Pop, beat, rock, satöbbi
szerző: Baranyi Ágnes
A '60-as évek forrongó ifjúságágának nélkülözhetetlen tápláléka volt a zene, kulturális tevékenységeik oroszlánrészét a pop, rock és beat lemezek ronggyá hallgatása töltötte ki, és amennyire tehették előszeretettel látogatták azt a hol több, hol kevesebb intézményt, amely egy-egy koncert keretében teret adott a kollektív szórakozásnak. Az eheti klipcsokrot az 1968-as évre fogjuk felfűzni.

Nem is illene mással indítani, mint azzal a négy gombafejű fazonnal, akik a beat korszak és a hatvanas évek jelképeként, sőt szinte szinonimájaként vonultak be a zenetörténetbe, ez a formáció pedig nem más, mint a Beatles. A brit csapat 1968-ra már nyolc stúdióalbumot tudhatott maga mögött, és ugyanez év novemberében kiadta a kilencediket is The Beatles(White Album) címmel. A következő dal mégsem a duplakorongról szól, mivel nem került föl rá, mégis talán a '68-as év egyik legemlékezetesebb szerzeménye. Ez pedig a Hey Jude!



Az 1970-ben tisztázatlan körülmények között elhunyt Jimi Hendrixet (James Marshall Hendrix) nem csak kivételes tehetségként, hanem a mai napig a valaha élt legjobb rockgitárosként tartják számon. A rock-ikon zenekarával, a The Jimi Hendrix Experience-el összesen szűk három évig élvezhette a világhírnevet, mielőtt a 27-esek klubjának tagjává vált, nem sokkal a Stones gitárosa, Brian Johnson után, és a The Doors énekese, Jim Morrison előtt. Az 1968-ban kiadott harmadik stúdióalbum, az Electric Ladyland egyik leghíresebb gyöngyszeme, az All Along the Watchtower, ami egy Bob Dylan szám remek feldolgozása.



A következő klasszikus, a már említett The Doors, akik 1965-ben alakultak, és '71-ben kellett megválniuk frontemberüktől, Jim Morrison-tól. A szintén 27 esztendős énekessel a drogok és egy kád víz szerencsétlen találkozása végzett. '68-as lemezük, a Waiting for the Sun, harmadik albumuk a sorban, melynek Hello, I Love You című dala gyorsan meghódította a közönséget és a toplistákat. A klipet elnézve, ki gondolná, hogy a '60-as években bárkinek is lázadozni lett volna kedve...



Bár a külföldi előadók sorát még nagyon sokáig folytathatnánk, olyan feledhetetlen nevekkel, mint a Deep Purple, a Pink Floyd, Janis Joplin, vagy a Shadows, mégis inkább engedjünk némi teret a hazai nagyoknak (persze mindezt a teljesség igénye nélkül), hiszen a nyugat zenéje hozzánk is beszivárgott, és jó néhány magyar zenekart inspirált. Az Illés-zenekar számára a "Tilt.Tűr.Támogat." politikájának második kategóriája adott némi szabadságot a létezéshez, ami talán még nagyobb népszerűséget hozott a magyar beatzenészeknek (legalábbis az utókor szemében), mintha semmilyen korlátot nem húztak volna köréjük. '68-as lemez híján a következő évben kiadott, Nehéz az út című albumról választottam egy sokat hallott klasszikust. Íme!



Az Omegát már csak azért sem lehetne kihagyni a felsorolásból, mert az 1968-as évben elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon, Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címmel. Személyes kedvencem a Léna, azonban már egy tíz ével későbbi korong, a Csillagok útján sikerszerzeménye, ez jön most! Mea Culpa!