Színház és televízió összefogásából is méltó megemlékezés fakadhat. Radnóti Miklós életét és költészetét dolgozta fel az a 10 részes előadás sorozat, amely a Magyar Televízió és a Radnóti Színház közös alkotásaként jött létre. A záróestet pedig pont a költő 100. születésnapon, május 5-én tartották. Aki nem lehetett ott a színházban, annak sem kell bánkódnia, mert a csatorna május 9-én felvételről sugározni fogja. A kilenc részes sorozatban neves színészek, írók, közéleti személyiségek idézték meg Radnóti személyét és költészetét a Radnóti Színházban. A tragikus kezdet és vég közé ékelődött 35 évhez szerelem, barátság, siker és öröm is szép számmal társult, és egy csonkaságában is befejezett költői életmű. A gyermeké, akinek születése kettős halált követel. Az ifjúé, aki nem tud azonosulni zsidóságával. A férfié, aki feleségéhez ír szerelmes verseket. És a költőé, aki haláltusájában önnön halálát énekli meg.
Radnóti Miklósról, a katolikusról, a zsidóról, a magyarról, az ikertestvérről, a szerelmesről, a barátról, az áldozatról, és legfőképp a költőről szólt a Magyar Televízió március 14-én indult színházi sorozata, a Radnóti 100 éve. Minden adás bemutatott egy-egy jelentős korszakot, érzést vagy élethelyzetet Radnóti életéből.
A versekhez naplórészletek, levelek, személyes visszaemlékezések, esetenként dramatikus részletek, kép- és hanganyagok kapcsolódtak, melyek segítségével a résztvevők felidézték Radnóti életét, személyiségét, valamint a korszakot, amelyben élt. A verseket a sorozatban többek közt Anger Zsolt, Csányi Sándor, Eszenyi Enikő, Fenyő Iván, Karalyos Gábor, Kováts Adél, Mácsai Pál, Nagy Ervin, Stohl András és Tóth Ildikó tolmácsolták. A verses életművet ugyanakkor adásonként más-más szakértők is elemzik, hogy túllépve a sztereotípiákon, a költő életét és életművét olyan oldaláról is megismerhessük, amelyről nemigen írnak az irodalomtankönyvek.
Források: www.hirado.hu, www.mtv.hu
"Oly korban éltem én..."
szerző: Kinga
Mégis hogyan lehet Radnótit dalba önteni? Nem kell nagyon sokáig törnünk a fejünket, mert született egy lírai, szép album Gerendás Péter tarsolyából, mely sajátos utalásokkal dolgozza föl azt a bizonyos kort, mikor "Az utcákon a gyűlölet vonult."
A Memento dalai a holokauszt áldozatainak állítanak sajátos emléket. Nem egyszer hallani lehet a 2003-ban megjelent album dallamait az Élet menetén is, vagy más olyan programokon, melyek a holokausztról emlékeznek meg. Gerendás Péter zeneileg és gondolatilag gondosan megkomponált egységű szerkezetbe foglalta érzéseit. Az album hallgatóit könnyen megérintheti mindaz a mély fájdalom, szomorúság, elkeseredettség, tehetetlenség, ami a számokból szakad föl. Homályos utalásokkal és sosem egyenesen kimondott történésekkel sejtetve a vérontást, a történelem könyvének lapjait.
A Memento-n másodikként forog a Radnóti Miklóst idéző, a költő Hetedik eclogáját megzenésítő azonos című dal. Zenéjét Gerendás Péter komponálta, szövegét Gáti Oszkár tolmácsolja. Kétségtelenül különlegesség, ám nem nevezném olyan sikeresnek, sem hangulatában, sem előadásmódjában. Fényét a vers emeli önmagának, többek közt a legszebb szerelmi vallomással záruló soraival:
"[...] Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár."
melynek érvényt az addigra teljesen elcsituló zene szerez.
A korong örökérvényű példányai a Százéves pályaudvar vagy az Ötezer éves kő - az album hangulatának megfelelő új hangszerelésben.
Hallhatók rajta új szerzemények és néhány feldolgozás is. Úgymint például a "Hová tűnt a sok virág?", esetleg ha úgy ismerősebben hangzik "Sag mir wo die Blumen sind?" vagy "Where all the flowers gone?". Fölidézendő a dallamot álljon itt angolul. De II. Világháborús számunkban Marlene Ditrich előadásában, németül is föleleveníthető.
A "Jeruzsálem kedvesem", még héberül hallható a Memento számai között. Azóta megszületett magyar szövegezésű verziója is.
A Narrator Records által kiadott album borítóját Flamm Ferenc, a Svédországban élő neves grafikusművész készítette, szorosan illeszkedve a zenei motívumokhoz.
A Memento számai: 1. Százéves pályaudvar 2. Hetedik ecloga 3. Hová tűnt a sok virág 4. Utolsó nap 5. A híd 6. A Yiddishe Mame 7. Ötezeréves kő 8. Yerushalaim Shel Yalav 9. Többé nem akarom 10. Ugye nem fordulsz el tőlem?
Biarritz kávéház
szerző: Szántó Sz. Erika
Háború előtti kávézó Budapesten. Tüchtig pincér, hozzá illedelmes kiszolgálás. Friss, ropogós újságok az asztalon, tágas terek, jófajta feszültséggel teli levegő.
Nekem. De nem a Biarritz tulajdonosainak. A parlament melletti kis kávézó bár az előzőeket ígéri, mégis leginkább a háború alatti időket juttatja eszembe. Hozzáteszem sajnos. Az asztalok annyira közel vannak egymáshoz, hogy szinte nem kapunk levegőt, a felszolgáló pedig a szó szoros értelmében dilettáns. Miután kikönyörögtem az itallapot, egyre jobban az ár-érték arányon gondolkozom. Ásványvíz 510 Ft, jeges kávé 1050…
Személyzet: 6 – a valószínűleg protekcióval itt dolgozó pincér fiún kívül, rendben volt Fogadtatás: 5 -minősít a fogadtatás:” ugye csak kávé lesz?” Légkör: 6 Kínálat: 6 Mosdó: 5 – szűk mosdó, nagy szúnyog Közérzet, összbenyomás: 6 Összesen 60/34
szerző: Plecskó Edina
Hangulati elemek fokozásában tényleg lenne mit pótolniuk az étterem vezetőinek, miként a már jelzett berendezési tárgyak és díszítő elemek meglehetősen szerényen képviselték a Biarritz szellemiségét. Ehhez járult hozzá a zenei háttérszolgáltatás nélkülözése is – amely túlzott elvárásnak nem nevezhető tény az atmoszféra süppedéséhez segített hozzá. Így hangulatos dalok és a pincérfiú udvariasságának híján fogyasztottuk el italainkat, a magát a gasztronómia és a színvonal találkozásának aposztrofáló étteremben, ahol ugyan friss vágott virág és jó idő esetén kellemes szabadtéri üldögélés fogadhat, de az előzőek fényében ez csekély vigasz.
Személyzet: 6 – illemkódexről nem hallott pincérfiú Fogadtatás: 5 Légkör: 5 – a képviselt szellemiséget nem érzékeltették Kínálat: 6 – inkább ételek terén erős, tehetős fogyasztókra specializálódott Mosdó: 5 Közérzet, összbenyomás: 5 Összesen 60/32
szerző: Jakab Judit
Persze, ha kicsit jobban megnézzük, milyen környéken található a kávézó, akkor ezek a csillagászati árak nem is olyan meglepőek. A Kossuth téren vagyunk, az Országház tőszomszédságában, számos minisztérium közelségében. Nyilván nem a kispénzű egyetemisták alkotják a vendégkört, hanem honanyáink és honatyáink, akik megengedhetik maguknak, hogy 510 forintot fizessenek egy narancsléért. Ha az árak okozta kellemetlen meglepetésen túllépve körülnézünk, akkor sem számíthatunk sok jóra. A beharangozott békebeli hangulatot mindössze a ma már majd’ minden kávézóban megtalálható, hagyományos, lapozást segítő újságtartó keretek idézik, illetve néhány, a háború előtti Biarritz városát ábrázoló fekete-fehér fénykép.
Személyzet: 7 – teljesen korrekt, a pincérlány kedvessége ellensúlyozta a pincérfiú hozzá nem értését Fogadtatás: 6 – nem volt túláradó, de legalább arrébb tolták a szűken elhelyezett asztalokat, hogy odaférjen még egy szék Légkör: 5 – semmi extra, a beharangozó alapján többet vártam Kínálat: 5 – nem volt forrócsoki, se tejeskávé Mosdó: – ehhez nem tudok hozzászólni Közérzet, összbenyomás: 6 Összesen 60/29 (de a mosdót nem pontoztam, így 50/29)
Egy kincses füzet mementója
szerző: Plecskó Edina
Radnóti Miklós több kitűnő verseskötettel is megajándékozta az utókort, de ezek közül is talán utolsó könyvének indíttatása és csodával határos módon való megkerülése miatt vált a Bori notesz igazán különlegessé. A bori munkaszolgálati táborban, „rémhírek és férgek” között átélt szenvedéseit leíró költő ugyanis kitűnően bizonyítja e verses gyűjteményével, hogy embertelen körülmények között is megmaradhat valaki költőnek, s ami még fontosabb, embernek.
1944-et írtak, amikor Radnóti szenvedéstörténetének végső szakasza megkezdődött: ekkor kapta meg ugyanis utolsó munkaszolgálati behívóját a szerbiai Bor városába, amely helyen átélt szenvedéseit tömörítő kis füzete aztán Bori noteszként vonult be az irodalmi köztudatba. S bár a költő mindig bízott megmenekülésében, az írásokról másolatot készített, amelyeket rabtársára, Szalai Sándorra bízott – általa került aztán haza a versek nagy része, míg a többi bori költemény talán a sors kegyes akaratából Radnóti tömegsírjának exhumálásakor került elő. A költő a nyári hónapokban még valamennyire őrizte életkedvét, ekkor született a Hetedik ecloga című első bori költeménye is – egy tulajdonképpen párbeszédszerű monológ, egy meghitt beszélgetés odaképzelt feleségével, Fannival. A versben megjelenő irreális csodavárás ellenére naturalista módon ábrázolja Radnóti a megalázottságát, állati sorba kényszeríttet voltát: „úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron.” Ám mindezek ellenére mégis ébren virraszt és ír, míg társai alszanak, hitelt adva a benne soha ki nem haló költői tűznek. E versében megbújó otthon utáni vágyódása cseng fel egy hónappal később keletkezett, Á la recherche… című művében is – itt még csak 35 évesen, de már számba veszi a múltat a halál közelségében, mintegy lemondóan a régi barátokra és szép nőkre gondolva, de végső kiábrándultságában is esélyt adva önmagának a túlélésre.
Erőltetett menet – ez az az élmény, amelyet a költő is oly sokszor megtapasztalt, s ahogyan egy drámai feszültségű versét is elnevezte Noteszében. Összes műve közül talán ez érzékelteti legszembetűnőbben lelkiállapotát versformájával, azaz a szünettel kettétört sorok mondanivalójával: ezzel hitelesen érzékelteti a foglyok kényszerű, botladozó menetelését. A remény és kétségbeesés között csapongó Radnótiban a vers végére aztán ismét az elszántság diadalmaskodik.
Utolsó művei Razglednicák – „képeslapok” – formájában maradtak fenn, összesen négy írást tömörítve. Ezekből, az időrendben halálához közel eső utolsó két alkotása már végtelen lemondást és kiúttalanságot közvetítenek, éreztetik Radnóti meggyötört lelki világát, tovább már nem fokozható tragikumát, s nemsokára bekövetkező sorsát: „Fölöttünk fú a förtelmes halál.” 1944. november 9-én Abda határában lőtték tarkón az addigra már végleg kimerült Radnótit és társait magyar kísérők két SS katona segédletével, s temették őket tömegsírba. Méltatlan halál ez egy még méltatlanabb szenvedéstörténet után, de örökérvényű versei mindörökre hordozni fogják üzenetét.
Egy szerelem három éjszakája
szerző: Szántó Sz. Erika
Radnóti Miklós életének utolsó időszaka ihlette film, az azonos című musical továbbélése. A történet a II. világháború nehéz napjaiba vezet vissza, ahonnan bár az egyetlen kiút a költészet, végül mégsem győzedelmeskedhet a jó.
A Petőfi Színház társulata a hatvanas évek elején döntött úgy, hogy modern zenés darabot készít, szakítva a bécsi operettek mézes-folyós hagyományaival. Az Egy szerelem három éjszakája pedig lehet, hogy épp eme kísérletező kedvnek hála, szerencsés csillagzat alatt született. A darabot Hubay Miklós jegyzi, dramaturgja Ungvári Tamás irodalomtörténész volt, a dalbetétek szövegét pedig híres költő-műfordítónk, Vas István írta.
A történet szerint a tehetséges fiatal költőt, Bálintot katonának hívják be. Szerelmesével, Júliával tölti a bevonulást megelőző két napot és éjszakát. A laktanya küszöbéről azonban visszafordul. Ellenszenve és életösztöne erősebb a félelménél. Egy idős festőbarátja rejti el őt egy francia fiúval együtt, akinek szintén bujkálnia kell. Itt módja van Júliának is titokban meglátogatnia. A szerelmesek azonban nem lehetnek együtt sokáig. A rendőrség letartóztatja a leányt röpiratok terjesztésével vádolva. Bálint azt hiszi Júlia elhagyta és önként jelentkezik. Többé nem tér vissza, életét veszti. Szellemi hagyatékát - utolsó versét - három bajtársa, a "három királyok" hozzák meg, de gyarló emlékezetük kihagy, és hiába próbálják átadni a végső üzenetet, a hosszú úton hazafelé elfelejtették.
A musical sikerének köszönhetően a filmváltozat Révész György rendezésében 1967-ben készült el. A történetben annyi a különbség, hogy a színpadon csak mellékszereplőkként megjelenő „háromkirályok” (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a filmváltozatban mintegy az antik drámák kísérő-magyarázó kórusaként követik a főhőst. És nem is akárhogyan, a három figurát ugyanis a film- és színművészet három nagy alakja: Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Darvas Iván testesíti meg.
Radnóti es(e)t(e) Bálint Andrással
szerző: Jakab Judit
Idén ünnepeljük Radnóti Miklós születésének századik évfordulóját. Szerencsére azonban a költő és művei nem csak az évforduló kapcsán tartanak számot érdeklődésre. Évek óta töretlen siker a költő nevét viselő színházban az igazgató, Bálint András Radnóti-estje.
Bálint Andrásnak nem ez az első költői estje. Ám ez a Radnóti-est mégis különleges, mind szemléletét, mind témáját tekintve. Ahogy az előszóban elhangzik: „a saját életemet is belekevertem, mert úgy éreztem, bizonyos dolgokról beszélni kell Radnóti kapcsán. Hogy miről? Hitről, identitás-keresésről, arról: mit jelent zsidónak, magyarnak lenni. No és a kirekesztésről, gyűlöletkeltésről.”
Az est egy angyal képével és zongoraszóval indul, amely később többször is felcsendül az est folyamán. Bálint András hétköznapi viseletben, gyűrött fekete zakóban és fekete nadrágban jelenik meg, kezében gyűrött papírcsomaggal, amelyből a darab folyamán sorra kerülnek elő a korabeli hivatalos iratok.
Az est folyamán egyaránt hallhatjuk Radnóti verseit, a költő felesége, Gyarmati Fanni naplójának részleteit, kettejük levelezését, korabeli újságcikkeket, törvények szövegeit és azokat az új dokumentumokat, amelyek Ferencz Győző Radnótiról szóló könyvében jelentek meg először. Bálint András nemcsak Radnóti Miklós verseire fokuszált, hanem saját életéből is mesél történeteket, saját világképét is beleszőtte az előadásba. Identitáskeresés, származás, vallás és hit - erre épült föl az est.
Azokat a gondolatokat idézi föl, amik a költőt és kortársait, barátait foglalkoztatták az akkori események, törvények kapcsán, és amik őt foglalkoztatták ezek kapcsán. Történeteket mesél, saját életéből és szüleiről, nagyszüleiről- a gyökereiről. De erős korrajzot is kapunk: megtudjuk, miként helyeselték a zsidótörvényeket a kor egyes jeles személyiségei. Elhangzik az 1944-es könyvégetésnek áldozatul eső írók hosszú listája. Neves írók - Szép Ernő, Bíró Lajos, Nádas Péter, Spiró György - és maga Bálint András vall arról, miként szembesült származásával, miként tekintett zsidóságára, hogyan találkozott a megbélyegzéssel. A főszereplő persze Radnóti, de a kortárs szerzők és Bálint András történetei a jelenre is utalnak.
A művész így vall erről: „Valahányszor költői estet készítettem (Kosztolányi, Szép Ernő, Radnóti, Babits, Márai, Arany), mindig kicsit magamról is beszéltem. Most Radnóti költészetében azt keresem, ami az ő magyarságtudatáról, zsidóságáról és katolicizmusáról szól, és szeretnék beszélni a saját családomról, a gyökereimről. (…)A közönség körbeül, egy térben vagyunk, együtt gondolkodunk.”
Bálint nekünk mesél, velünk gondolkodik, s az előadás egy-egy pontján le is ül a nézők mellé. Még azt is eléri, hogy a közönség vele mondja a Nem tudhatom-ot. Talán ettől lesz nagyon személyes, és megható az előadás. S legnagyobb erénye abban rejlik, hogy képes a közönséget gondolkodásra késztetni.
A Memento dalai a holokauszt áldozatainak állítanak sajátos emléket. Nem egyszer hallani lehet a 2003-ban megjelent album dallamait az Élet menetén is, vagy más olyan programokon, melyek a holokausztról emlékeznek meg. Gerendás Péter zeneileg és gondolatilag gondosan megkomponált egységű szerkezetbe foglalta érzéseit. Az album hallgatóit könnyen megérintheti mindaz a mély fájdalom, szomorúság, elkeseredettség, tehetetlenség, ami a számokból szakad föl. Homályos utalásokkal és sosem egyenesen kimondott történésekkel sejtetve a vérontást, a történelem könyvének lapjait.
Nekem. De nem a Biarritz tulajdonosainak. A parlament melletti kis kávézó bár az előzőeket ígéri, mégis leginkább a háború alatti időket juttatja eszembe. Hozzáteszem sajnos. Az asztalok annyira közel vannak egymáshoz, hogy szinte nem kapunk levegőt, a felszolgáló pedig a szó szoros értelmében dilettáns. Miután kikönyörögtem az itallapot, egyre jobban az ár-érték arányon gondolkozom. Ásványvíz 510 Ft, jeges kávé 1050… 
Hangulati elemek fokozásában tényleg lenne mit pótolniuk az étterem vezetőinek, miként a már jelzett berendezési tárgyak és díszítő elemek meglehetősen szerényen képviselték a Biarritz szellemiségét. Ehhez járult hozzá a zenei háttérszolgáltatás nélkülözése is – amely túlzott elvárásnak nem nevezhető tény az atmoszféra süppedéséhez segített hozzá. Így hangulatos dalok és a pincérfiú udvariasságának híján fogyasztottuk el italainkat, a magát a gasztronómia és a színvonal találkozásának aposztrofáló étteremben, ahol ugyan friss vágott virág és jó idő esetén kellemes szabadtéri üldögélés fogadhat, de az előzőek fényében ez csekély vigasz.
Persze, ha kicsit jobban megnézzük, milyen környéken található a kávézó, akkor ezek a csillagászati árak nem is olyan meglepőek. A Kossuth téren vagyunk, az Országház tőszomszédságában, számos minisztérium közelségében. Nyilván nem a kispénzű egyetemisták alkotják a vendégkört, hanem honanyáink és honatyáink, akik megengedhetik maguknak, hogy 510 forintot fizessenek egy narancsléért. Ha az árak okozta kellemetlen meglepetésen túllépve körülnézünk, akkor sem számíthatunk sok jóra. A beharangozott békebeli hangulatot mindössze a ma már majd’ minden kávézóban megtalálható, hagyományos, lapozást segítő újságtartó keretek idézik, illetve néhány, a háború előtti Biarritz városát ábrázoló fekete-fehér fénykép. 
1944-et írtak, amikor Radnóti szenvedéstörténetének végső szakasza megkezdődött: ekkor kapta meg ugyanis utolsó munkaszolgálati behívóját a szerbiai Bor városába, amely helyen átélt szenvedéseit tömörítő kis füzete aztán Bori noteszként vonult be az irodalmi köztudatba. S bár a költő mindig bízott megmenekülésében, az írásokról másolatot készített, amelyeket rabtársára, Szalai Sándorra bízott – általa került aztán haza a versek nagy része, míg a többi bori költemény talán a sors kegyes akaratából Radnóti tömegsírjának exhumálásakor került elő. A költő a nyári hónapokban még valamennyire őrizte életkedvét, ekkor született a 
álához közel eső utolsó két alkotása már végtelen lemondást és kiúttalanságot közvetítenek, éreztetik Radnóti meggyötört lelki világát, tovább már nem fokozható tragikumát, s nemsokára bekövetkező sorsát: 
A Petőfi Színház társulata a hatvanas évek elején döntött úgy, hogy modern zenés darabot készít, szakítva a bécsi operettek mézes-folyós hagyományaival. Az 
Bálint Andrásnak nem ez az első költői estje. Ám ez a Radnóti-est mégis különleges, mind szemléletét, mind témáját tekintve. Ahogy az előszóban elhangzik: „a saját életemet is belekevertem, mert úgy éreztem, bizonyos dolgokról beszélni kell Radnóti kapcsán. Hogy miről? Hitről, identitás-keresésről, arról: mit jelent zsidónak, magyarnak lenni. No és a kirekesztésről, gyűlöletkeltésről.”
Az est folyamán egyaránt hallhatjuk Radnóti verseit, a költő felesége, Gyarmati Fanni naplójának részleteit, kettejük levelezését, korabeli újságcikkeket, törvények szövegeit és azokat az új dokumentumokat, amelyek Ferencz Győző Radnótiról szóló könyvében jelentek meg először. Bálint András nemcsak Radnóti Miklós verseire fokuszált, hanem saját életéből is mesél történeteket, saját világképét is beleszőtte az előadásba. Identitáskeresés, származás, vallás és hit - erre épült föl az est.
Azokat a gondolatokat idézi föl, amik a költőt és kortársait, barátait foglalkoztatták az akkori események, törvények kapcsán, és amik őt foglalkoztatták ezek kapcsán. Történeteket mesél, saját életéből és szüleiről, nagyszüleiről- a gyökereiről. De erős korrajzot is kapunk: megtudjuk, miként helyeselték a zsidótörvényeket a kor egyes jeles személyiségei. Elhangzik az 1944-es könyvégetésnek áldozatul eső írók hosszú listája. Neves írók - Szép Ernő, Bíró Lajos, Nádas Péter, Spiró György - és maga Bálint András vall arról, miként szembesült származásával, miként tekintett zsidóságára, hogyan találkozott a megbélyegzéssel. A főszereplő persze Radnóti, de a kortárs szerzők és Bálint András történetei a jelenre is utalnak.