| | | | | Széchényi Ferenc és Széchenyi István, a legnagyobb magyar adakozók |  szerzõ: Tóth Tamara |
Senki ne várja, hogy magyar Mikulásokról Ãrjunk, hiszen fehér szakállú, piros ruhás ajándékosztogatók csak a nyugatról beszivárgott divathullámból vertek gyökeret hazánkban. De vannak nekünk saját jótevÅ‘ink is, egyenesen a reformkorból, akik ugyan nem a jó gyerekeket tüntették ki figyelmükkel, hanem sokkal nagyobb dolgokat tettek. Magyarország szellemi és kulturális felemelkedésének vetették meg az alapjait, és olyan hatalmas dolgokat vittek véghez adományaikkal, amelyek hatását még ma is érezzük.
 Az apa, Széchényi Ferenc 1802. november 25-én hatalmas és értékes gyűjteményét a magyar nemzetnek ajánlotta fel. Ez magába foglalt 15 000 kötet könyvet, 1152 kéziratot, és közel 12 000 nyomtatványt. Mindezt kiegészÃtette késÅ‘bb NagycenkrÅ‘l származó rézmetszeteivel és majdnem 10 000 könyvvel. Ez a monumentális gyűjtemény lett a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár kiinduló bázisa. Az alapÃtás történetérÅ‘l számos tanulmány született az elmúlt 200 évben, de azt máig homály fedi, hogy a nagy adakozó valójában miként is gondolkodott nagy tettérÅ‘l. Azt tudjuk róla, hogy a királyhoz hű politikus volt, mecénásként viszont a nemzetet helyezte elÅ‘térbe. És itt van a sötét folt, hiszen arról nem szólnak források, hogy mit is jelentett Széchényi Ferenc számára a nemzet fogalma. Annyit kikövetkeztethetünk, hogy a nemes adakozó célja a Magyar Királyság Ãrott emlékeinek az összegyűjtése és megÅ‘rzése volt. Emellett az az eszme is szerepet játszott, hogy a létrejövÅ‘ intézménynek egy élÅ‘ szellemi műhellyé kell válni, ami folyamatosan alakul és gazdagodik. A tartalmának pedig a tudós magyar közönség számára közkinccsé kell válnia. Széchényi Ferenc nagylelkű adományhulláma folyamatot indÃtott el, hiszen ilyen intézményekre a magángyűjtÅ‘k is szÃvesen hagyták a vagyonukat. Az az eszme vezérelte Å‘ket – helyesen látva a jövÅ‘t – hogy ott biztosan megmaradnak a kulturális emlékek
„a nemzetiség és nyelv erÅ‘sÃtése, terjesztése és pallérozása szent céljára”
Széchenyi István számtalan tette közül a LánchÃdon kÃvül talán a leghÃresebb, amikor minden jószága egy évi jövedelmét felajánlotta a tudós társaság megalapÃtására. Ez 1825 szeptemberében történt, és az összeg óriás volt, 60 000 forintot jelentett. A kijelentés hatalmas lelkesedést keltett, többen követték a gróf példáját. Az elsÅ‘ négy alapÃtó már november folyamán benyújtotta kérelmét az alsó- és felsÅ‘táblához, sÅ‘t az épület alaprajza is elkészült. A terveket 1827-ben már királyi jóváhagyást is nyertek. De ezen az országgyűlésen nem csak az MTA született meg, hanem a Nemzeti Kaszinó alapÃtása is innen ered. Az intézmény feladata az volt, hogy helyszÃnt biztosÃtson a közéleti kérdések megvitatásának, de mélyen benne voltak Széchenyi saját eszméi is.
Az anyagi támogatás mellett elengedhetetlen volt a gróf végtelen lelkesedése az ország modernizációjával és fellendÃtésével kapcsolatban. Jó példa erre a dunai és balatoni gÅ‘zhajózás ügye, amit szintén Széchenyi István karolt fel, és támogatott minden szinten. Még számtalan kezdeményezés és újÃtás fűzÅ‘dik a nevéhez, amelyek közül talán leghÃresebb a LánchÃd, kisebb volumenű az állattenyésztés fejlesztése és a selyemgyártás mozgalma. A gróf minden munkájába 100 százalékkal belevetette magát, az elsÅ‘ lépésektÅ‘l az utolsóig. Ötlet, tervezés, elfogadtatás, megvalósÃtás, elnökség elvállalása, Ãgy élt és adakozott a legnagyobb magyar.
|
Hozzászólások
|
| party hírek, információk | Hiba a kérésben
MySQL hibaüzenet: Illegal mix of collations (utf8mb3_general_ci,IMPLICIT) and (utf8mb4_general_ci,COERCIBLE) for operation '=' |
|
