Heti téma: a divat 


* A reménytelenül jó divatárus meséje * Az ördög Pradát visel * Divat – zene – kifutók – avagy mire lépj? * Gábor Zsazsa * Miro Fashion Café - A divat találkozása a képzőművészettel * Szatyordzsigolók és zacskócicák *

 
       A reménytelenül jó divatárus meséje
szerző: Jakab Judit
Molnár Ferenc neve minden valamirevaló színházba járó számára ismerősen cseng. Darabjai – bár folyamatosan nagy sikerrel játsszák őket szerte az országban – olvasva is remek szórakozást nyújtanak. Népszerűségük titka talán abban rejlik, hogy – akár a mesékben – a jóság győzedelmeskedik mindenek felett. Nincs ez másként Úri divat című színművében sem.

Az Úri divat, bár nem túl közismert és nem tartozik az igazi Molnár-remekművek közé sem, azért még nagyon jó. A darab kispolgári környezetben, egy pesti belvárosi divatáruboltban játszódik. A bolt vezetője reménytelenül jó ember, akit mindenki kihasznál, ezért anyagilag és a magánéletben is tönkremegy. Egy gróf segíti és pártfogolja, annak vidéki sajtgazdaságába kerül igazgatónak. Itt számos nevetséges szituációba keveredik jósága miatt, majd a gróffal is konfliktusba kerül, mivel mindketten ugyanazt a nőt szeretik. Végül azonban elnyeri méltó jutalmát: a kis gépírókisasszony kezét.

A darab középpontjában itt is a javíthatatlan jó ember áll, az a Molnár Ferenc-i gondolat, hogy a jóság győz mindenek felett. Ez visszatérő elem műveiben, s talán éppen ebben keresendő népszerűségük oka is. Az emberek – legyenek tíz, húsz, harminc vagy hatvan évesek – szeretik a meséket, még akkor is, ha tudják, a való élet – sajnos - egészen más. Egy pár órácskára azért mégis jó belefeledkezni egy olyan világba, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megérdemelt büntetését.

Az Úri divatot 1917. november 23-án mutatták be a Nemzeti Színházban. A darabról és az előadásról Kosztolányi Dezső írt kritikát – amely az idők folyamán sokkal ismertebb lett, mint a mű, amely ihlette.
Kosztolányi többek között így vélekedett a műről. „(…) a színpadi ördög után megszületett a színpadi angyal is. Természetesen földi formában, szeplőkkel és emberi gyarlóságokkal ékesítve. Sem az író, sem a közönség nem tudna elviselni egy igazi angyalt. Az nagyon égi és nagyon unalmas volna. Valahogy színpadképessé kell tenni a jóságot, rá kell aggatni a mi prózai, budapesti életünk kölönceit (...). Legyen egy divatáru-kereskedő az angyal, hagyja el a felesége és jusson csődbe, aztán küldjük el egy grófi uradalomba, a büdös sajtok igazgatójának. Micsoda nevetséges egy angyal. De hiszen az ördög meg rokonszenves volt. Körülbelül így látom - laza formában - az író alapötletét. Majdnem minden tárgya érzelmesen szenvedélyes, de addig hordja magával, míg az érzelmesség cukrába fanyar íz vegyül, a szenvedélyesség lehűl és azok a tragédiák, melyek mondanivalóját alkotják, könnyes és nevető vígjátékokká válnak.(…) Be kell azonban vallanom, hogy a jó ember, miután megismerkedtem vele és az első, igazán meglepő ötletek zsongító hatása elmúlt, már fáraszt és a jóságát együgyűségnek érzem, melyet a drámaíró még mindig jóságnak óhajt feltüntetni (…).”



 
       Az ördög Pradát visel
szerző: Plecskó Edina
Vajon tényleg irigylésre méltóak a csillogó divatszakmában dolgozók? A fényűző, gazdag életet és világhírnevet biztosító szakmában érvényesülni egy kívülállónak ugyan vonzónak hathat, de a felszín alatt rejlő erkölcsi visszásságok és az emberek életét következmények nélkül tönkretevő döntések okán bebizonyosodik e negédes világ igazi minősége, anti-humanista jellege.

forrás: upload.moldova.orgMindezt illusztrálandó szolgál kitűnő példával Lauren Weisberger 27 nyelvre lefordított sikerkönyvéből született Az ördög Pradát visel című filmadaptáció, melyet 2006-ban David Frenkel rendezése nyomán ismerhettünk meg a mozikban is. A történet középpontjában egy pályakezdő diplomáslány Andy Sachs (Anne Hathaway) áll, aki sokak által irigyelt másodasszisztensi pozíciót kapott a New York-i divatipar legjelentősebb lapjánál, a Runway Magazine-nál. Munkáját azonban csak ugródeszkaként akarja felhasználni későbbi álláskereséseihez, így hiába is keresnénk a divat iránti elhivatottságot személyében, amely kontrasztra az olykor kínosan ízléstelen megjelenése, és a filmbeli stylist által csupán „egy seszínű kis senki”-nek titulált énje is erősen rásegít.

Főnöke, a Runway főszerkesztője, Miranda Priestly (Meryl Streep) azonban a divatvilág mindenki által elismert és rettegett nagyasszonya, aki Jimmy Choos tűsarkúkban és Chanelben jár, céljai elérése érdekében pedig nem átall az embereken sem átgázolni, így személyiségével és a háttérben meghúzódó kis játszmáival kitűnően szemlélteti a divatszakma útvesztőit. Egyúttal ő az, aki nyomán megszületik a stílus is: hiszen a divat tulajdonképpen a magas művészet megjelenése a hétköznapi emberek közt, amely utalás arra a téveszmére, miszerint a trendet a mindenkori divattervezők határoznák meg. Ez a titulus ugyanis a nagyhatalmú szaklapok főszerkesztőinek a sajátja, amely bölcsességet Nigel (Stanley Tucci), a filmben feltűnő tipikus stylist-karakter oszt meg a nézőkkel. Ugyanakkor az is bebizonyosodik, hogy ha valaki a karrierjének csúcsán áll, akkor a magánélete bizonyára romokban hever – akár Miranda, akár a szakmába egész jól beletanuló Andy esetében – és a szerelmi bánat együtt jár egy előléptetéssel.

A film szatirikus vonalával mindenképpen a divatvilág erős és karakteres kritikáját viszi véghez, mintegy görbe tükröt tartva a csupán karrierjüket szem előtt tartó és a divat által megrögzötté vált embereknek. E feladatra pedig a rendező kiváló főszereplőt talált Meryl Streep személyében, aki zseniálisan élethű, félelmetes és egyben ironikus karakterábrázolásával garantáltan minden nézőt levesz a lábáról. Ezt az elismerést pedig a szakmai közönség sem hagyta szó nélkül, miként 2007-ben a legjobb színésznőnek járó Golden Globe díjat ítélték neki. A film végkicsengése pedig egy erkölcsi példázattal szolgál, hiszen Andy otthagyja állását egy méltóságteljesebb életért cserébe, a közhelyszerű mondás tehát ismét bizonyosságot nyer:Mindig van választás!



 
       Divat – zene – kifutók – avagy mire lépj?
szerző: Baranyai Richárd
Valamikor néhány hónapja csináltam egy kis animációt egy designer outlet cégnek. Akkor futottam össze először azzal a problémával, hogy milyen zenét is tegyünk a kifutós képek alá...Aztán jött a felismerés: arra van a net, hogy megtudjam. És lőn világosság!

Annyi blog és honlap foglalkozik napi 26-30 órában a divattal (ellegirl.elle.com, www.thefashionspot.com, therunwayroom.blogspot.com stb.), és olyan megszállottan, hogy nem meglepő, hogy minden nagyobb divatbemutató hanganyaga (de minimálisan a lejátszott zenék listája), megtalálható. Azt hinné az ember, hogy a nagy cégek külön zenét íratnak a bemutatóikra, vagy legalább nagyon különböző számokat válogatnak, de meglepő módon ez nem így van. Nagyon jól megfigyelhető egyfajta elvárás a kifutói zenékkel kapcsolatban, ami talán így összegezhető:

1. legyen pörgős, és magával ragadó
2. DE ne legyen túl pörgős, mert akkor a modellek túl gyorsan vonulnak el (rossz esetben igyekezetükben elesnek, kitörik a lábukat, stb.)
3. valahogyan kapcsolódjon a bemutató, a ruhák stílusához
4. csak a divatbemutató egysége számít, ha ennek eléréséhez Nirvana kell, akkor jöjjön az (sajnos már nem tudom melyik cégnél hangzott föl Nivana, de az biztos, hogy viktoriánus stílusú ruhákhoz téptek a gitárokba, hegedűkbe)
5. Mint láthatjuk a szabályok egyszerűek (mint a divatszakmában minden szabály), és mégis bonyolultak (mint a divatszakmában minden szabály).



Nincsenek igazán kőbe vésett igazságok, csak az számít, hogy ami végül létrejön, az levegye a lábáról a szakmát, és ha ez megtörtént, akkor a szakújságírók majd leveszik a lábukról a vásárlókat. Egy kis visszatekintés: (ne menjünk messzire, mert nem 10 oldalas listát akarok írni):
-2007: Lily Allen, Scissor Sisters, Blondie (persze még sokan mások, de ezek a legjellemzőbbek)
-2008: Santogold, Coldplay, Chemical Brothers
-2009: ami jelenleg látszik belőle: Wim Mertens, Empire of the sun, Munchausen

Láthatjuk, a zenei divat is megjelenik a kifutókon, vagy fordítva: a kifutókon elhangzó zenék divatosak lesznek. De nem mindegy a sorrend? Úgyis látjuk, tapasztaljuk, hogy amit a divattervezők megálmodnak, az előbb-utóbb (ha máshogy nem, de kínai utánzatokban) megjelenik az utcákon, amilyen zenét ők választanak, az előbb-utóbb meg fog jelenni az MP3 lejátszókon. Csoda is lenne, ha ezt nem használnák ki néhányan, így hát megtalálhatjuk az e-bayen is azokat a CD-ket (Runway Hits, Project Runway), amik a kifutói mixeket tartalmazzák, valaint néhány honlapon a műkedvelők által összeszedett, leölthető listákat. Ezzel már el is juthatunk abba a kettős világba, amikor az utca köveit úgy koptathatjuk, mintha a kifutón vonulnánk, és a járókelők lesznek a mi közönségünk. (Csak tapsot ne várjunk, elég, ha egy-egy elismerő pillantást kicsikarunk az emberekből).



 
       Gábor Zsazsa

Eredeti nevén Gábor Sári a fővárosban és Lausanne-ban nevelkedett, színiiskolai tanulmányokat folytatott, s már 1932-ben fellépett Bécsben operettdarabokban. Anyja három világszép lányából mindenképp sztárt akart csinálni, így Sárit 1933-ban benevezte a Magyarország Szépe versenyre. A szépségkirálynő első udvarhölgyévé választották, 1936-ban pedig már ő volt Miss Magyarország.

Gábor Zsazsa valódi életkora megállapíthatatlan, a lexikonokban 1917, 1918 és 1919 egyaránt szerepel születési éveként, ő maga persze ezeknél későbbi évekre mondja világra jöttét. Ami biztos: február 6-án született Budapesten, ahol egyik nagyanyjának jelentős ékszerkereskedése volt. A Miss Magyarország cím elnyerése után nem sokkal később férjhez ment Burhan Belge török külügyi szóvivőhöz. "Megvette nekem azt a kutyát, amit apámtól nem kaptam meg" - indokolta később tőle nem meglepő stílusban házasságát a 60 éves diplomatával. 1938-tól két évet töltött Ankarában férje oldalán - már akkor felhívta magára a figyelmet liezonjaival -, majd a közelgő háború elől 1941-ben anyjával és húgaival - Gábor Éva szintén filmszínész lett, s 1995-ben hunyt el - az Egyesült Államokba távozott.

Itt Zsazsa szinte azonnal hozzáment Conrad Hiltonhoz, a szállodalánc örököséhez. Ő az egyetlen, akihez - saját bevallása szerint - csupán a pénzért ment hozzá, és akinek gyereket szült. Öt év után válással végződött ez a házasság is, de Zsazsa hamarosan hozzáment George Sanders Oscar-díjas színészhez. (A rosszmájúak szerint ekkor került legközelebb az Oscar-díjhoz.) Élete nagy szerelmének nevezte később a színészt, de vele sem élt tovább, mint előző hitvesével, a férfi később egy másik Gábor nővérrel próbált szerencsét: elvette Magdát. Gábor Zsazsa ekkor már filmezett, pályafutása 1952-ben kezdődött. A következő két évtizedben több tucat filmben kapott szerepet, s olyan partnerei voltak, mint a szintén magyar származású Tony Curtis, továbbá Fernandel, José Ferrer, illetve Marilyn Monroe, Judy Garland, Rita Hayworth, Jayne Mansfield, Elisabeth Taylor, Brigitte Bardot vagy Sophia Loren. A kritikusok szerint azonban színészi tehetséget talán kettőben ha elárult: az 1952-ben forgatott Moulin Rouge-ban, illetve az egy évvel későbbi Lili-ben - a többi alakítása felejthető. A rendezők Zsazsa adottságait többnyire a hódító démonok és az erős akaratú, önfejű vagy csalafinta asszonyok szerepében a nőiség megtestesítőjeként alkalmazták a mozivásznon.



Hírnevét azonban nem filmes szerepeinek, hanem házasságainak, extravaganciájának, szellemes mondásainak köszönheti. Szerinte"káros hírverés nem létezik", s ő tett is róla, hogy a bulvárlapok címoldalára kerüljön. Összesen kilenc házasságával még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb "igent" kimondó díva. Egyszer megkérdezték tőle, pontosan hányszor is állt az oltár elé, amire így válaszolt: "Hogy hány férjet fogyasztottam? Csak a sajátjaimra gondol?" Valójában nyolcszor ment hivatalosan férjhez, mert 1982-es frigye, amely mindössze egy óráig tartott Felipe de Albával, érvénytelen volt, ugyanis még nem vált el előző - hetedik - férjétől. De sorjában: negyedik férje Herbert Hunter üzletember, az ötödik Joshua Cosden olajbáró, a hatodik a Barbie baba kitalálója, Jack Ryan volt. A hetediket, O'Hara ügyvédet a hatodiktól való válóperén hódította meg. A nyolcadiktól, a nála 24 évvel fiatalabb Frederic von Anhalttól a házastárs jogán megkapta a Saxonia-Anhalt hercegnője címet is.

"Egy okos lánynak nem probléma a férfi - hanem megoldás - vallja, s e szerint élt: egyre vagyonosabb lett, amikor elvált többnyire dúsgazdag férjeitől. "Soha nem tudtam meggyűlölni egyetlen férjemet sem annyira, hogy visszaadjam neki a tőle kapott gyémántokat" - e mondása bekerült a XX. század halhatatlan idézeteinek gyűjteményébe. Nem kevésbé ismert ez sem: "Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát." "Én személy szerint semmit se tudok a szexről, mert mindig férjnél voltam" kijelentése nem teljesen fedi a valóságot, mert a pletykák szerint szeretője volt - többek között - John F. Kennedy (a néhai elnök), Frank Sinatra, Richard Burton és Sean Connery.

Gábor Zsazsa az 1960-as évektől kedvelt vendége volt a televíziós talkshow-knak szabadszájúságának köszönhetően. A plasztikai sebészek műtőit gyakran felkereső színésznő - Hollywood legismertebb magyarja - két bestsellert is kiadott: Gábor Zsazsa teljes körű útmutatója a férfiakhoz, illetve Hogyan szedjük fel a férfit, hogyan tartsuk meg a férfit, hogyan szabaduljunk meg a férfitól. (Vallomásai magyarul Nekem nem elég egy élet címmel láttak napvilágot.)

forrás:origo



       Miro Fashion Café - A divat találkozása a képzőművészettel
szerző:
Plecskó Edina


A Westend szívében található szórakozóhely különös ötvözete az egyes stílusoknak és jellembéli sajátosságoknak: a kávézóként, étteremként, bárként és divatbemutatók helyszíneként is funkcionáló hely ugyanis modern design-elemeivel és Miro művészetére hajazó formáival alkot egyedi és kellemes atmoszférát. Míg a "teraszon" nyüzsgő emberek közt szemlélhetjük a pláza forgatagát, addig a félhomály övezte galériában nyugodt beszélgetésekre is alkalofotó: etteremmester.hum nyílik, az igen finoman kivitelezett enteriőr és színes hangulati elemek pedig megfelelő környezetet nyújtanak mindehhez. Nemzetközi jellege pedig nem csak konyhájában, hanem a betérő vendégek körében is felfedezhető.

Személyzet: 8 - a mai trendnek megfelelően a pincér lila felsőt viselt
Fogadtatás: 7
Légkör: 8 - hangulatos, de zenék terén kicsit idejétmúlt
Kínálat: 8 - A la Carte és mindennap megújuló menüből lehet rendelni
Mosdó: 7
Összbenyomás: 8 - azt még a galéria sem feledtette, hogy egy
bevásárlóközpontban ültünk

Összesen: 60/46

szerző:
Tóth Tamara


A kisangyal után most következzen a kisördög. A szóban forgó kávézó csak nagyon távolról idézte Mirót, míg a divat is inkább csak a betérőkön mutatkozott meg, görbe tükörben. Tükröknél maradva, a mosdó világítása még a kifutók leggyönyörűbb modelljéből is rút kiskacsát varázsolna. A beharangozott Fashion TV helyfotó: etterem.bizett Mónika aránytalan idomai és Balázs vámpírvigyora úszott be a képbe, a maximálisra felcsavart fűtés pedig csak rontott a helyzeten. Le a kalappal viszont a szendvics mérete előtt, és a fagyikehely is kiállta a próbát.

Személyzet: 7 - nem volt szép az a lila
Fogadtatás: 8 - plázához képest elsőrangú
Légkör: 7
Kínálat: 7 - tisztességes
Mosdó: 5
Összbenyomás: 6 - elég volt egyszer

Összesen: 60/40

szerző:
Kinga


fotó: etteremmester.huMost billen a léc, de ki tudja merre!? Nos lássuk. A Miro Fashion café enteriőrje, a festő művei helyett a lakberendező tévéműsorokat juttatta eszembe, egy az egyben azokat a trendeket követi. Csináld magad ötletes megoldások, "low cost" látványos lámpabura, itt-ott kicsit leharcolt gyékény térelválasztó. Ám még az ominózus galériára érve sem a festőóriás szellemisége fogad. Sokkal inkább valamiféle óriások földje, túlméretezett kanapék, melyen ha hátradőlsz eltűnik a messzeségbe az asztal. Másrészt tisztelt berendező! A szék - ez esetben fotel - ülésmagasságát és az asztal magasságát illik összehangolni! Ellenkező esetben ugyanis a fagyikelyhet csakis kézből lehet fogyasztani. Óriás szendvics, óriás fagylaltkehely, mégis a hely nem éppen óriási! Mindezt leszámítva kellemes hely egy naaagy beszélgetéshez.

Személyzet: 6
Fogadtatás: 6
Légkör: 5 - sötét, fülledt
Kínálat: 7
Mosdó: 6
Összbenyomás: 6 - A divat NÉVLEGES találkozása a képzőművészettel

Összesen: 60/ 36



 
       Szatyordzsigolók és zacskócicák
szerző: Kinga

A Tünet Együttes rendhagyó divatbemutatót rakott össze, melynek premierje 2005. június 21-én volt az Utcazenei Fesztivál keretében, legutóbb pedig a Fringe Fesztiválon botolhattunk bele 2009. április 3-án.

Mint Szabó Rékától, a társulat vezetőjétől megtudtuk, "a darab inkább utcai akció, mint hagyományos színházi előadás. Ott talán a közönségét is jobban megtalálja. Az ember jön-megy, megáll, belenéz, de eszébe sem jut túl komolyan venni. Először még furcsa volt színházi keretek között előadni, de aztán megszoktuk ezt is. Most a Fringe-en a Millenáris fogadójának padlásán játszottuk, nem a szabadban, féltünk, hogy az időjárás azt nem teszi majd lehetővé, erre persze ránk tört a kánikula.”
 


A Nylon revü humorosan tükröt tart az emberek elé, keményen odaszól miközben a nézők jót nevetnek magukon. Szórakoztatva gondolkodtat el. A társulatvezető szavaival:
" Nyilván könnyen értelmezhető úgy a koncepció, mint a fogyasztói társadalom kritikája. De nem akartunk túlzottan ideologikusak lenni, nem akarjuk többnek láttatni a Nylon-revüt, mint ami: egy huszonöt perces, vicces-abszurd performance."

A bemutató óta szerepelt már számos fesztiválon, fölbukkant váratlanul az utcákon, és megjelent külföldön is, 2006-ban a Szarajevói Színházi Fesztiválon a legeredetibb előadás díját nyerte el. De mégis mi a genezis története?
"Mikor  a Karc c. (premier: 2004. december 16.) darabunkat próbáltuk, előkerült mindenféle hétköznapi, a mindennapjainkat mégis szimbolizálni képes tárgy, így a nejlonzacskó is.  Sokat improvizáltunk vele, de ezek az ötletek végül nem találták meg az igazi helyüket a Karcban. Az akkor kimaradt jelenetcsírák továbbgondolásából nőtt ki végül ez az előadás, ami tulajdonképpen egy zenés-táncos performance szerű groteszk divatbemutató. Eredetileg az volt a terv, hogy bevásárlóközpontok auláiban  adjuk elő, de végül csak a WestEnd City Center bejárata előtt sikerült így fellépni."

A darab maga eléggé sokrétű, nem egyszerűen a nejlonrucik kavalkádja, itt minden kifordul a sarkaiból, capoeirától a hip-hop-on át a balettig sok olyan elem jelenik meg, mely divatbemutatón sohasem. Ez a sokféleség adódik egyrészt az előadókból, hiszen a darab egy folyamatos közös-alkotás következménye, mint az a társulatra jellemző. Másrészt adódott a fölvonuló ruha-modellekből, ugyanis Bodnár Enikő álmodta meg többek között, a tejeszacskó-tütüt.
"Ő dolgozott a Karc jelmezein is és amikor elmeséltük neki az ötletünket nagyon lelkesen segített." - meséli Szabó Réka.

Mikor a revüt a Fringe-en néztem olyan érzésem volt, mintha már láttam volna, még nem tudatosan Tünet Együttes figyelő korszakomban, ám akkor mintha kissé más lett volna. Mint megtudtam nincsen több változata az előadásnak, "bár az évek folyamán bővült, változott a műsor. Volt például, hogy a Sziget fesztiválon heten adtuk elő." Szóval ez lehetett az ok. Sőt a fanatikusan vizslató szemek észrevehetnek még különbségeket egy-egy produkció között. Hiszen: "Van egy improvizáció, amikor Gőz István és Kövesdi László balettoznak, bár abban is kidolgozott mozgáspanelek jelennek meg, de azért mindig variálódik kicsit a koreográfia" - avatott be minket a darab rendezője. Viszont szomorúan tudtam meg a hírt: "A Nylon revüt már csak akkor játsszuk, hogyha hívják. Legközelebb a Te szemét! című utcára készült  performance-unkat adjuk elő május 8-án 19:00-tól a Gödör előtt."
Ugyanakkor ezt is őszintén tudom ajánlani mindenkinek.

 * Nylon revü *
Közreműködők:
Gőz István, Kántor Kata, Kövesdi László, Szabó Réka, Szász Dániel. De volt már rá példa, hogy közreműködött benne Jarovinszkij Vera és Kulcsár Enikő is.
Kreatív Alkotók:
Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Zeneszerző: Barna Balázs mix
Jelmeztervező: Bodnár Enikő