Jogosan felmerülő kérdés, hogyan kapcsolódik egymáshoz a vakság és a Karácsonyi ének legújabb feldolgozása? A válasszal nem is késlekedünk: a több mint másfél évszázada töretlen sikerű mű főhőse, Ebenezer Scrooge is vak. Persze nem fizikailag és nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. A mogorva öregember nem lát semmi mást, csak az egyre gyarapodó vagyonát, és vak mindenre, ami az élet igazán emberi oldala, így a karácsonyt is felesleges időpazarlásnak tartja.
Kiskoromban nagyon szerettem a Miki egér – Dagobert bácsi féle feldolgozást, majd az Isten pénze musical változatot, végül a regény is a kezembe került. Ezeket össze sem lehet hasonlítani a legfrissebb, animált Jim Carrey főszereplésével készült filmmel. A regény 3D-s adaptációja kétségkívül IMAX moziban a legnagyobb élmény, és elsősorban akkor, ha nem tudjuk, hogy az alkotó – Robert Zemeckis – mögött milyen korábbi munkák sorakoznak. (Roger nyúl a pácban, Vissza a jövőbe, Forrest Gump…) A látványvilág annyira előtérbe került a Karácsonyi énekben, hogy a jellemfejlődés és az érzelmek valódi ábrázolása háttérbe szorult. Ezt még úgy-ahogy elviseljük, hiszen időről időre szinte valódi időutazást teszünk a 19. századi London felett, szédülésig beleélve magunkat Scrooge és az aktuális szellem kalandjaiba.
