‘ grunge-t. SĹ‘t, sokkal többet is elĂ©rt: a mainstreambe emelte az addig alternatĂvnak számĂtĂł stĂlust, ezzel magát a rockzenĂ©t is megĂşjĂtva. A grunge Ăgy tömegek számára jelenthetett valami elĹ‘zmĂ©ny nĂ©lkĂĽli, forradalmi változást, Ă©s tĂ©máival egy egĂ©sz elbizonytalanodĂł generáciĂł számára adhatott hangot, amelynek (a hidegháborĂş vĂ©gĂ©vel) se nagy háborĂşja, se gazdasági válsága nem maradt, csak valami bizonytalan lĂ©gĂĽres tĂ©r. Ebben pedig szinte az egyetlen biztos pontot az MTV jelentette. Márpedig Beavis Ă©s Butthead azt mondta, hogy „a Nivarna [nem elĂrás!] kĂşl, höhöhö, höhö, höhö”. És a Nirvana kĂşl is lett. De önmagában nyilvánvalĂłan nem (vagy legalábbis nem csak) a kĂ©t vihogĂł ĂzlĂ©srendĹ‘r (akármennyit tudok Ă©n is röhögni rajtuk, a videĂłklipnĂ©zĹ‘s rĂ©szek bizony errĹ‘l szĂłltak) Ă©s a dalaikat rongyosra játszĂł zenetĂ©vĂ© miatt. NĂ©pszerűsĂ©gĂĽkben az is közrejátszhatott, hogy a számaik pont olyasmit ragadtak meg a világbĂłl pl. a hidegháborĂşban frissen „gyĹ‘ztes” kapitalizmus Ă©s materializmus elvetĂ©sĂ©vel (lásd a Nevermind borĂtĂłját), a dicsĹ‘sĂ©ges demokrácia helyett az anarchia propagálásával, amivel lázadást tudtak kifejezni – mĂ©g Ă©pp sokaknak emĂ©szthetĹ‘ formában. A zene Ă©s a szöveg pedig mĂ©g mindig megtartotta azt a belsĹ‘ feszĂĽltsĂ©get, ami talán a leginkább hasonlĂt arra, milyen Ă©rzĂ©s fiatalnak lenni. Az albumrĂłl a Bleach-re leginkább talán az Endless, Nameless Ă©s a Stay Away, esetleg mĂ©g a Territorial Pissings emlĂ©keztet (bár megkockáztatom, hogy elĹ‘bbi mĂ©g oda is tĂşl szĂ©tesett lenne). A dalok többsĂ©ge viszont a dinamikával játszva teremt feszĂĽltsĂ©get – a Lithiumban erre a szöveg váltásai is rájátszanak, mĂg a Pollyban a finom akusztikus gitár Ă©s az iszonyatos törtĂ©netet ábrázolĂł szöveg ad kontrasztot. A technika egyik legtökĂ©letesebb pĂ©ldája azonban az album nyitĂłszáma, a Smells Like Teen Spirit. A dal a legismertebb szám lett az albumrĂłl, de a zenekarnak, sĹ‘t, az egĂ©sz „X-generáciĂłnak” is jelkĂ©pĂ©vĂ© vált – nem elsĹ‘sorban a fenti okbĂłl. Itt ugyanis Cobain nem csak a saját nevĂ©ben szĂłlal meg: az egyĂ©bkĂ©nt a Nirvánánál egyáltalán nem jellemzĹ‘ többes szám elsĹ‘ szemĂ©ly mögött ott ĂĽvölt az egĂ©sz nemzedĂ©ke, „a kis csoportjuk”, erre pedig a cĂm mellett a klip is ráerĹ‘sĂt. A dal valĂłságos himnusz lett, az albumot vittĂ©k, mint a cukrot, a kritikusok pedig imádták. Cobain speciel utálta. De miĂ©rt pont Ĺ‘ lett volna bármivel is megelĂ©gedve? A zenekar csapdába kerĂĽlt: hogy harcoljanak a fĹ‘ vonal ellen, ha Ĺ‘k lettek azok? A helyzeten az In Utero se sokat változtatott: hiába nyilatkozta Cobain, hogy a Nevermind „tĂşlszerkesztett” volt, a harmadik albumuk is inkább arra hasonlĂt, mint a Bleachre. A Rape Me-bĹ‘l áradĂł kiszolgáltatottság talán, a Serve the Servants („Teenage angst has paid off well/Now I'm bored and old”) pedig elĂ©g egyĂ©rtelműen a körĂĽlöttĂĽk kialakult hisztĂ©riára reagál. Cobain soha nem tudott megbarátkozni azzal a szereppel, amit a Smells Like Teen Spirittel magára vállalt, Ă©s a sikerrel, amit nem akart. Az Ă©letmĂłdja se tudta olyan gyorsan felĹ‘rölni, mint belsĹ‘ bĂ©kĂ©tlensĂ©ge, amibĹ‘l nem talált kiutat. Mikor a nirvána szakszerű definĂciĂłja felĹ‘l Ă©rdeklĹ‘dtem, egy buddhista ismerĹ‘söm azt Ărta, az egĂ©sz arrĂłl szĂłl, hogy megszabaduljunk a tetteink hatásátĂłl, mely csak szenvedĂ©st okoz, Ă©s ami a lĂ©t körforgásához bilincsel minket. Ironikus mĂłdon a Nirvana kitörölhetetlen nyomot hagyott: hiába forrt egybe a zenekar Ă©s a grunge annyira Cobain szemĂ©lyisĂ©gĂ©vel, hogy öngyilkossága a zenekart, sĹ‘t, a stĂlus nĂ©pszerűsĂ©gĂ©t is magával rántotta, addigra már megmásĂthatatlanul megváltoztatta a rockzene törtĂ©netĂ©t, Ă©s valĂłságos mĂtoszt teremtett. Ez pedig máig visszaköszön lázadĂł kedvű tizenĂ©vesek pĂłlĂłin vagy a tribute bandák, számok során (lásd a Tankcsapda Egyszerű Dalát). A nirvána szĂł szerint ellobbanást jelent, mint mikor elfĂşjunk egy gyertyát – ehhez kĂ©pest a Nirvana egy atomcsapással Ă©rt fel. Az Ăłriási hatás azonban Cobain számára valĂłban csak szenvedĂ©st szĂĽlt. Ki tudja, talán a következĹ‘ Ă©letben sikerĂĽl megtalálnia a maga nirvánáját.
| Hozzászólások
|
party hírek, információk | Hiba a kérésben MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|