|
|
| | | | | Egy önfeláldozó moszkvai srác |  szerző: Tóth Tamara |
Napjaink felkapott kortárs orosz írónője Ulickaja, aki méltán érdemelte ki hírnevét. Mielőtt bárki leemelné egy kötetét a könyvesboltban, érdemes megjegyezni, hogy elsősorban nőknek ír. De talán pont ezért ajánlom mindenkinek. Az Odaadó hívetek, Surik cselekményének nagy része Moszkvában játszódik, és ennek nem kis jelentősége van.
 A kommunista Moszkvában járunk, és klasszikus, fejlődésregény alapokra építve kapunk képet az 50-es, 60-as és 70-es évekről. Surikot nagymamája és édesanyja neveli fel, előbbi erős személyiség, utóbbi akaratgyenge. Apai minta híján a felcseperedő fiú ugyan tiszteli a nőket, de valahol szánalmat érez minden útjába kerülő hölgy iránt. A tehetséges, jóképű fiatal férni aztán ahelyett, hogy megtalálná a hozzáillő lányt, folyamatosan defektesekkel hozza össze a sors. Bűntudatból, szánalomból pedig minden útjába kerülőt a világ legegyszerűbb módján „megvigasztal”, de szerelemnek és igazi érzelmek szinte nyoma sincs.
A történet lassú hömpölygésével aztán kibontakozik Moszkva képe,  megismerjük az egyetemisták életét, olyan apró részleteket, mint például mit lehetett akkoriban kapni a piacon és a boltokban, a külföldre jutás esélytelenségét. Észrevétlenül kialakulhat bennünk egy kíváncsiság, hogy testközelből láthassuk a várost, és ebből a szempontból szinte minden eddig könyv- és filmélményt felülmúl. A várost nem nyíltan mutatja be az írónő, hanem mélyen a történetbe ágyazva, több szemszögből. Megismerhetjük például a kazah kémikus lány szinte beteges vonzódását Moszkvához, a számára nagybetűs városhoz, akinek óriási traumát okoz, ha néha haza kell utaznia szülővárosába. Surikkal és kamaszkori szerelmével barangolunk a város eldugott részeiben, felfedezzük romantikus arcát. Évekkel később pedig Surik ugyanott sétálgat ugyanazzal a lánnyal, csak közben mindketten felnőttek. Egymásra találás helyett kiábrándulás, és Ulickaja egyedül hagy minket Moszkvában.
|
|
 |
|
