Heti téma: a youtube 


* Apacuka és a wifi * Charles Simonyi a feltaláló, meta-utazó * Rickrolling * Stand up, avagy színházat online * Youtube az egész világ * Youtube-os "filmklasszikusok" *

       Apacuka és a wifi
szerző:
Szántó Sz. Erika


Tagadhatatlanul a wifi hajtott minket az Apacukába. Ugyanis kellett egy hely, ahol hangulatunk tetőfokán is csak egy kattintás választ el a nettől.

fotó: www.apacuka.com

Nézzük mi a szándék, és mit kapunk.

„Az Apacuka találkozóhely szeretne lenni, befogadva mindazokat, akik kellemes környezetben, barátságos társaságban, tartalmasan akarják eltölteni délelőttjeiket, délutánjaikat és estéiket.”
A kellemes környezet még áll úgy ahogy, igaz, kitehetnék a belépés „csak dohányzóknak” táblát. A berendezés is ötletes: gipszkarton figurák, művészi festmények, hangulat világítás, a kerthelységben pedig csak egy üvegmennyezet választ el a csillagos égbolttól….(csak az a fránya füst ne lenne, de hát semmi sem lehet tökéletes.) 

„A dicséretre ugyanúgy mint az építő kritikára nagy szükségünk van, hiszen az Apacuka folyamatosan fejlődik az igények tükrében. Végy részt e műhelymunkában.” Mindenképpen. 

„A helyszín sokrétű, kényelmes, inspiráló, ugyanakkor feszélyezettségre semmi ok.”
Ez igaz, bár lehet, hogy csak a rajtunk felejtett láthatatlanná tevő csodaköpönyeg miatt nem akartak kiszolgálni. Ugyanakkor ez a tény egyáltalán nem feszélyezett, hiszen jó társaságban kiszáradt torokkal és korgó gyomorral is telik az idő…

Személyzet: 6 – miután már észrevettek minket, korrekt volt a kiszolgálás
Fogadtatás: 2 – máskor a köpeny nélkül érkezünk
Légkör: 5 – füstös, de ezt leszámítva jó
Kínálat: 10 – minden ami szem, szájnak ingere
Mosdó: 8
Közérzet, összbenyomás: 6
Összesen: 60/37

szerző:
Kinga


fotó:www.apacuka.comAz Apacuka alter zug. Sokszor már-már nevezhetnénk klubnak is, törzsvendég-gárdájának köszönhetően, akik a nap bármely időpontjában képesek felbukkanni kedvenc helyükön. Ott, ahol délelőtt kisebb a füst, ahol csodálatos narancsos-csokis sütiköltemény van helyi specialitásként, ahol könnyű külföldi diákokba botlani, ahol előfordulhat, hogy a tulajdonosok szolgálnak föl (ha nem akkor bizony tényleg kell várni), ahol a hetedik kerület kezd már kissé bizarr arcot ölteni, de még közel a körút. Leginkább azoknak tudom ajánlani, akik szeretnek nem teljesen elbújva dolgozni laptopjukon. A pincérek nem fogják őket túl gyakran zaklatni, viszont ha kitartó vendég, már belépésekor előkészítik "a szokásosat"

Személyzet: 8 - állítólag jókat lehet velük beszélgetni a pultnál, és szólni sem kell a következő sörért.
Fogadtatás: 5 - semmi fölhajtás, kivéve törzsvendégeknek (?)
Légkör: 7
Kínálat: 10 - Az a narancsmámor.... mmm kihagyhatatlan
Mosdó. 7
Összbenyomás: 5 - bizalmas beszélgetésre/pletykálkodásra csakis délelőtt alkalmas.
Összesen: 60/42


szerző:
Plecskó Edina


Ahogyan egy új hely feltérképezésénél az egyik legfontosabb elem a fotó:www.apacuka.comfogadtatás mikéntje, így ez jelen esetben is fontos momentum volt: ám nem pozitív értelemben, ezt támasztja alá kiszolgálásunk – meglehetősen kései – módja és a ránk való odafigyelés hiánya. Mindemellett a kávézó tagadhatatlanul impozáns és gazdag színvilággal rendelkező belső terekkel bír, s gazdag étlapján eklektikus ételkülönlegességek várják az éhes vendéget. Ám ahogyan a hely nevének kimondása számomra az „Apacuka, fundaluka” kezdetű magyar mondókát idézi fel, ez az asszociáció nem tart tovább a kávét tartalmazó soroknál, miként az Apacuka itallapja e téren meglehetősen alulmarad. Mindösszesen négy féle fekete ital közül választhatunk, ami valljuk be, egy magát kávézónak is aposztrofáló intézményre nézve eléggé szegényes kínálat.

Személyzet: 6 – a vendégekre való odafigyelés módján van mit csiszolni
Fogadtatás: 6 – talán kevesebb vendég esetén jobb lett volna
L
égkör: 7 – dohányzók előnyben
Kínálat: 8 – ételek terén kitűnő, nem úgy a kávék szintjén
Mosdó: 7
Összbenyomás: 7
Összesen: 60/41

szerző:
Tóth Tamara


Étterem, kávézó, mulató, grill, színház, zene, wifi. Az Apacuka állítólag mindezen szolgáltatásokkal rendelkezik, igaz, mi ebből csak töredéket tapasztaltunk. Étterem és kávézó az biztos, na és a wifi is működött. Valószínűleg a kora esti órák nem alkalmasak arra, hogy megtapasztaljuk a hely mulató és színház jellegét. Ma már egy magára fotó:www.apacuka.comvalamit is adó „beülős helyen” van vezeték nélküli internet, hogy a laptoppal rohangáló boldog-boldogtalanok élvezhessék a világháló előnyeit. A wifit tehát lassan alapszolgáltatásnak vehetjük, és ezzel párhuzamosan leáldozóban van a netkávézók sorsa. De térjünk vissza az Apacukára, ahol a kezdeti nehézségek után helyet találtunk. A füst elől ugyanis a fedett kerthelyiség felé kacsintgattunk, ám közölték (vagy mi jöttünk rá?), hogy az bizony már nem tartozik az egységhez. Így tehát maradt az ajtóhoz közeli rattan ülőalkalmatosság, amit bizony nem a kényelméről jegyezhettünk meg. Az előttem szólók már részletesen taglalták a személyzet és a kínálat előnyeit és hátrányait, én pedig magáért beszélő következtetésként arra jutottam, hogy bizony arra sem emlékszem mit rendeltem. Végül megfontolandó tanács minden hasonló, magát wifivel promotáló étterem-kávézó-stb.-nek üzenem, hogy nem elég a vezeték nélküliség szabadsága, ha messze van a konnektor az asztaloktól.

Személyzet: 5 – személytelen
Fogadtatás: 5 – közepesen gyenge
Légkör: 6 – vonzónak mondanám
Kínálat: 8 – nem emlékeztem, de visszanézve különleges

Mosdó: 6 – semmi extra
Összbenyomás: 7 – szívesen visszatérnék egy élőzenés estén
Összesen: 60/37





 
       Charles Simonyi a feltaláló, meta-utazó
szerző: Kinga

Charles Simonyi élete egyszerű sikertörténetnek hangzik. Végy egy kis zsenialitást, adj hozzá egy csipet szerencsét, légy jókor jó helyen. Sic itur ad astra (Így jutunk a csillagokig), szó szerint.

Charles Simonyi1948. szeptember 10-én, született, mint Simonyi Károly, majd 1966-ban elhagyta kicsiny hazáját. Először Dániába ment, hogy a világ egyik legelső számítástechnikai cégénél, aRegnecentralen -nél, dolgozzon (tizenéves fejjel!). Majd innen egyenesen Amerikába vezetett útja, ahol szoftverfejlesztőként tökélyre vigye gimnazistaként föltalált alakhű szövegszerkesztőjét, a majdani WORD-öt, ezen kívül az EXEL-t és annak elődjét is. Továbbá a szándékorientált programozás kutatója.

Ám ne rohanjunk ennyire előre. Simonyi a számítástechnikával először középiskolában, mint éjjeliőr került kapcsolatba. A szovjet Ural-2 típusú vákuumcsöves számítógép vezérlőtermére vigyázott. Ám érdeklődése behúzta a terembe, ahol is egy mérnök megtanította a gép programozására. Így lehetett az, hogy 18 éves korára már fordítóprogramokat készített, ráadásul egyik programját egy állami vállalat meg is vásárolta.

Tanulmányait az Egyesült Államokban folytatta Kaliforniában (Berkeley Egyetem), majd a Standford Egyetemen, közben olyan nevekkel került kapcsolatba, mint Gordon E. Moore, a Moore törvény föltalálója, vagy Gróf András, az Intel későbbi főnöke és Andrew Tanenbaum a Minix megalapítója. Főiskolai diplomáját 1972-ben szerezte mérnöki matematikából (Statisztika és matematika szakirány), 1977-es számítástechnika doktori disszertációjában pedig a metaprogrammingról írt. Mely nem más, mint egy nagyméretű szoftverprojektek hatékonyságára szolgáló programfejlesztési módszertan.

Karrierje töretlenül haladt tovább, a Microsoft-nál, a cég fénykorában volt ott Charles Simonyiszoftverfejlesztő. Mindezt Metcalfe javaslatának köszönhette, aki 1981-ben ajánlotta Simonyinak, hogy keresse föl Bill Gates-t. A cégnél jelentős elméleti és gyakorlati sikereket ért el az alkalmazások hordozhatóságát megkönnyítő „virtuális gép” technológia területén. Ezen kívül bevezette az objektumorientált programozást, amit a Xerox-nál sajátított el, és kifejlesztette az ún. magyar jelölést a változók elnevezésére. Melynek segítségével sokkal gyorsabb és hatékonyabb a programozás.

2002-ben aztán jelentős magánvagyont felhalmozva hagyta el a Microsoft-ot, hogy megalapítsa az Interbational Software Company-t üzlettársával, Gregor Kiczales-szel, a Brit Columbiai Egyetem professzorával. Nem kell föltétlenül „computer-geek”-nek lenni ahhoz, hogy halljunk Charles Simonyiról. Kutatói ösztöndíj, Művészeti és kulturális Alapítvány, a Budapesti Műszaki Egyetemen Szakkollégium, az Oxfordi Egyetemen professzori ösztöndíj viseli a nevét.

Simonyi a harmadik leggazdagabb magyar (származású) és a 374. leggazdagabb amerikai. Vagyonát egyrészt a már szóba került mecénási tevékenységére fordítja (Charles Simonyi Művészeti és Kulturális Alapítvány,  Oxfordi Egyetem Professzori Ösztöndíja) vagy egyszerűen nagyobb összegű adományokkal támogat különféle művészeti, tudományos és közművelődési programokat.

Másrészt egy gyermekkori álmának megvalósulására „fektetett be”, ugyanis 2007 áprilisában, mint a második magyar kozmonautát, egyben az ötödik űrturistát üdvözölhettük a kutatót. A 11 napos Nemzetközi Űrállomásra tett űrkirándulása során, a 12. látogató expedíció egyetlen résztvevőjeként négyféle kutatásban vett részt. A belső izmok sorvadásától kezdve a sugárterhelés vizsgálatáig. A féléves kemény felkészülési periódus ellenére, tervei között szerepel Simonyinak egy következő űrutazás idén (2009) tavasszal.




 
       Rickrolling
szerző: Szántó Gyula
Még 2007-ben indult útjára egy internetes tréfa, melynek lényege, hogy egy Rick Astley szám, a  Never Gonna Give You Up videoklipjét minél meglepőbb környezetben zúdítsuk a gyanútlan olvasóra.

Blog bejegyzésekben, weblapokon, sőt még tavaly április elsején a youtube.com nyitólapján is a legváratlanabb helyzetekben mutat egy-egy link az említett videóra, és ahelyett, hogy egy kapcsolódó érdekességet, vagy a linkelt szóról további információt tudhatnánk meg, meghallgathatjuk Rick 1987-ben megjelent diszkóslágerét.

A rickrolling, idővel kinőtte internetes határait és a felbukkant például egy kosárlabda meccsen ...


... és vállalati megbeszélésen is.



Talán a rickrolling jelenség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rick Astley megnyerje a 2008-as MTV Europe Music Awards Minden Idők Legjobb Előadója díját közönségszavazással.




 
       Stand up, avagy színházat online
szerző: Baranyai Richárd

Nézzük, mit kaptunk a héten... Színházkritika, igen!!!! Youtube? Az hogy jön ide? Stand up? Értem máár... Kicsit visszás a dolog, de megoldjuk. Visszás, mert a stand up egy olyan műfaj, ahol azért szükség van arra, hogy az előadó reagáljon a nézőkre, nem elég csak mondani a szöveget. Akkor egy gép is csinálhatna előadást.

Fogjunk bele.

S-T-A-N-D- -U-P-Enter --- searching, please wait --“stand up” video results 1 - 20 of about 487,000

Hmm, nem kevés...

Választási lehetőség az van: Jim Carrey, Robin Williams, Steve Byrne, és még nagyon sokan...

Érdekes, nagy részük amerikai. Mondjuk ez nem meglepő, lévén a stand up tőlük származik.

Ebből már ki is derül, hogy nem olyan könnyű a dolgunk, a neten is meg kell válogatnunk, mit akarunk nézni: amerikait? angolt? magyart? lehetőség mindre van, csak másképp kell keresni (magyaroknál már inkább az előadó nevét érdemes beírni, úgy hamarabb megtalálja a rendszer). És ha ez még nem elég a stand upon belül is vannak stílusok, amik közül válogathatunk: hasbeszélők, kifigurázók, cinikusok, történetmesélők... Nehéz tehát választani.

Viszont a youtube felülete és működési elve segítségünkre is van, ha kiválasztunk egy kisfilmet, közvetlenül mellette megjelennek hasonló videók linkjei, így ha a megnyitott szösszenet tetszik, máris nézhetjük tovább a hasonló műveket.

Most már legalább addig eljutottunk, hogy kiválasszuk a nekünk tetsző előadót/előadást. Már csak egy aprósággal kell megküzdenünk: 10 perces adagokban kapjuk az előadásokat, lévén a youtube-ra ennél hosszabb filmet nem lehet feltölteni. Tehát ne számítsunk arra, hogy egy klikkelés után elsétálunk a szoba túlvégébe, eldőlünk, és két óra múlva visszasétálunk lekapcsolni a monitort. Egy egész estés előadást részletekben kell megkeresnünk. Ha szerencsénk van, akkor a rendszer egymás mellé sorolja a darabokat, de ez koránt sem biztos, úgyhogy készüljünk a pötyögésre.

A másik zavaró tényező az, hogy ha sokan akarják még rajtunk kívül megnézni az adott részt, akkor bizony elég lassan tölti be a rendszer a darabokat (személyes ajánlat: érdemes több részt megnyitni egyszerre, több ablakban, és amíg az egyiket nézzük, addig a másik tud töltődni), ezzel keserítve az életünket, és rontva az élményt.

Élményről beszélve: előny (már a mizantrópoknak), hogy nem kell a színház, pub embertömegében ülve hallgatnunk az előadást, hanyatt dőlhetünk kedvenc forgós bőrszékünkben a monitor előtt, és ehetünk-ihatunk ha úgy tetszik (lássuk be, ez kevés színházban adatik meg...), valamint olyan előadókat is láthatunk, akik kicsiny hazánknak még a környékén sem jártak soha. Hátrány viszont, hogy csak egy felvétel, amit látunk, azt is darabokban, és meglehetősen kicsiben (kinagyíthatjuk ugyan a youtube filmeket, de akkor meg kell küzdenünk a centiszer centis képkockák légiójával).

Beláthatjuk tehát, hogy a youtube, mint színház, vagy egyáltalán mint színházi élmények közvetítője csúnyán leszerepelt, viszont a rajta lévő előadások poénjainak értékéből ez mit sem von le, ettől függetlenül röhögtem már én is könnyesre magam Eddie Izzard online elérhető poénjain, és kívánom mindenkinek, hogy hasonló élményben legyen része...





 
       Youtube az egész világ
szerző: Szántó Gyula
Kezdetben voltak a vicces videók, amiket winchesteren hordozgattunk egymásnak, majd jött az e-mailben csatolt file-ként küldözgetés, és mikor már mindenkinek tele volt az e-mailje az egésszel, megjelent a videómegosztás.

Értem én, hogy benzin, de mi hajtja?

Mi lenne, ha nem kellene a napi e-mail-jeinkkel együtt érkező videók letöltődését végig várni, ha nem nekünk kellene rendszerezni a gépünkön, hogy milyen csoportba rakjuk a kapott videót, ha nem 3 - 4 féle formátumban - vagy működik, vagy nem alapon - menne az egész? Valószínűleg Chad Hurley, Steven Chen és Jawed Karim is hasonló elképzelés alapján alapította meg a YouTube videómegosztó oldalt.

Az oldalra egy egyszerű regisztráció után bárki tölthet fel videót, amit a rendszer .flv (Flash videó) formátumúra konvertál, így akinek böngészője rendelkezik Flash megjelenítésre alkalmas  - ingyenesen letölthető - kiegészítővel, az az oldalon keresztül megnézheti a videót. A feltöltendő videó hossza maximum 10 perc lehet, formátuma meg szinte bármilyen népszerű videó formátum. A YouTube népszerűségét nagyban növeli, hogy egy-egy videót nem csak linkként lehet küldözgetni, hanem saját weboldalunkba is beágyazhatjuk egy „embed” kód segítségével. Ilyenkor a videó nem kerül át saját tárhelyünkre, oldalunk megnézésekor a YouTube szervereiről tölti be a filmet.

"És mégis mozog a föld"

A fejlődés nem áll meg, az utóbbi két hónapban két jelentős újítást is bevezettek a YouTube-nál. Novemberben szélesvásznúra (16:9) váltottak így a régi 4:3-as képarányú videók két fekete csíkkal jelennek meg az oldalon. Ezzel az újítással az MGM mozifilmekre készítették fel a videómegosztót. A második, decemberi újítás pedig, hogy ezentúl nagy felbontású (HD) videókat is fel lehet tölteni és meg lehet nézni, így teljes képernyős módban is jó minőségű marad a kép. A HD videók alsó sávjában megjelenhetnek hirdetések is, amit egy kattintással be lehet zárni.






       Youtube-os "filmklasszikusok" (NÉGYSZEMKÖZT)
szerző: Tóth Tamara


A videómegosztó portál elsősorban nem arról híres, hogy filmeket töltenek fel rá, hiszen azok terjedelme nem teszi lehetővé. Ezek a videók az úgynevezett internetes mémek, amik divathullámszerűen terjednek a világhálón. Tartalmuk általában vicces, humoros, sok esetben egy idő elteltével módosul, kiegészül. Hogy melyek a leggyakrabban nézett "filmek", azt számadatok támasztják alá. Mi ezek közül válogatunk most, illetve azokat hozzunk fel példaként, amiket valószínűleg mindenki ismer. Persze mindezt csak a teljesség igénye nélkül tehetjük, hiszem minden Youtube-használónak megvan a maga kedvence.

Edd meg a spenótot!

A apa-fia konfliktust feldolgozó árnyjáték-filmek köré igazi kultusz épült már. Az első részben megtudjuk, hogy az iskolából hazatérő kisfiúnak spenótot főzött az édesapja ebédre. Ezt azonban a gyerek nem szereti, és nem hajlandó megenni. A vita hevében bepillantást nyerhetünk az apa domináns, mondhatni elnyomó státuszába, aki a végén arra is képes lenne, hogy megölje a gyerekét. Mindezt pedig azért, mert a srác nem hajlandó megenni a spenótot. Az „alapműhöz” az idők során aztán különböző variációkat gyártottak, amiből sok részletet megtudhatunk apa és fia kapcsolatáról, megismerhetjük állatkerti kalandjaikat, a pályaválasztás nehézségeit, az ünnepekhez fűződő érzéseiket. Valószínűleg elég sokan egyet értenek abban, hogy a spenótos kisfilmek igazán beteg alkotások.



Polgár Jenő, a sztár

Ez a videó tényleg a legismertebbek között van/volt, elterjedése idején lépten nyomon idéztek belőle, félresikerült mondatai szállóigévé váltak. Az eredeti szöveg így hangzik: „Polgármesteri Hivatalba, Polgár Jenő úrhoz”, amit a roma származású Kolompár Sándornak többszöri nekifutásra sem sikerül kimondania. Az összedőlt háza miatt nyilatkozó férfit a riporter sokáig faggatja, de végül nem inkább ráhagyja az értelmetlen mondatokat. A 2000-ben elterjedt videó az elsők között volt a hazai internetes mémek sorában, amit azóta megszámlálhatatlanul sok társa követett.


Szomszédok, a retró sorozat

A gazdagréti lakótelepen játszódó teleregény 1987-től 1999-ig láncolta a kanapéhoz a magyar nézők zömét. A panelben élő emberek mindennapi életének eseményeit feldolgozó sorozat ma már igazán szórakoztató, a kor jellemző helyzetei inkább komikusnak hatnak. Taki bácsiék, a Mágenheim család, Vágási Feriék számtalan fő- és mellékszereplő felbukkanása egy-egy jelenetben szintén elhíresült, és a Youtube-használók kedvenceivé váltak. Ki ne látta volna, amikor Vágási Feri jogtiszta „Mikrosoft” szoftvert szeretne, vagy lefagy szegény számítógépe? Julcsi számtalan pasija, és szerelmi életének bonyodalmai is vidám perceket szerezhetnek.


szerző: Szántó Gyula


Hogyan juthat el egy amatőr, egyszemélyes bábszínház félmillió emberhez? Csakis az internet segítségével.

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt jelent meg az első „spenót” videó a világ legnépszerűbb videómegosztóján. A kisfilmeknek két homályos árnyékbáb a szereplőjük,  a történetek egy-egy apa-fia párbeszéden alapulnak és olyan tanulságos  történetet mutatnak be - görbe tükröt tartva a néző elé - melyet más médiában nem szokás. Ilyen például, hogy a portásnak van a legnagyobb hatalma, mert ő mondja meg, hogy ki mehet be, vagy, hogy az aranyos jegesmedve valójában ragadozó.

A történetek főcím zenéje is elég slágergyanús. Bárkinek könnyed néhány perces kikapcsolódást nyújthatnak a videók, de csak ha van humorérzékük. Ez egy interaktív spenót videóval könnyen le is tesztelhető.





A komolyabb értelemben vett klasszikusok közé tartozik az a kezdeményezés, hogy a világ minden tájáról jelentkezhetnek a YouTube klasszikus zenei tehetségkutató versenyére a vállalkozó kedvű zenészek. Az oldalra két videót kell beküldeni január 28-ig, egy Tan Dun zeneszerző egyik művéből eljátszott részletet, és egy szabadon választott témát. A nyertesek a YouTube Szimfonikus Zenekarként felléphetnek a New York-i Carnegie Hallban.