|
|
| | | | | A funtineli boszorkány |  szerző: Plecskó Edina |
A funtineli boszorkány Wass Albert irodalmának egyik kulcsregénye. Értékét a mesésen szép történet és a lélegzetelállító tájábrázolások mellett értelmi síkon nyújtott érdeme is adja: a romantikus elemeket reális motívumokkal vegyítő író hű korábrázolásával a történelemmel és társadalmi rendekkel is számot vet, ahogyan a XX. századi nőalak-ábrázolásával is újszerűt nyújt.
Az izgalmas cselekmény helyszínéül az erdélyi Istenszéke alatti Urszu szolgál, amely káprázatos hegyi vidék mindmáig háborítatlanul őrzi a régmúlt emlékeit, hagyományait. E csodálatos környezetben él a boszorkányosan szép lány, Nuca édesapjával, Tóderikkel. Nem ismernek más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől, hanem a természettől eredeztetik. Nuca hányattatásai korán elkezdődnek, miután apját a csendőrök elviszik, s a tízéves lány magára marad, így pusztán embertársai empátiájára számítva kezdhet bele megpróbáltatásokkal teli önálló életébe. Abba az életbe, amelyet egy cigány-jóslat oly erősen beárnyékol, s amely végzet elől már a szépséges nővé érett Nuca nem menekülhet: „Boszorkány vagy, igazi boszorkány, amilyen én akartam lenni. Aki veled alszik, a halállal alszik. Aki megkíván téged, a halált kívánja meg. Megrontod a lelkeket, és füstté oszlik szét szemed pillantásától a férfiak esze. Te vagy a bosszúálló, aki vámot szedsz közöttük mindazért, amit lányokon elkövettek valaha is ezen a földön..."
 A sors rövid időre ugyan, de szolgáltat Nuca számára egy kis boldogságot, aki Éltető báró fiával esik szerelembe. Élete kiteljesedéseként a férfitól fiút fogan, s még az sem szegi kedvét, hogy szerelme helyette a könnyelmű, úri életet választja. S az átok is beteljesedik: gyermeke apja meghal, az öreg báró pedig elraboltatja unokáját, a nemesi vér egyetlen örökösét. Ettől fogva Nuca használni kezdte boszorkányos képességét, amellyel belelát az emberek gondolataiba, s amit csak arra használt eddig, hogy segítsen a lelkiismereti ügyek tisztázásában, most a gyerek-tolvajok ellen fordítja. Megélte hát erejének mindkét oldalát, a bosszú azonban nem hozhat megnyugvást, gyermekét mégsem szerezhette vissza. Nuca a havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért megátkozza és halálra szánja fel nem ismert fiát -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát.„Így veszít el az ember egy háborút. Meg egy gyermeket."
E rendkívül terjedelmes, három kötetes regényfolyamban számos dolog tárul fel előttünk. Rálátást nyerünk Erdély költői szépségű hegyvidékeire, a még érintetlen természet kifinomult írói stílussal való megközelítése garantáltan minden olvasót levesz a lábáról. A meseszerű történet és reális elemek vegyítése pedig a gyermekibb lelkületű és a világot racionálisabban szemlélő olvasók számára egyaránt kedvez, mi több mindennek költői nyelven megírt szépsége a legtöbbeket újbóli olvasásra is készteti. Így kerül közelebb Wass üzenete is egyre többekhez: a tiszta és ártatlan lányból a bosszúállás angyalává vált Nuca képviselte predesztináltság, az örökérvényű üzenet, miszerint sorsunk végérvényesen meghatározza életünket.
|
|
 |
|
