Heti téma: Picasso 


* Czóbel Béla - kurázsival a művészetért * Ezer szeretetteljes hazugság- Picasso kalandjai * Miért kellett a nőknek? – Francoise Gilot: Életem Picassóval * Picasso – Deti Picasso * Picasso Point – „Everything you can imagine is real” * Picasso Veszprémben *

 
       Czóbel Béla - kurázsival a művészetért
szerző: Plecskó Edina
Kossuth-díjas és érdemes, kiváló festőművészünk, Czóbel Béla több ízben kötődött Párizshoz, miként a magyar és párizsi újító művészi életben is egyformán részt vett. Ennek köszönhetően kötött barátságot Picassoval, aki 1906 körül rózsaszín korszakának végén járva a szecesszióval való végleges szakítás határán állt, s ekkor ajánlotta fel Czóbelnek: „Csináljuk együtt a kubizmust”.

Czóbel Béla arról a nagybányai művésztelepről érkezett Párizsba, amely szakítást jelentett a hagyományosan konzervatív hivatalos magyar festészettel, a tulajdonképpeni Benczúr Gyula és Szabolcska Mihály fémjelezte Magyarországgal. Ezen felül a mindig újító és merész Czóbel a „neósok” vezéregyéniségévé válva szegült szembe Ferenczy Károlyék nemzedékével. 1904-ben pedig Párizsba látogatott, ahol a konzervativizmust tagadó fauve-ok táborába áll, itt festészete is megváltozott: az impresszionista hatásokat nyers és kemény színekre komponált képei váltották fel. De visszakanyarodva történetünkhöz és Picasso ajánlatához, a mindig újszerű Czóbel a kérésre ezúttal nemmel felelt. Tette ezt a szavakon kívül műveivel is, a kubizmus és az azt követő művészeti közösségre kiterjesztve döntését. Ekkortájt ugyanis olyasfajta társadalmi átalakulások zajlottak, amelyek egyik megnyilvánulása volt e művészeti ág megjelenése, előidézve az aktivizmus létrejöttét és a művészeti forradalmat. A később idelátogató festők köre is ezen eszmékből táplálkozott, ám Czóbel, a humanizmus elkötelezett híveként ellenállt az effajta törekvéseknek. Az innovációjában Picassora hajazó Czóbel tehát mert ellentmondani olyasvalamire, ami egyéniségétől távol állt, hiányában pedig Braque személyében találta meg mindazt Picasso, akivel testvéri szövetségben, együtt harcolták meg a kubizmus forradalmát.

Mindezek ellenére az újítás szelleme továbbra is körüllengte Czóbelt, miként 1909-ben ő is ott volt a XX. századi magyar festészetet útjára indító Nyolcak táborában, ahogy részt vett a Magyar Impresszionisták és Neoimpresszionisták Körének (MIÉNK) a megalapításában is. A két világháború között pedig a KÚT - a Képzőművészek Új Társasága - tagja lett, a felszabadulást követően az Európai Iskola alapító kiáltványának egyik legrangosabb aláírójává vált. Sajátos festői világa mindvégig megőrizte természetszerűségét: említhetjük a Múzsa, a Szakácsnő, a Piros kendős lány vagy a Madonna című képeit. A II. világháború alatt Szentendre lett állandó tartózkodási helye, ahol 1975-ben műveinek bemutatására múzeum nyílt. A felszabadulás után a teleket Párizsban, a nyarakat Szentendrén töltötte. 1971-ben pedig a Műcsarnokban nyílt műveiből reprezentatív, retrospektív kiállítás. Igen gazdag életművének jelentős darabjai ma magyar és külföldi magángyűjteményekben találhatóak meg.




 
       Ezer szeretetteljes hazugság- Picasso kalandjai

Vannak filmek, melyeket, ha szóba kerülnek, még évek múltán is egymást túlharsogva idéznek egy-egy társaság tagjai. Ilyen film a Picasso kalandjai is: ezer szeretetteljes hazugság Hans Alfredsontól és Tage Danielssontól.

Az 1978-as svéd szürrealista komédia egyike a termékeny „Hasseåtage”, azaz Hans Alfredson és Tage Danielsson szerzőpáros számos művének (bár Magyarországon csak ez az egy filmjük lett ismert). A film Pablo Picasso életét mutatja be a születésétől a haláláig, számos helyen eltérve a valós eseményektől, azonban mind nagy vonalakban, mind sok apró részlet vonatkozásában tényleges életrajzi, művészettörténeti alapokra épít. A komédiában Picasso élete azonban csak jórészt "alibi", és főként sajátos életszemléletének megjelenítéséről szól. Itt minden előfordulhat, a dadaisták cikizik az avantgarde művészeit, a szürrealisták álmodoznak, és a képzőművészeti felvételi is Spanyolország andalúziai sziklás tájain zajlik.

A rendezést is jegyző Danielsson intelligens humorral, szkeccshez hasonló felállással és néhol színpadias berendezéssel jeleníti meg a századforduló környékét. A szerkezet is elég egyedi, a narrátor beszél egyedül svédül (amit magyar nézők feliratozva láthatnak), és a spanyol, francia és angol városokban beszélő szereplők mind csak a népekre jellemző halandzsával motyognak. Így Picasso sem beszél közvetetten, a narrátor némafilmszerűen meséli a látottakat, de a vizuális információk a fontosak. Rengeteg művészettörténeti utalás, kortársakra és idősebb-fiatalabb pályatársra hívja fel a film a figyelmet. Felbukkan Rembrandt, Lautrec, Apollainare, Rousseau, Salvador Dalí; de nem csak művészek hanem történelmi figurák, úgy mint Hitler vagy Churchill. A rokonok és ismerősök kapnak kitüntetett figyelmet, valamint a sok szerető és nő, mellyel a kalandor lelkületű főhősnek dolga akadt.



Számtalan leírhatatlanul művészi és páratlanul humoros jelenet tanúi lehetünk, gyönyörű és maximálisan táj- és helyszínmegjelölő díszletekben bandukolnak a szereplők. Érdekes például, hogy a spanyol, a francia és az angol város - ahol a főhős több időt is tölt - ugyanúgy néz ki, csak más a "textúra". Elől egyszintes kávézó, mögötte a magasba emelkedő többszintes helyi újság szerkesztőség. Ez jellemző Párizsra és Londonra is, a figyelmes szemlélő számára az ilyen apróságok nagyszerű szórakozást rejtenek. A rengeteg információ között felbukkan például egy telefonfülke mögött Alfred Hitchcock is, de természetesen a legfontosabb, hogy sok jelenet, helyszín és beállítás Picasso rajzaiból került a filmbe.

A Picasso kalandjai kötelező darab, így nem véletlen, hogy a színház is felfigyelt a történetre: a színpadi változatot Horgas Ádám, Méhes László és Mikó Csaba készítette, és a Pesti Színházban több évig sikerrel is játszották a sztorit. A film tehát alapmű. Lemaradtaknak pótolandó.















 
       Miért kellett a nőknek? – Francoise Gilot: Életem Picassóval
szerző: Tóth Tamara

Alacsony, kopasz, markáns arcú férfi, aki általában festékszagot árasztott. Érthetetlen számomra, hogy mi vonzotta a – sokkal fiatalabb – nőket a zsenihez. A hírneve, a művészete iránti rajongás, a kapcsolatrendszer, vagy az a bizonyos misztikus kisugárzás?  Valószínűleg mindez együtt, és még rengeteg apró titok, amiről ki mesélhetne hitelesebben, mint azoknak a nőknek az egyike, aki évekig élettársa volt Picassónak.



A művészetben és szerelemben egyaránt egoista festő még életében legendává vált, és az is megadatott neki, hogy mindezt élvezze és kihasználja. A képzőművészet Don Juanjaként számon tartott Picasso számtalan hölgyet „elfogyasztott” pályafutása során. Előszeretettel választott a művészek közül, Olga Koklova balett-táncos volt, Dora Maar fotográfus, Francoise Gilot pedig festő, aki két könyvet is írt halhatatlan kedveséről. Francoise mindössze 21 éves volt, amikor megismerkedett a 63 éves Picassóval, de a lány a nagy korkülönbség ellenére is határozottan viselkedett már a kapcsolat elejétől kezdve. Csak nagy nehezen engedett a festő csábításának, majd a románc közel tíz évig tartott, két gyerek is született – Claude és Paloma – amikor is Francoise sem kerülhette el a sorsát: a nagy szoknyavadász megcsalta. A kapcsolat végérvényesen megromlott, és 1964-ben az asszony elmesélte sorsát, napvilágot látott az Életem Picassóval című regény. Az írás nagy port kavart, a festő mindent megtett, hogy ellehetetlenítse szerzőjével együtt, az mégis továbbélt, és film is készült belőle Anthony Hopkins főszereplésével.


A regény több szempontból is különleges, hiszen olyan intim nézőpontból ismerhetjük meg a festőt, amiről – a számtalan kaland ellenére is – csak kevesen mesélhetnek hitelesen. A magánélet szférája mellett a művészeti megközelítés is egyedi, hiszen Francoise maga is festő lévén különlegesen közelről tanulmányozhatta Picassót, és lehettek egymás múzsái. A kapcsolat történései mellett olyan közelről láthatjuk a festő műveit, mintha mi is ott lettünk volna azok születésénél, megismerhetjük a keletkezés körülményeit, a hatást és az utóéletet egyaránt. Merem állítani, hogy sokkal többet megtudunk Pablo Picasso művészetéről, mintha egy művészettörténet könyvet fogatnánk. Emellett túlzás nélkül a 21. századi nők példaképévé is emelhetem Francoise Gilot-t, az egyetlent Picasso élettársai közül, aki büszkeségét megőrizve képes volt arra, hogy elhagyja a férfit a szakítás után. 


„…Pablónak valamilyen kékszakáll-komplexusa van, szeretné levágni valamennyi nő fejét, és megőrizni kis magánmúzeumában. De nem vágja le a fejüket teljesen. Hagyja, hadd éljenek tovább, jobban szereti, ha mindazok a nők, akik részt vettek élete egyik vagy másik szakaszában, időnként meg-megnyikkannak, hangot adnak örömüknek vagy fájdalmuknak, és néhány mozdulatot is tesznek, mint az ízekre tagolt bábuk, hogy bebizonyítsák, van még bennük élet, ha csak egy cérnaszálon lóg is az, és a cérnaszál másik végét ő tartja a kezében. Időről időre gondoskodnak a dolgok humoros vagy dramatikus vagy néha tragikus fordulatáról, ez mind csemege az ő számára."




 
       Picasso – Deti Picasso
szerző: Baranyai Richárd
Téma: Picasso. De jóó, az a csávó, aki nagyon tehetséges és nagyon őrült volt (mondjuk volt sok ilyen). Akit manapság vagy nagyon sokra vagy nagyon kevésre értékelnek...

Detti Picasso? Hmm, ez nem ő... Akkor ki? Valami zenész... Keres-keres... Nem is Detti, hanem Deti (no de főnökasszony, így elírni...). És nem is zenész, hanem zenészek. Egy örmény társaság, akik ha minden igaz, garage rock, örmény folk és funk ötvözettel szórakoztatják közönségüket. Vagy ahogy ők mondják: „... posztmodern fordítói az ősi Örmény Keresztény népzenének.” Ezzel az egyedi hangzásvilággal és stílussal be is járták gyorsan a volt szovjet tagköztársaságok minden kisebb-nagyobb fesztiválját, de eljutottak portugál és francia rendezvényekre is. Igen, igen, a Szigetnek is lassan elmaradhatatlan részei, valamint néha megjelennek az A38 környékén is. Útközben össze ismerkedtek, barátkoztak néhány hasonlóan elborult elmével, akikkel egész hangzatos közös produkciókkal rukkoltak elő. Ilyen volt az amerikai Jason Webley, valamint a magyar „funk-jazz szörnyeteg” (from Deti Picasso official site) Másfél is.

Legújabb albumukon, a Turbo Mayrikon sikerült egy elég kaotikus csapatot igénybe venniük (autentikus örmény népi énekes-kis-nagy-asszonyok, valamint az Orosz Filharmónikusok egyik csellistája), ezért hát a hangzás is eklektikusra sikeredett. Van ebben minden, elektromos gitár-szóló, örmény népdal alá, kísérleti rock, és ki tudja még micsoda (ha engem kérdeztek, sok-sok vodka meg egy-két békaagyvelőbe főzött goethepete is). Már említettem magyar vonatkozást, a Másféllel való jó kapcsolat keretében, de ne felejtsük ki, hogy a hangmérnökük, de a basszerosuk (Vajdovich Árpád) is magyar. Nem csoda hát, hogy sokat járnak felénk, és mint valahol (talán a quart-on) olvastam: „Gaja Arutjunjan ... csoda, hogy nem perfektül beszéli a magyart, amikor a publikumhoz szól, hanem törve.” Ha már itt tartunk Gaja az énekesnő, akinek igen érdekes se nem szép, se nem csúnya ám valóban élvezhető a hangja, és aki valóban meg tudja mozgatni a közönséget a koncerteken (és mint látjuk néha még magyarul is beszél).

Meglepődtem, kerestem, belehallgattam, megint csak meglepődtem (egész jó zene), aztán cikket írtam, és észre sem vettem, hogy közben az ő zenéjük szólt (mert megtetszett és úgy maradt a lejátszó). Valamint rájöttem, hogy hasonlítanak névadójukra, ugyanis szakítanak a hagyományokkal, de mégsem, van bennük kurázsi, hogy megmutassák, lehet ezt másképp, de mégis tehetséggel, szépen. Jó háttérzenének, és idegsimítónak, de hergelőnek és felpörgetőnek is. Kinek mire van éppen szüksége (csak győzzön váltogatni a számok között). Ha máskor nem is, a Szigeten biztosan összefuttok velük, de addig is nézegessétek a Myspace oldalukat http://www.myspace.com/detipicasso) ahol megtaláljátok 3-4 számukat is, valamint az épp aktuális infokat róluk.



       Picasso Point – „Everything you can imagine is real”
szerző:
Plecskó Edina


A Hajós utca 31. szám alá betérve nevével ellentétben nem képzőművészeti törzshellyel, sokkal inkább egy színes, sok nemzetközi arcot vonzó blues és jazz clubbal találkozhatunk.

A falakon található rajztáblák – meglehetősen amatőr jellegük ellenére – mindenképpen nyitás a művészi vénával rendelkezők felé, a meginduló „alkotói folyamatoknak” pedig a falakon hemzsegő Picasso-idézetek adhatnak inspirációt. Hitelességre való törekvésben tehát nincs hiány, miként a programok mind szélesebb körben való kivitelezésében sem: a tánctérrel is bíró szórakozóhely minden hétvégén nosztalgia diszkóval csábít, ahogyan a csütörtöki napokat is egy stílusnak, a klasszikus rocknak szentelik. Ám ha pusztán egy kávé melletti könnyed, kényelmes beszélgetésre vágyunk, a Picasso Point akkor is egy megfelelő találkozó pont.

Személyzet: 8
Fogadtatás: 7
Légkör: 7 az erőteljes füstölőégetés mindenképpen meghatározta
Kínálat: 8 érdemes éhesen érkezni
Mosdó: 6
Összbenyomás: 7- szívesen visszatérnék egy művészeket vendégül látó beszélgető estre
Összesen: 60/43

szerző:
Kinga


A Picasso Point évek óta mit sem változott, és ugyanakkor nem mindig volt ilyen. A falakra például nem lehetett anno ily szabadon "grafománkodni", elhagyott füstölővel sem találkoztam mind ez idáig, a hátsó traktus robusztus bőrfoteljei helyett pedig pár éve még ugyanolyan asztalok álltak, mint a többi. Ám a változatos programok (karaoke van még?), a péntek-szombat nyitva tartó tánctér, az árak színvonala; a készséges, olykor udvariasan vak és süket pincérek (értsd: nem háborgatják a vendég magánszféráját), jóformán változatlanok. Búzasör szintúgy kapható volt mindig, bár most már "csupán" barna változatban. Ezzel még inkább kuriózummá avatva e nedűt, mellyel egyébként sem lehet csak jobb helyeken összefutni. Összefoglalva: még mindig érdemes visszatérni. Sőt, a honlapjukra is érdemes elnézni, híven hozzák a picassói hangulatot.

Személyzet: 9
Fogadtatás: 7
Légkör: 8
Kínálat: 9
Mosdó: 7 -szűkös, de kulturált
Összbenyomás: 8
Összesen: 60/ 48

szerző:
Szántó Sz. Erika


A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot. Talán ez is lehetne a Picasso Point vezérelve. Talán po(i)nt azért, mert én nem jöttem rá, valójában mi is lenne. A blues kocsma egyébként roppant kellemes hely, kivetni valót maximum az ételben találnék, hiszen a kicsinyke étlapról nem minden rendelhető meg. (Főként az ehető dolgok hiányoztak, mint a hagymaleves, vagy a chips salsával, de sebaj.) Inni, bút felejteni, kikapcsolódni viszont jó hely, kifejezetten jó.

Személyzet: 7
Fogadtatás: 8
Légkör: 8
Kínálat: 3
Mosdó: 8
Összbenyomás: 7
Összesen: 60/41 Semmi, de semmi köze nincs Picassohoz.

 

 




 
       Picasso Veszprémben
szerző: Jakab Judit
A modernista korszak egyik legjelentősebb festője, a kubizmus egyik első képviselője. Legtöbbször így szokták jellemezni az elsősorban festményeiről ismert spanyol festőt, Pablo Picassot. Azt már csak kevesen tudják, hogy az irodalom terén is kipróbálta magát: verseket és egy színdarabot is írt. Ez utóbbit Picasso Veszprémben – avagy a telibe viszonzott vágyakozás címmel láthatja a közönség a Pannon Játékszínben.

fotó:www.pannonvarszinhaz.hu„Azt várják tőlem, hogy megmondjam, mi a művészet? Ha tudnám, akkor sem árulnám el." – mondogatta Picasso. Egyetlen színpadi műve is a művészekről, a művészetről, ahhoz való viszonyáról szól. Az eredeti darab a Messages című francia irodalmi folyóiratban jelent meg Le désir attrapé par la queue címen. A nyilvános felolvasását 1944 márciusában Albert Camus, az ismert drámaíró szervezte, õ mutatta be a darabot. A II. világháború alatt Picasso és művésztársasága egy hotelben élte szerelmi vágyakozással, halálfélelemmel teli, ám szabadságra, örömökre, békére vágyó életét. A műben öniróniával, fekete humorral, megrendüléssel, groteszk lírával vallanak magukról.

Vándorfi László rendező saját korunkba, és a színházi világba helyezte át a történetet. A napjainkban élő művészek problémáit boncolgatja. A darab műfaját abszurd összművészeti dramolettként tüntették fel az alkotók. „A sajátos műfaj-meghatározás ötlete tőlem származik.” – meséli Vándorfi László, a fotó:www.pannonvarszinhaz.hudarab rendezője és egyben a színház vezetője is. „Kettős jelentéssel bír ez az elnevezés. Egyrészt ezzel is jelezni kívántuk, hogy színházunk igazi összművészeti színház: a zenét, a táncot nem alkalmazott művészetnek tekintjük, hanem a verbális anyaggal egyenrangúnak. Másrészt ezzel szerettük volna megmutatni teátrumunk igazi arculatát. Ez a produkció remek lehetőséget nyújtott a színészeknek, hogy megmutassák kreativitásukat. Rengeteg ötlet, improvizáció tőlük származik, talán ezért is olyan sikeres az előadás. Különleges élményt nyújt továbbá a nézőknek, hogy a színészek hozzájuk egészen közel játszanak, szinte meg is lehetne őket érinteni. Ezt hagyományos színházi térben nem lehetne megvalósítani.”

fotó:www.pannonvarszinhaz.huAz alkotók hűek maradtak Picasso szelleméhez, hiszen nem mindennapi produkciót hoztak létre. A Dubniczay palotában található kortárs galéria, a Sándor Károly Gyűjtemény kiállítótermeiben indul az előadás. A gyanútlan kiállítás látogatók egy nem mindennapi tárlatvezetésnek lehetnek részesei. Megelevenednek körülöttük a festmények, plasztikák. A színészek spontán játékkal vezetik végig a nézőket a tárlaton, majd bekísérik őket a játéktérbe. Az eredeti műben minden jelenetet egy operaária követ. A veszprémi társulat még tovább ment, és sanzonokkal, kuplékkal tette még különlegesebbé az előadást, illetve Apollinaire és Garcia Lorca verseit is beleszőtték a darabba.