A kis Ennioról, aki a Santa Cecilia-i konzervatóriumban járt trombita szakra, még senki sem gondolta, hogy pár év múlva western hősök, bérgyilkosok és maffiózók rántják elő rigmusaira a fegyvereiket.
Pedig így lett. Sőt, Ennio Morricone több mint 550 filmhez írt kísérőzenét. De hogy csak a legismertebbeket említsük az ő nevéhez fűződik a Jó, a Rossz és Csúf, a népszerű maffiasorozat, a Polip (La Piovra), vagy A profi filmzenéje is. A kezdeti konzervatóriumi évek után 1964-ben Sergio Leone hívta Egy maréknyi dollárért című alkotásához, hogy néhány betétdalnak készítse el a hangszerelését, és innen már nem volt megállás. Munkájára hamar felfigyeltek, mert olyan hagyományostól eltérő hangszereket alkalmazott, mint amilyen a harmonika, a harang vagy az elektromos gitár. Sorra kapta a megbízásokat, s bár elsősorban westernfilm-zeneszerzőként jegyezték meg nevét, számos más műfajban is dolgozott a vígjátéktól a romantikus filmeken át a horrorokig. Egyik leghíresebb filmzenéjét az 1968-as Leone-rendezéshez, a Volt egyszer egy vadnyugathoz készítette, melynek feledhetetlen harmonikaszólója örökre beégeti a mondatot a néző agyába: „Te kis ribanc, ugye szereted, ha egy férfi keze rajtad van... még akkor is, ha az a kéz a férjed gyilkosáé!”