Idő –Zene
szerző: Baranyai Richárd
Honnan is kezdjük? Kezdetben vala a kezdet, ami azt jelenti, hogy onnantól számoljuk a dolgok egymásutániságát. Ez pedig egy apró-cseprő dolgot feltételez: az idő múlását.

Azután vala a kifeszített bőr, meg a kézbe ragadott csont/fa vagy a csupasz tenyér, amivel ütni lehetett a kifeszített bőrt vagy a másik tenyeret.
Ebből létrejött egyfajta hangzás. Kialakult az ütések és a közöttük lévő szünetek egyfajta sorrendje és lőn a ritmus.
Ezáltal megszületett a zene. Ami szépen fejlődgetett, ahogy egyre újabb hangszereket találtak ki, fejlődött az ember hangszála és kialakult egyeseknél az abszolút hallás.
Itt most ugorjunk is egy nagyobbat, és kegyesen lépjünk át néhány évezrednyi zenei fejlődésen, mert úgy sejtem kevesen vannak, akik végig szeretnének olvasni egy zenetörténeti összefoglalót.

Lépjünk be hát a BPM-ek világába (a kevésbé ritmusra dobogóknak: Beats Per Minute). Ez a szám azt méri, hány leütés van egy perc alatt a zenében. Maga a jelenség a zene létrejötte óta létezik, de BPM mértékegységgel csak az utóbbi néhány évtizedben látták el, nagyjából az elektronikus zene megjelenése óta.
Mint látjuk, tudjuk, érezzük, a zene és az idő tehát így már összekepcsolódott. Nem csoda tehát, hogy a zeneszerzők agytekervényeit is birizgálja az idő gondolata. A múló időjé, hogy pontosak legyünk.
Van akinél ez egyértelműen meg is jelenik, (Enya - My! My! Time Flies!) vagy van, akinél csak érzékeljük a múlását, (Faithless – Insomnia – jelen esetben inkább a kínszenvedést, amit az álmatlanul töltött idő jelent, de apróságokon ne akadjunk fönt).



Ha kicsit mélyebbre vájunk a zenei világban még olyan elszánt versenyzőkre is akadhatunk, akik a régebbi korok hangzásvilágát próbálják meg feleleveníteni, ámde modern köntösbe csomagolva. Ilyen középkorias -közelkeleties -modernbeültetett hangulattal találkozhatunk például a Dead Can Dance – A Passage in Time albumán is.

És még említést sem tettem a komolyzenéről, ahol természetesen időtlen, ám mégis folyton változó művekkel találhatjuk szembe magunkat, amelyek rengeteg manapság születő könnyűzenei darabnak adják a kezdő ihletet. Tudom, hogy ebben a rövid irományban csak fölvillantottam kicsiny részleteket a zene és az idő kapcsolatából, és még egy igazán komoly elemzést sem adtam egyik megemlített zenéről sem, de úgy gondolom, mindenkinek van valamiféle ritmusérzéke, zenei preferenciája, és maga is találkozik a zene és az idő kapcsolatával, ha máshol nem is, hát a zenehallgatással töltött időnél.

U.i.: Ki ne hagyjam: Madonna 4 minutes (aki tudja miért írom, az tudja, aki meg nem, annak: Mert erről is kellett volna írnom, de én rendetlen gyerkőc vagyok ám.)