|
|
| | | | | A Hold és a filmművészet |  szerző: Szántó Sz. Erika |
Hívhatták akár Lunának, Szelénének vagy Honszunak, annyi már a XX. század elején is bizonyos volt, hogy a film sem kerülheti el a Hold misztikumát.
Irány a Hold
 A Hold megkapó erejét bizonyítja, hogy George Méliés már 1898-ban, alig három évvel az első filmkísérletek után, elfordulva az akkor divatos életjelenetek filmezésétől, leforgatja történetre alapuló Egy méterre a Holdtól (La Lune a un Métre) című filmjét, melyben a műfaj első Hold-utazása lévén, még maga a Hold utazik csinos hölgyként egy csillagász álmába. Nem sokkal később Méliés a filmtörténet első sci-fijébe is belevág Jules Verne Utazás a Holdba című regényének interpretációjával (Le Voyage dans la Lune, Utazás a Holdba, 1902), melynek sikerein felbuzdulva már számos rendező indít filminváziót a Hold ellen: Percy Stow 1908-as When the Man in the Moon Seeks a Wife (Mikor a Holdbéli Ember feleséget keres) című filmjében egy fehérruhás szelenita érkezik partnerkeresőbe Londonba, Fritz Lang pedig a tudomány eredményeihez is hozzájárul, amikor holdraszállásról szóló filmjéhez neves rakétaspecialisták segítségét kéri, és megszületik a visszaszámlálás ötlete (Die Frau im Mond, Asszony a Holdon, 1929).
Nemzetközi áramlatot elindítva, a szovjetek is leforgatják- már hangosfilmként- saját űrutazós filmjüket, melyben Sztálin és Vorosilov névre keresztelt rakétákkal hódítják meg a Holdat (Kozmicsenszkij reisz, Kozmikus utazás, rend.: Vaszilij Zsuravljev, 1935), és hogy magyar vonatkozása is legyen a sci-finek, Hollywoodban az első űrutazásról szóló tudományos-fantasztikus filmet Robert Heinlein Rocketship Galileo című regényéből, Pál György irányításával rendezik meg. (Destination Moon, Irány a Hold, rend.: Irving Pichel, 1950) A film érdekessége, azonkívül hogy Pál filmje a dokumentumszerű ábrázolásmód kedvéért szakít a korábbi űropera-hagyományokkal, Webster Philips sminkmester speciális eszköze, mely segítségével először látható a nagyfokú gyorsulás hatása az emberi arcon.
Az előbbi filmre való reflektálásnak és egyben hidegháborús válasznak is tekinthető, az ezután következő Nyebo szovjet (Szovjet égbolt, rend.: Akeszander Kozir-Mihail Karjukov, 1959), melyben a szovjetek űr-teljhatalmukat fitogtatva lövik ki az űrhajóikat a Hold, illetve a Mars felé. A válasz sem késlekedik soká, 1968-ban Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke együttműködéséből megszületik a tudományos-fantasztikum legnagyobb kultuszfilmje, a 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey).
A sci-fik sorát folytatva, az 1969. november 14. –i békés holdraszállás sem vet véget a Hold-misztikum kutatásának, és a sötét rejtélyek gyártásának. Az Alfa Holdbázis című brit sorozatban (Space 1999, 1975) például egy kataklizma szakítja el a Holdat Föld körüli keringéséből a felszínén működő holdbázis személyzetével együtt, 1995-ben pedig elkészül az Apolló 13 drámája (Apollo 13, rend.: Ron Howard), mely annak a három szerencsétlenül járt asztronautának a történetét meséli el, akik az Apollo-13 űrprogramban a Holdra szálltak volna.
Magyar Hold
Pál Györgynél szorosabb magyarországi vonatkozásban Reisenbüchler Sándor két animációját lehet megemlíteni: a sokat díjazott, 1968-as A Nap és a Hold elrablását, mellyel a szerző egyben új stílust és új nyelvet is teremtett az animáció világában, és az utópisztikus látomást megjelenítő Holdmesét (1975), mely egy, a földi életet befolyásoló, holdűrhajó útjáról számol be.
A hatás
 Az animáción és a tudományos-fantasztikumon kívül, absztraktabb megközelítésben, de a Hold bűvkörébe kerültek a filmművészet más területei is. Asszociációs láncot elindítva
Bertolucci 1979-ben rendezi meg A Hold című filmjét (La luna), melyben egy opreaénekesnő és kamaszfia Ödipusz-komplexustól sem mentes, problémákkal terhes kapcsolatát állítja központba, Fellini utolsó filmjében, A Hold hangjaiban (La voce della luna, 1990) pedig egy elmegyógyintézetből szabadult ártalmatlan bolond szemszögéből láttatja a világot.
|
Ajánló: Ember a Holdon (1999)
Rendező: Milos Forman, főszereplők: Jim Carrey, Danny deVito, Courtney Love
Milos Forman filmje Andy Kaufman amerikai komikus életét mutatja be Great Neck-ben (Long Island) töltött gyermekkorától - amikor "láthatatlan" közönség előtt lépett fel -, egészen a tüdőrák egy ritka fajtája okozta haláláig. A film második része Kaufman pályafutásának kudarcairól szól, arról az időszakról, amikor kissé túl messzire merészkedett. A pankrációhoz való kötődése - amely az évtized egyik legnagyobb szórakoztatóipari svindlije volt - még azokat is elfordította tőle, aki a legtovább kitartottak az előadó mellett.
|
|
|
 |
| | | | | Bay Zoltán üstököst látott, és kinyílt a világűr kapuja | | szerző: Tóth Tamara |
1900. Gyulavár
Július 24-én megszületett a református lelkész fia, Bay Zoltán. A kisded rendes csecsemőként viselkedett, sokat aludt, csak sajnos ezt édesanyja nagy bánatára nem akkor tette, amikor annak ideje volt. Az újszülött végiszundította a napot, éjjel viszont a függönytelen ablakon át az égre bámult. Talán a Göncölszekéren már ekkor felismerte a Kisbérest.
 1910 körül, a gyulavári ház udva
„Életem eddigi legszebb élménye a Halley-üstökös megpillantása volt, szinte az egész eget beragyogta tündöklő csóvája. Muszáj éjjel is fennmaradnom, hátha ma is valami csoda vár. Igaz, a hold is mindig ad valami kutatnivalót. Azt hiszem, ha elég magasra felmásznék – mondjuk a templomtorony éppen megteszi – már csak a karomat kellene kinyújtani és elérném. Holnap meg is kérdezem édesapát, mit gondol a dologról.”
1910-es évek eleje, Debrecen, Református Kollégium
Egy tízéves kisfiú áll az iskola udvarán, körülötte rengeteg zsibongó gyerek, de ő csak megilletődötten nézi a forgatagot. Aztán nemsokára Zoli felfedezi, hogy nem csak ő viselkedik ilyen visszahúzódóan, és lassan odamegy a közelében álló, félszeg fiúhoz. Így ismerkedik meg Bay Zoltán és Szabó Lőrinc, és kezdetét veszi egy nyolc évig tartó padtársi kapcsolat. A gimnáziumi évek további neves barátokat sodornak az ifjú Bay életébe: Illyés Gyula, Németh László és Zilahy Lajos személyében.
1910-es évek vége, még mindig Debrecen, érettségi előtt
„Kedves Édesanyám! Tudomány vagy művészet? Művészet vagy tudomány? Ha mindkettő érdekel, miért nem tanulhatom mindkettőt? Hogyan is tudnék választani? Közben a rokonok meg azzal nyaggatnak, hogy legyek orvos… De várjunk csak! Nemrég olvastam Eötvös Lóránd munkájáról, a súlyos és tehetetlen tömegek egyenlőségének elméletéről, és igen bölcs koponyának tűnik az öreg. Azt hiszem, döntöttem is. Fizikus leszek!”
1926. Budapest, Pázmány Péter Egyetem
Tisztelt Bay Zoltán! Ezúton gratulálunk önnek, hogy megtalálta élete hivatását, és szeretnénk átadni a legmagasabb kitüntetéssel szerzett doktori fokozatot. Igazán figyelemre méltó, hogy az egyetem mellett még távcsőépítésre, és a Jupiter holdjainak megfigyelésére is jutott ideje!
1920-as évek vége, Berlin
„Annyira sajnálom, hogy lassan letelik a külföldi ösztöndíjam. A Berlini Egyetem igazán a tudomány fellegvára, ma is összefutottam Albert Einsteinnel.”
1930-as évek, Budapest
Néhány éves szegedi kitérő után, egy ragyogó fiatal elme találmányok sokaságára kapja meg a szabadalmat. De a fő cél mégis a gyerekkori fantáziálások beteljesítése, a hold titkainak feltárása, ami nem más, mint a Holdradar-kísérlet.
Második világháború, Budapest
A Holdradar kísérletnek katonai előzményei voltak, hiszen amikor hazánk a németek oldalán belépett a háborúba, egyértelmű volt, hogy előbb vagy utóbb bombatámadások érik majd az országot. Bay Zoltánnak és tudóstársainak az volt a feladata, hogy készítsenek egy katonai radart, amivel felderíthetik a repülőgépeket. A munka nehezen és lassan haladt, amikor Bay-nak eszébe jutott, hogy találmányukat próbálják ki a Holdon. Minden készen állt volna a sikerhez, amikor az egyre zűrzavarosabbá váló világ, és az egyre sűrűbben potyogó bombák megakadályozták a kísérletet. Bay Zoltán bujkálásra kényszerült a nyilasok elől, később pedig az oroszok hadizsákmányként elvitték a felszereléseiket.
1945 nyara
A lelkes kis csapat harmadszor fogott hozzá a kísérlethez, fél év alatt összeszerelték a berendezést, és 1946. január 10-én sikeres holdvisszhangot kaptak. Később kiderült, hogy nagyjából velük egy időben, Amerikában sokkal bonyolultabb műszerekkel hasonló eredményhez jutottak.
 Bay Zoltán kitüntetése - 1990 szeptember 15. (forrás:www.epa.oszk.hu)
Bay Zoltán egy 1986-ban adott interjúban pillantott vissza tudományos pályafutására. A párhuzamosan futó magyar és amerikai kísérletek nyomán egy új tudományág született, a radarcsillagászat, amivel elsőként lehetett teljes egészében igazolni Einstein relativitáselméletét.
|
|
 |
| | | | | George Méliés és a Hold | | szerző: Szántó Sz. Erika |
Az első trükkre véletlenül jött rá, amikor egyik filmvetítése közben egy omnibusz halottaskocsivá változott. Nem sokkal később ráébredt a hirtelen átalakulás okára: forgatás közben a film elakadt, majd ismét elindult.
 George Méliés nélkül a film, ma nem lenne az, ami. Az 1895-ben induló, ki-épp-hol alapon szerveződő Lumiere, Edison, Skladanowsky és Friese-Greene-féle “Hollywood előtti” mozi mindenkit bűvkörébe vonva, 1915-re cseperedett iparággá, nem kis részben Méliés-nek köszönhetően. A bűvészből avanzsált trükkmester a már egyre kevesebb nézőt vonzó életjelenetekről forgatott tekercsek helyett (Lumiére fivérek: A vonat érkezése -1895, A munkaidő vége –1895), szórakoztató-kísérletező filmjeinek egyikeként nemcsak az első sci-fit alkotta meg (Utazás a Holdba -1902), de a filmet is elindította a "színpadszerű előadások felé vezető úton". Vállalkozása, a Star film 1896 és 1912 között százával ontotta a különleges filmeket, alkalmazva az akkor még szokatlan vágás, trükk és átúsztatás technikáját.
Egyik kedvenc trükkje, a pillanatmegállítás módszere volt, amikor megállította a kamerát, majd a színészt kiléptette a színről, azután újraindította a felvevőt, miáltal olyan hatást keltett, mintha a szereplő hirtelen eltűnt volna. (Egy hölgy eltüntetése –1896)
A meghökkenést, (és a nézőszám emelkedését) leginkább az keltette, hogy a korai, preklasszikus mozit inkább még a direkt megjelenítési eszközök alkalmazása jellemezte, mintsem a variálása. Méliés filmjei ezzel szemben bár megfeleltek a korszak szabványos tablóstílusának- a túlzott színpadiasságnak-, bővelkedtek a varázslatos megjelenésekben és eltűnésekben. Leghíresebb filmje, az Utazás a Holdba is ezt mutatja. Jules Verne 1865-ben kiadott, azonos című regényének, és H.G. Wells Földről a Holdra c. regényének az ötvözetére épülő negyedórás sci-fiben, Méliés keresztvágással hangsúlyozza a történéseket. Francia csillagászok utaznak a Holdra, ám a felfedező úton a nem épp barátságos Holdkirályra és a rákokhoz hasonló, szelenitákra bukkanak. Fogságba esnek, majd szökésük után sietve térnek vissza a Földre. Az űrhajó holdraszállását két beállításban láthatjuk: az első, “űrből” készített beállításon az űrhajó szemén találja el a Holdembert, és annak arckifejezése fintorból grimaszra vált. A “Hold felszínéről” készített második beállításon az űrhajó újból leszáll. Azt pedig, amikor a kutatók az űrhajójukhoz rohannak és visszasietnek a Föld biztonságába, négy beállításon mutatja a rendező. Az elsőn a hajó elhagyja a Holdat és eltűnik a kép alján, a másodikon a jármű a kép teteje felől halad lefelé, a harmadikon a víz felé mozog, végül a negyediken a víz felszínéről süllyed le a tengerfenékre.
Ezeket a trükköket a rendező pályája csúcsán, 15 év alatt mintegy 400 filmben kamatoztatta, az érdekes azonban az, hogy az 1902-es Hold-rémkép alapsémája, még a ’69-es békés holdraszállással is alig változott az évtizedek folyamán. Kiegészült a cselekmény, hosszabb lett a film, fejlődött a trükktechnika, de ahogy már az első űrutazós filmnél, a mai sci-fikben is levonható tanulság: a másik planéta értelmes élővilága mindig ellenséges.
|
|
|
| Holdbéli csónakos (NÉGYSZEMKÖZT) |
szerző: Plecskó Edina
Weöres Sándor Holdbéli csónakos című mesejátékában az igaz szerelem és boldogság iránti vágyódás, valamint az útkeresés játssza a fő szerepet, amely események Jégapó lányának, Pávaszem életének meghatározói. A főhősnő és barátai számos mesés kalandba bonyolódnak utazásaik során, amelyek alkalmával történelmi és földrajzi korlátokat leküzdve járják körbe a világot. A színpadra vitt művet monumentális díszletek és ötletes bábok tarkítják, amelyet 2003 októberétől csodálhat meg a nagyérdemű a Nemzeti Színházban.
 „Holdbeli csónakos örökszerelmem, arany sajkádra vegyél fel engem. Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,a sötét erdőt könnyel áztattam. Eleget sírtam a földi porban, ölelj magadhoz atiszta Holdban. Nem él a Földön, akire vágyok, holdbéli csónakos te légy apárom.” – e dallamba öntött sorok csengenek fel újra és újra a darabban Pávaszem szerelemi vágyódásának kifejezőjeként, aki képzeletbeli ám vizuálisanmégis oly markánsan megjelenő holdbéli csónakosáról ábrándozik. Merengésének tárgya a darab üzenete, a csónakos csak ennek testet öltésében kap szerepet. A magyar fejedelem, Jégapó lányának számtalan kérője akad a kínai császártól kezdve a szerecsen fejedelmen át, akik mind kegyeire vágyakoznak. Ezt úgy kaphatják meg, ha megtalálják az elveszett Pávaszemet, akit kalandos utazásai során Vitéz László és Bolond Istók védelmeznek – hol emberi valójukban, hol a gyermekek legnagyobb örömére bábként megjelenítve.
 Ám mind hiába, az igaz szerelemre vágyódó királylány szívét csak Medvefia, a lapp trónörökös tudja meghódítani, aki képes a holdbéli csónakosról szőtt ködös álmot is szertefoszlatni és az iránta táplált érzelmeket magára ruházni.
A történetet két narrátor (Gáspár Sándor és Szarvas József) közreműködésével egészítették ki, akik feladata a közönséggel való töretlen kapcsolat-fenntartás. Bár Weöres alapművében ezek a karakterek nem szerepelnek, azok létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Kivált mesés érzetet ad történetvezető funkciójuk. A látványban igazán magas szintű produkcióban a leginkább megkonstruált elem a Hold, ahol a jelentek szemkápráztató módon vizualizálódnak.
Emellett az egyes kultúrák bemutatása is meggyőző példái a rendezői teljességre törekvésnek. Ám a darab igazi érdeme nem e technikai bravúroknak tudható be. A színmű esszenciáját az üzenete adja, amelyet Weöres Sándor fogalmazott bele alapművébe. Ez azonban a képi játékok mögött található: az egyes korokon átívelő mindig örök érvényű igaz szeretet fontossága.
|
|
|
szerző: Tóth Tamara
Hogy mi is Weöres Sándor műve? Meseregény, bábjáték vagy versek laza láncolata? Lehet, hogy ő sem tudta, vagy nem is akarta pontosam meghatározni. Valami olyan műfajt takar, amiben a képzelet ötvöződik a létező mítoszokkal, mese és álomvilág kerül szoros barátságba, és mindezt tánccal és bábjátékkal fűszerezve tálalják. A darabban legszembetűnőbb a különböző kultúrák ősi elemeinek keveredése, az antik görög és római mitológia, a keleti motívumok és az ősmagyar mondavilág, illetve bábjátszás szereplői. De ezen meg sem lepődünk, ismerve Weöres Sándor vonzódását a kelet világához és a klasszikus műveltséghez. Végül igazán jól megfért egymás mellett egy történetben a sólyomasszony, Párisz és Heléna, a kínai császár valamint Vitéz László, Paprika Jancsi és Bolond Istók. Sőt a szereplők útjai gyakran keresztezik is egymásét.
És hogy ennyi különböző nemzetiségű szereplő mellett hogy kerül a darabba még a Hold is? Ő Pávaszem királykisasszony plátói szerelme, hiszen a nemes hölgy nem leli párját a földön, és úgy érzi, hogy csak az égi jelenség méltó hozzá. Holdbeli csónakos többször feltűnik a darabban, elénekli dalát, amiben biztosítja Pávaszemet, hogy magához veszi a tiszta Holdba, ha eljön az ideje. Tavasszal őszt mond, ősszel tavaszt, hitegeti a lányt, aki elvakultam várja a beteljesülést.
A darab rendezőjének – Valló Péter – szótárában valószínűleg nem szerepelt a megvalósíthatatlan kifejezés, ami nem is csoda, ha Weöres fantáziájának szárnyalásával igyekezett lépést tartani. Az előadás mozgás- és látványvilágán a bábjáték tükröződik. A szereplők mozdulatai sokszor darabosak, vontatottak, marionett-figurához hasonlók. Jelmezeik is súlyos, részletesen kidolgozott darabok, az arcokon vastag, maszkszerű festék. A bonyolult technikai megoldásokat igyekeznek játékos köntösbe bújtatni, és ez legtöbbször sikerül is. A holdbeli csónakos megjelenítése igazán látványos, mindenestől elhisszük neki, hogy megállás nélkül szeli az égi habokat.
A szereplők játéka igazán vegyes. Az előadás két mesélője Gáspár Sándor és Szarvas József, akik hol kívül állnak, hol beleépülnek a cselekménybe. Előbbi színész hitelesen mesél, utóbbi viszont már túl sok volt. Főszerepben láthattuk Balla Esztert, aki különleges hangi adottságaival igazi színt vitt a darabba, viszont a prózai részekben valahogy elsikkadt, sokszor szinte elfelejtődött, hogy ő is a színpadon van. Pávaszem holdbeli szerelme pedig Ozsgyáni Mihály, aki szintén rendben van, csak azért mégis eszébe jut az embernek, hogy anno ezt Kaszás Attila énekelte. Kis szerepben felbukkan Bodrogi Gyula, és összeszorul a szívünk, amikor meglátjuk, hogy milyen idős már.
Az előadás előtt kétségbe estem a rengeteg gyerek láttán, és zavaró tényezőként könyveltem el őket. Csalódnom kellett, mert a kicsik borzasztóan élvezték a darabot, lelkesek voltak, és ilyen környezetben igazán könnyű volt nekem is önfeledtté válni.
|
|
|
 |
| | | | | Utas és holdvilág | | szerző: Plecskó Edina |
Képes lehet-e egy ember nosztalgiája bűvkörében elzárkózni saját jelenétől? Megszabadulhat-e felnőttkori hazugságaitól, a társadalmi konvencióktól és börtönbe zárt lelke szárnyra kaphat-e újra erős halálvágya ellenére? Ezekre a kérdésekre keresi Szerb Antal a választ a regényben, amely gazdag cselekményvilága és fantasztikuma mellett erős eszmeiséggel bír. A többrétű műben jelenlévő gondolati sík az érzelmi vonallal egyensúlyban az empatikus olvasót rögtön megnyeri magának.
 A főhős, Mihály auráját egy különös varázs lengi körül, egész életében a realista polgári világtól eltérőt keresett, olyat, ami a megszokott konvenciókon felül áll. A tények zsarnoksága elleni lázadása ifjúsága derekán teljesedett ki, amely elveszett életérzést kutatta tovább életében. Grandiózus vállalkozás ez, amely paradox módon mégis sokszor fonódik egybe a halál aktusához való vonzódással. A régi barátaihoz - Ulpius Tamás és Éva - kötődő szimbólumrendszerek viszik végig a mű cselekményét, a halálvágy részletezését segítendő pedig vallásos és kultúrtörténeti leírások adják a regény értelmi síkját. Az érzelmi és gondolati mező kitűnő összefésülése a regény egyik nagy erénye, hiszen szó sem lehet összeférhetetlenségről, a jelzett síkok ugyanis kitűnően egymásra vannak hangolva.
A mű helyszínéül szolgáló olasz vidékek részletező leírása révén pedig mi is utasként érezhetjük magunkat: Velence, a nászút és az önnön létezés értelmének keresése; Perugia, az Ulpius-ház etikájához való visszatérés és a vallásosság erőteljes kifejeződése; Róma pedig a megoldás, minden történések befejező pontja, ahol a veszendőség-érzés és végzetvárás diszharmóniája meglepő módon oldódik fel. A nagyfokú halál utáni vágyódás a születés és keresztség intézményével ütközik, miként az éppen öngyilkosságra készülő Mihályt keresztelő ünnepségre hívják. Az író az ellentétek párba állításával még inkább érzékeltette a tények súlyát és nem várt fordulatokkal színezte regényét. Hiszen hiába az emberi akarat, senki sem menekülhet sorsa és jelene elől. S Mihály, aki saját halálának illúzióban való megélése után már nem vágyta a múlandóságot, elszántan kezdte el élete új fejezetét, melyben egy társa – a holdvilág – biztosan végig kíséri majd.
Szerb Antal 1937-ben első regényeként jegyezte az Utas és holdvilágot, azonban túlzás nélkül állítható, hogy mestermunkát alkotott. Sikerét igazolja az olvasók megbecsülésén kívül, hogy hat nyelvre lefordították, Horváth Z. Gergely 1974-ben filmre, Galambos Péter 1996-ban színpadi műre, Vajdai Vilmos 2002-ben pedig rádiójátékra adaptálta.
|
|
 |
|
