|
|
| Amigo, ahol mindenki jampivá lesz |  szerző:
Tóth Tamara
|
A pörgős szoknyámat a rossz idő miatt sajnos otthon kellett hagynom, de a műfaj klasszikusaiból meghallgattam néhányat indulás előtt, hogy a rock&roll életérzésből nekem is jusson valami.  Kis csapatunk meg is érkezett a Hársfa u. 1. szám alatt üzemelő Amigo klubba, és rögtön a pince felé vettük az irányt. Fent alig volt időm körülnézni, de az biztos, hogy a tulajdonosok minden négyzetcentiméternyi felületet a dekorációnak rendeltek alá. Egymást érik az ereklyék és az emlékek, de a zsúfoltság egyáltalán nem zavaró, inkább meghitt. Érezni lehet azt a megszállott lelkesedést és rajongást, ami nélkül a hely nem is tudna működni. Hétfő este lévén alig volt vendég, így a lelkes pincér azonnal asztalunknál termett. Nem tudom milyen sugallatra, de szinte mindannyian paradicsomlevet ittunk, cappucino mellé különösen finom. Ezt a paradoxont leszámítva elismerem, hogy van valami varázsa ennek a műfajnak, mert a tökéletes hangerejű zenét hallgatva szépen lassan belebújt a lábamba.
Személyzet: 10 – végre egy mosolygós pincér
Fogadtatás: 8 – közvetlen
Légkör: 8 – van hatása
Kínálat: 6 – sok minden, mégis hiányérzetet kelt
Mosdó: 4 – gyenge pont
Közérzet, összbenyomás: 10 – menjünk vissza bulizni!
Összesen: 60/46
|
szerző:
Kinga
|
Jampik és jampipik találkozóhelye, igazi Rock Dzsungel. Miután átvágtad magad a füstön, a pincében kellemes rockabily hangulatban bulizhatsz. Kétségtelen, a helynek van egy sajátos bája. Ám hibája is, hogy ezzel a fordulattal éljek. Nem számítva azt, hogy a berendezés kissé felújításra szorul, élen a mosdóval bár nagyon édes az a retró lámpaernyő a tükörnél. Nekem szemet szúrt még az amerikai rabszolgatartó déliek zászlaja, mint a dekoráció szerves része. Az elnyomás ezen sokakat megosztó szimbóluma nekem nem Elvishez kötődik, hanem valami negatívabb értelmű „Rebel to the end”-hez. Bár bizonyára túldramatizálom, hiszen a déli különállás zászlaja valószínűleg nem egy déli államban díszeleg ma is. Finom utalás lenne? Vagy tájékozatlanok által kitett hangulatelem? Szerintem nem túl szerencsés, ugyanakkor valóban felejthető. Az viszont kiváló, hogy lehet euróval is fizetni! Ha már USA-nál tartottunk, akkor ez olyan igazi északi vendégszeretetre vall.
Személyzet: 9
Fogadtatás: 7
Légkör: 7 – a déli zászlócskákat nem számítva pazar!
Kínálat:8 – helyi koktélköltemények is vannak
Mosdó: 4
Közérzet, összbenyomás: 9
Összesen: 60/ 45
|
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
 Az Amigoban a jampecok a Chevroletben tényleg agyba-főbe nyomhatják a dudát. A hely ugyanis legalább olyan stramm, mint Johhny Weissmüller. Elvis, Fenyő Miklós, Marilyn Monroe képek és gitáros óra a falon. A billiárd asztalok gyönyörű rendben sorakoznak a pincében, a rock and roll muzsika pedig szinte bekúszik az ember bőre alá: a zene végre nem valami háttérzaj, hanem minden ízében hangulatfokozó elem. Az Amigo kötelező ujjgyakorlat minden fanatikusnak és újdonsült, tudatára ébredt Made in Hungária rajongónak. Elő a koktélzongorát, és táncoljunk egy kis sandacsacsát. A visszatérés garantált.
Személyzet: 10- nagyon kedvesek
Fogadtatás: 9- elsőre észrevettek!
Légkör: 10 – pazar
Kínálat: 8 – lehetnének szendvicsek is
Mosdó: 7- láttam már rosszabbat is
Közérzet, összbenyomás: 10
Összesen: 60/ 54 Éljen a népakarat, bevadul a béke-barakk
|
szerző:
Plecskó Edina
|
A tulajdonosok szavával élve, nem is léphet autentikusabb „Jampi kocsmába” az, aki rock and roll életérzéssel szeretné estéit megfűszerezni. Az ereklyékkel, fotókkal, hangszerekkel, lemezekkel és poszterekkel zsúfolásig megtelt háromszintes szórakozóhely gyűjteményének gazdagsága révén szinte már múzeumi minősítést is kaphatna, a fentebb leírtakon kívül a kollekció a Hungáriával, Dolly Partonnal és a Cadillaccel egészül ki. A stílusosan régi rádiókból sugárzott oldies zene pedig garantálja a pörgős hangulatot, amit a biliárd, csocsó, vagy a jukebox jelenléte csak fokozni tud. S ha ez mindez nem lenne elég, a rockabilly szerelmesei szombatonként élő zenének is örvendhetnek. Személyzet: 9 – megérdemlik a borravalót
Fogadtatás: 8 – megnyerő
Légkör: 10 – kitűnő
Kínálat: 7 – főleg koktélimádóknak
Mosdó: 4 – hagy maga után kívánnivalót
Közérzet, összbenyomás: 8 - „Keep on rockin’ ”
Összesen: 60/46
|
|
 |
Fenyő Miklós magyar rock and roll énekes, zenekarvezető, billentyűs. Édesapja Fenyő Elemér gépészmérnök, édesanyja Gonda Alice kozmetikus.
Tanulmányait a Pannónia utcai általános iskolában kezdte, az Amerikai Egyesült Államok-beli New York-i Jackson Heights Primary Schoolban és a First Manhattan Grammar Schoolban folytatta, majd a budapesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett. 1967-ben alapította a Hungária együttest, ekkor jelent meg első kislemeze, mely a Csavard fel a szőnyeget és a Rémlátomás c. dalokat tartalmazza. Egy évre rá a Csavard fel a szőnyeget című számmal első helyezést ért el a Ki mit tudon. 1970-ben jelent meg első nagylemeze a Hungáriával közösen, Koncert a Marson címmel, majd országos  koncertturnéra indult. 1973 és 1979 között turnézott a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban, Nyugat-Berlinben, valamint az NSZK-ban. 1977-ben részt vett a Metronóm '77 fesztiválon, ahol közönség díjat kapott. Ugyanebben az évben vette fel a Hungáriával a Beatles-láz című lemez hanganyagát, mely csak 20 évvel később jelenhetett meg, mivel az MHV letiltotta. 1980-ban a már új felállásban zenélő Hungáriával megjelent a Rock and Roll Party c. lemezük, melyből 600 ezer példány kelt el, akárcsak az egy évvel később megjelenő Hotel Menthol-ból (100 ezer példány utána aranylemezzel, 250 ezer után pedig platinalemezzel díjazták a tagokat).
1981-ben nagydíjat nyert a Limbóhintó című dallal a tánc és popdal fesztiválon, a dal kislemezen 250 ezer példányban kelt el, így arany- és platinalemez díjat kapott. 1982 márciusában a Hungária 15 ezer néző előtt adott koncertet a Budapest Sportcsarnokban, majd ezév végén megjelent az Aréna c. lemezük. 1983-ben elkészült az Egy pillanat veled című zenés portréfilm, mely Fenyő Miklósról és rajongóiról szól. Szintén 1983-ban jelent meg Fenyő első szólóalbuma MIKI címmel, 1984-ben pedig a Jól nézünk Miki című breaklemeze, mindkettő aranylemez lett. 1986 és 1988 között a megváltozott formációjú Modern Hungáriával jelenik meg három lemeze, majd 1992-ig fiatal tehetségek menedzselésével foglalkozik, mint például Szandi, a Step és a Park együttes, utóbbiban az alapítótag, Fenyő Miklós fia is játszott zongorán.
1995-ben a Népstadionban az 1980-as évek elejéről származó felállású  Hungáriával adott koncertet 100 ezer néző előtt. 1998-ban a Budapesti Operett Színház bemutatta Hotel Menthol c. musicaljét, ami CD-n is megjelent. Nyaranta többször koncertezett a Margitszigeten is. 2001 októberében került bemutatásra a Made in Hungária c. önéletrajzi zenés játéka a József Attila Színházban, melyben saját életútja mellett még Jerry Lee Lewist is megszemélyesítette. 2006. május 20-án mutatták be második musicaljét a József Attila Színházban, Aranycsapat címmel. 2007. március 12-én, 60-ik születésnapja alkalmából nyilvános előadással köszöntötte a József Attila Színház, ezen az estén vette át Rózsa Istvántól a Mr. Rock and Roll c. albumáért járó aranylemezt. 2007 augusztusában jelent meg legújabb lemeze Kell egy álom címmel. 2008-ban a Megasztár 4 zsűrijének volt a tagja. 2009. február 3-án pedig bemutatták az életéből készült Made in Hungária című filmet.
Díjak, elismerések
* Gyémánt lemez (500 000 eladott lemez után)
* EMERTON díj, a Magyar Rádió díja
* Viktor díj (1 000 000 eladott lemez után)
* Arany zsiráf díj
* Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2004)
* Angyalföld Díszpolgári cím (2004)
|
|
 |
| | | | | Grease: musical néhány sör után | | szerző: Tóth Tamara |
A rock&roll korszakról szóló alapművet szinte mindenki John Travolta és Olivia Newton John tolmácsolásában ismeri. De hasonlóan a világhódító Hair-hez és műfajbeli társaihoz itt is egy musical az alap. De a Grease nem a Broadway-n tündökölt először, sokkal messzebbről indult. A kezdetekkor Danny Zuko és Sandy Dumbrowski kb. 100 fős közönség előtt lépett fel, és ott hangzott el a Summer Nights.
 A sztori végtelenül egyszerű, fiú és lány találkozik a nyári szünetben, a tengerparti románcok azonban ritkán hosszú életűek. Danny és Sandy is így gondolja, ezért is lepődnek meg nagyon, amikor a vakáció után összefutnak a suliban. Konfliktusok, összeveszés, kibékülés, happy end. Mindez még nem tenné a „Grízt” (inkább ne próbálkozzunk a lefordítással) felejthetetlen és generációkon átívelő művé. A hatást és a sikert abban kell keresnünk, hogy musical nem pusztán nosztalgiázva tekint vissza az 50-es évekre, sőt az emlékezés ezen formája egyáltalán nem sajátja, sokkal inkább tiszteletet ad egy letűnt aranykornak, és a zenén keresztül élettel tölti meg azt.
Chicago, Illinois, 1970 tavasza. Jim Jacobs unatkozott, és a hecc kedvéért előkotorta az 50-es évekből származó lemezeit. A zenehallgatás véresen komolyra fordult, és Warren Casey-vel karöltve eldöntötték, hogy ebből az ihletből akár egy Broadway musical is születhet. Jó, de mi legyen a körítés? Néhány sör után ez is kiderült, hiszen Jacobs felidézte a középiskolás éveit, ami pont az 50-es évekre esett. Nehéz elhinni, de a Grease 1971-ben, Chicagóban debütált egy lepukkant kis színházban, amatőr színészekkel, 171 $-os büdzséből. Szinte azonnal óriásit robbant. A siker megnyitotta New York kapuit, és hamarosan az egész világét. Londonban például a fiatal Richard Gere játszotta Danny-t.
A Grease igen későn, de a magyar színházakba is eljutott, de a film sikerét  sosem tudta felülmúlni. Az első bemutatás jogát a Gór Nagy Mária Színitanoda nyerte el, pedig sokkal nagyobb, és jobb anyagi helyzetű intézmények is pályáztak rá. A magyar Grease az 1992-93-as évad nagy sikere lett, és tartott is elég sokáig, 1998-ig 300 előadást ért meg. Ma már szinte történelem, hogy Doddy szerepében első bemutatóját élhette át A GNM-ben tanult Miller Zoltán. A Grease azóta is időről időre feltűnik a hazai színházi palettán, de elsősorban inkább vidéken játsszák. Az utóbbi években nem hallhattunk kiemelkedő sikerű Grease-előadásokról, inkább csak fanyalgó vidéki kritikákat olvashattunk. Meggyőződésem, hogy a magyar fordítás nyomába sem ér az eredetinek, és rengeteget levon a musical értékéből. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy egy ismerősöm a napokban látta az előadást Londonban, a Picadilly Theater-ben, és beszámolója alapján egyértelmű, hogy felejthetetlen élménnyel lett gazdagabb. Ezért csak azt mondhatom, aki a West Enden vagy a Broadway-n jár, ne hagyja ki Danny és Sandy történetét.
|
|
 |
| | | | | Made in Hungária | | szerző: Szántó Sz. Erika | |
A Made in Hungária nemcsak hogy a palettáról annyira hiányolt műfaji filmnek készült, de sikeresen azzá is lett. A mozik dugig tömve, rock and roll lázban ég az ország. Újra van magyar film. Helsinki az már nyugat, nem megyünk a VIT-re.  Máig vitatott téma a magyar közönségfilm amerikanizálódása: mondják a magyar filmes egyetlen műfajt ismer csupán, a sokszor blődlire épülő vígjátékot. A Made in Hungáriával ez az állítás azonban tagadhatatlan cáfolatot nyer, igaz az alapanyag is kiváló: Fenyő Miklós és Tasnádi István azonos elnevezésű darabja- a film közönségsikerét megelőlegezve- több mint kétszázötven teltházas előadást élt meg a József Attila Színházban.
A sztori a Kádár-korszak hajnalára viszi vissza nézőjét. Amikor mindenki más disszidálna, a hatvanas évek derekán egy kamasz fiú hazatér a hawaii inges, rágós és kóla-mámorban úszó Amerikából, hogy elterjessze a Rock’n’Roll vírusát Budapesten. A fiatal zenész arról álmodozik, hogy ő lesz a következő Jerry Lee Lewis. Régi barátai azonban nem fogadják vissza, a falkavezér immár Röné, a Csókkirály. Ezt még tetézi, hogy szerelme, Vera is új fiúval jár. Mikinek tehát nem marad más választása, mint benevezni a Ki Mit Tud?-ra, hogy mindent elsöprő zenéjével visszahódítsa elvesztett szerelmét és barátait.
A műfaj tehát, kis túlzással a Csinibaba hatalmas sikerének hátszelét meglovagolva, több mint egy évtizeddel később is megállja még a helyét. Fonyó Gergely pedig kezdeti csetlő-botló munkái után (Tibor vagyok, de hódítani akarok, Idegölő), igazi közönségfilmet perdített a mozivászonra. A zenék nagyon ütnek, a történet egy-két mozzanatot eltekintve- a börtönjelenet túl hosszúra nyúlik- feszes tempójú és pörgős, a színészek pedig szinte egytől egyig brillíroznak. A nemrég a Nemzeti Színházhoz szerződött Szabó Kimmel Tamás például nagyon jól hozza a szemtelen és kissé pimasz lázadó figurát, a szerelmét játszó Kiss Tünde pedig elképesztően jó, amikor egy hatalmas pofon után eddigi minden szendeségét félredobva, már vad fruskaként kezd el énekelni. Igaz, azért az idősebb generáció sokkal magabiztosabban uralja a filmet: kiemelkedő Scherer Péter gyomorgörcsös dróton rángatott Bigali elvtársa (Világos a képes beszédem?), Hegedűs D. Géza pártembere, vagy Dunai Tamás és Vándor Éva ijedt, beletörődő alakítása. A magyar filmgyártásban a vígjáték jelenti a biztos menedéket, hiszen az egyik leghálásabb műfajként szinte nem lehet vele bukni. Árulkodó, hogy a kilencvenes évektől mostanáig készült vígjátékok, kissé megfutamodva, döntő részben nem a jelenre reagálnak, hanem a kollektív élményként megélt múltat veszik alapanyagul. A Made in Hungária sem tesz másként, mégis műfajában egyedülálló, és a magyar film önbizalomhiányát átlépve az alkotóknak sikerült valami újat teremteni. Irány tehát a mozi, újra van magyar film.
|
|
 |
| | | | | Rock and roll avagy rázd a lábad bébi | | szerző: Baranyai Richárd | |
Rock and roll??? Hol van az már? Illetve miért nincs? Vagy van? Csak másképp? Nézzük csak: 1940-es 50-es évek, Amerika. Van már R&B, van Rockabilly, mi tartaná vissza a zenészeket, hogy keverjék ezeket és létrehozzák a Rock & Roll-t? Semmi, így hát megszületik Chuck Berry, Little Richard és Elvis zenéje.
Oké, akkor még nem így hívták, vagyis akkor még csak az R&B egyik ágának tekintették, feltéve, hogy fekete volt az előadó, ha nem, akkor western swing, vagy rockabilly oldalhajtásnak nézték. 1953-ban végre meg is keresztelték, egy Alan Freed nevű DJ lett a keresztapa, és innentől külön műfajként kezelték. Sokan rázták már rá az Újföldön, tehát ideje volt, hogy elinduljon másfelé is. Így szépen lassan átúszott az óceánon, elért Európába. Annak is a nyugati felébe, mert hozzánk kicsit később, kicsit torzultan jutott el. Torzultan főként azért is, mert bárhogy igyekeztek, azért az Amerikában megszokott kellékeit (hot-rod, gengszter feeling) az itthoni keretekbe mégiscsak nehéz volt bepréselni. De végre színre léphetett a Hungária, és Komár Laci!!!
Álljunk csak meg egy percre! Eddig olyan zenészekről beszéltünk, mint Elvis, most pedig Komár Lacinál tartunk? Nem emlékeztet ez valamire? (Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább magyar...) Bár el kell ismerni, nem is voltak felénk olyan körülmények, hogy kinőhesse magát akkora legendává, mint amerikai társa. Azért elég jól ismerték és szerették, valamint ismerik és szeretik a mai napig. Persze a rock & roll nem állt meg, ha már bekerült hozzánk, szépen országhódító hadjáratba kezdett, és sikerrel járt, gondoljunk csak a Hungária sikereire és arra, hogy valóban nagy zenei ikonná váltak egyes képviselői a stílusnak. Láthatjuk is őket amint zenészeket válogatnak különböző műsorokban, és évente egyszer-kétszer tömött stadionos koncertet adnak. Én mégis azt gondolnám, hogy érdemesebb a kis klubokra figyelni és a kisebb zenekarokra akik főként azért csinálják a zenét, mert élvezik, és ha ebből próbálnának megélni, nos, fölkopna az álluk. Valahogy több szenvedélyt érzek bennük. Velük a mai napig dübörög a Rock & Roll, bár a Hungária kevesebbszer lép föl, és a „mondd kis kócos...”-t is ritkábban halljuk, azért nem kell csüggedni, van nekünk Sárga taxi-nk, Roll’ Skate Boogie-nk, Caddilac-ünk, és évente megrendezett agárdi Lakeside Rock’n Roll Weekendünk, a stílus minden kellékével (amik mára már beszivárogtak hozzánk az igazán odaadó rajongóknak köszönhetően), waxolt hajjal, hot-rodokkal, tetovált lányokkal.
Meg persze van kicsit hasonló, de kicsit más rockabilly-nk a Mistery Ganggel, a Whizz Banggel és még sok más „pörgős” arccal. Tessék tehát belőni a sérót, lábat rázni, ronggyá nyűni a fekete lakkcipőt, jól érezni magatokat, meg egymást, szóljon a rock & roll!!! Wáááááúúúúúú!!!
|
|
 |
| | | | | Rock az élet! - Jack Kerouac: Úton | | szerző: Kinga |
A beatnemzedék bibliája, a szerző barátjával Neal Cassadyvel (álnevén Dean Moriarty) három, 1947 és 1950 között tett valós útját meséli el "spontán prózai" műfajban. A könyv első megjelenésekor 1957-ben fölkavarta a teljes világot, értetlen kritikusok, közönségsiker kísérte. Egy "ellenkultúra" letéteményese lett, egyszersmind megszületett a recept, az etalon, a nagy cél sokak fejében. Hiszen ki ne gondolt volna már arra, hogy be kéne járni a világot?
 Kerouack, a könyvben Sal Paradise igazán szabadon és spontán módon vágott neki Amerikának, hogy aztán végigstoppolja, igya, drogozza, szeretkezze a kontinenst. Közben pedig sztorizgasson a haveroknak, meg egy kis kanabis, benzedrin, amfetamin, és morfium segítségével megvilágosodjon, vagy éppen igazi nagy íróvá váljon. Ám nem más ez, mint céltalan tengődés. Pontosan ennek az örök csavargásnak, a "ma itt, holnap másutt" bizonytalansága adja a regény szerkezetét, s jelképezi a háború utáni atomernyő alatti életmódot. Végül evvel minden felmérésnél pontosabban festi le az utazó életforma hű képmását.
A könyv születésének okát a szerző ki is mondatja főhősével egy félmondatban: "Ezzel kezdődött el az én úton járó életem is, meg az eszméletlen sok tapasztalatom, amiről be kell számolni." Az utazások oka pedig ennél is egyszerűbb: adott volt egy nemzedék, aki le akart számolni az idősebb generáció konformista, konvencióktól terhes, otthon ülő, unalmas életével.
Ugyanakkor ebből a "haszontalan generációból", melyben őrült próféták, rab mártírok voltak, kerültek ki olyan mára sztárokként tisztelt alakok, mint Jim Morrison, Neil Young, Kris Kristofferson, Peter Orlovsky, Gregory Corso, Philip Whalen, William Burrough, Allen Grinsberg.
Céltalanoknak, a bizonytalanságot rosszul viselőknek nem ajánlott, sem a könyv sem az életforma. A többiek kedvéért pedig álljon itt az életre szóló kalandok térképe:
(1947-es út: Ozone Park, NY; Chicago, IL; Newton, IA; Stuart, IA; Cheyenne, WY; Denver, CO; Salt Lake City, UT; San Francisco, CA; Marin City, CA; Hollywood, CA; Los Angeles, CA; Selma, CA; Dalhart, TX; Indianapolis, IN; New York, NY).
(1949-es út: Rocky Mount, NC; Algiers, LA; San Francisco, CA; New York, NY)
(1950-es út: New York, NY; Terre Haute, IN; St. Louis, MO; Denver, CO; Amarillo, TX; Terre Haute, IN; San Antonio, TX; Laredo, TX; Nuevo Laredo, Tamps; Liera de Canales, TEmps; Mexico City, DF)
(A térképekért köszönet illeti SPG-t)
|
|
 |
|
