Lars von Trier az emigráció, a betegség, a nyomor problémáit taglaló alkotása a giccs és a totális eszköztelenség határán egyensúlyoz.
A film a Dogma utáni, Hollywood felé kacsingató tematika és technológia, musical és melodráma elegye, Trier egyik legnaturalisztikusabb alkotása. A történet szerint, a hazáját elhagyó naiv, ugyanakkor szeretetreméltó özvegy (Björk nagyszerű alakítása), acélgyári munkásként kívánja előteremteni fia számára a szemműtéthez szükséges pénzt. A betegség örökletes. Az anya egyre inkább csak a sötétségben tapogatózik. De mindenáron küzd, hogy gyermeke elkerülhesse azt, amit ő már nem tud. Az idő lerövidül, és a homályban tapogatózva elkezdődik a visszaszámlálás. A szürreálissá fokozódó embertelen munkában a gépek zaja teremti meg a Björk képzeletében kibomló dalok zenei alapját.