Heti téma: a gyémánt 


* 24 karátos múzeumlátogatás * A szőke ciklon * Harpagon kincsesládája * Jókai Mór * S ha mégsem gyémánt, akkor...? * Terem-terem *

 
       24 karátos múzeumlátogatás
szerző: Plecskó Edina
Szentendrére nem pusztán a lenyűgöző tájak és a kultúra teli légkör miatt érdemes ellátogatni – az Európában itt található legnagyobb ékszerközpont, a Caprice gyémántmúzeum falain belül ötvöződő ékszerkultúra és különleges minőségű drágakövek nyújtotta élmény önmagában is remek alkalmat adhat erre.

Az intézmény szolgáltatásai igen széleskörűek. Nem csupán egy állandó kiállítással egybekötött, hatalmas területen folytatott gyémántkereskedelemmel találkozhatunk itt, a regisztráció után dicséretes módon külön tárlatvezetőt kapunk, aki először is a Magyar történelmi ékszer kiállításon vezet minket végig. Szent István koronázási ékszerétől kezdve, a Károly Róbert korabeli időkön át Mátyás idejéig, és a három részre szakadt Magyarországot felölelve illusztrálják hitelesen az egyes idők és régiók jellemző ékszereit, valamint azok megmunkálásának mikéntjét. A tárlatot kellően informatívan bemutató vezetőnk ezután egy vetítőterembe invitál minket, ahol egy rövid kisfilmben szerezhetünk újabb ismereteket a gyémántok különös világáról, az őket körüllengő misztikumról és értékükről, mintegy tovább fokozva érdeklődésünket, hogy aztán az ékszerkészítés és gyémántcsiszolás bonyolult munkafolyamatait végző szakemberek látványműhelyét is megtekintsük.

A következő helyiségbe lépvén egy olyan exkluzív bemutatóteremben találjuk magunkat, ahol mintegy kétezer négyzetméteren vonultatják fel és árulják már a mai kor trendjeinek megfelelő ékszermodelleket és legékesebb briliánsokat. Igen szimpatikus vezetőnk itt sem hagy minket magunkra, az egyes drágakövek eredetéről, tulajdonságairól kapunk újabb információkat, mint ahogy azt is megtudhatjuk, hogy melyik hónap szülöttjeként melyik kő illik hozzánk. A megkapó vizualitással kétségtelenül nehéz betelnünk, és ha pénztárcánk túl szűkre szabott is az effajta luxustermékek megvételére, a látvány és miliő ezért is kárpótol minket. Ahogyan a számos információval körített látványtúra is minden igényt kielégítően emelte látogatásunk értékét, hogy ha végül drágakő híján is, de egy igen kellemes emlékkel gazdagodva búcsúzzunk a Caprice-tól.

Személyzet: 10 – minden tekintetben a legjobb
Fogadtatás: 8 – először angoloknak hittek minket
Légkör: 8 – pazar és emberi
Kínálat: 10 – maximális, minőségi áruválaszték
Mosdó: 9
Közérzet, összbenyomás: 9 – vásárlási szándék nélkül is megéri betérni
Összesen: 60/54




 
       A szőke ciklon
szerző: Szántó Sz. Erika
"Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak."

 
Török Szultán eddig talán méltóan ismeretlen levele akkor repülhetett a könyvlapok közé, amikor a harmadik fejezet első harmadában Evelyn hosszas tisztálkodással megszabadult a rátapadó sártól, és besietett a szalonba.

"Ketves Fijjugg?

Naddj gyémándról vann szó. Beszél. Jetek Evvel ynnel. Mittt akkkartog! Hova juttni?! A drágagő van vadj. Leg alább eddj millió fontt. Sterling. Valami fedgyenccé. Dzsimm Hogannek hivják. Te ovakoggyattok Eddy Rancingdtol. Merd inkorre?gt. Álmodoszó. Gaphad tőllem a fejére eggy nagyod a kőzgasszán biszkállóval. Ami 1. sújjos fém dártty. Ámpár. Szerelmes Evelynbe. Lánny is kén. Kénnye. Kénne. (Nem, givánndd! Dörllentő.) neki meg a gyémánd is. Mosd hasszug kiccsit. Mar! hasság. Mintt amit? Ő. Csinál. Eszt én írom. Te ma nem dechettek sem. Mit. Vas sárnap De holnap. 7-főn kezdem kutattni. Mégg elfelejt?edtem asztt tat. Hodgy Csarlsz Gordon is mosd szapadul. Neki is kénne a sog béncc. Ja. És. Ha ruglakk is titttteket ne töröljettek velle. Csak a látszadértt. Van

Kiválló Tisztellleddel:
Marradddam."








 
       Harpagon kincsesládája
szerző: Tóth Tamara
Azt nem tudjuk biztosan, hogy Harpagon féltve őrzött kincsesládájában rejtegetett-e gyémántot is, de nem elképzelhetetlen. Moliére klasszikusa évadról évadra feltűnik egy vagy több színház repertoárján, és ez idén sem volt másképp. A fösvény „legÚjabb” feldolgozását idén az Új Színházban láthattuk.
 
Forrás:www.ujszinhaz.huA jelenlegi gazdasági helyzetben és a pénzintézetek kínálta végtelen számú lehetőség között bizony napjainkban is akadnak Harpagonok, akik a befektetések helyett inkább otthon dugdossák megtakarított vagyonukat. A téma tehát korántsem idejétmúlt, főleg mert tágabb mondanivalóját abban kereshetjük, hogy amitől betegesen rettegünk, biztosan meg fog történni. A középpontban természetesen a pénzimádó Harpagon áll, akinek minden gondolata a vagyona körül forog, és minden cselekedetét ez motiválja. A címszerepet ebben a változatban Eperjes Károly alakítja, aki tökéletes Harpagon, mesterségbeli tudásának számtalan összetevőjét megcsillogtatja. Erre van is lehetősége, hiszen a színpadon minimál díszletek uralkodnak, és a jelmezek is igen egységesnek mondhatók, tehát semmi fölösleges flanc nem vonja el a néző figyelmét a színészek játékáról. Harpagonra visszatérve olyan összetett figurával találkozhatunk, aki féltékenyen, gátlástalanul őrzi a vagyonát, ugyanakkor vén kecskeként a fia választottjára is szemet vet.
 
Moliére darabja természetesen nem csak a szórakoztatásról szól, hiszen nagyon kemény társadalomkritikát is megfogalmaz, bűnöket leplez le, és figuráz ki.



 
       Jókai Mór

A mindmáig legolvasottabb magyar író, Jókai Mór is előszeretettel választotta a gyémántot regénye témájául.

Jókaival lett teljessé a magyar romantika. Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári világig megtett.  Az író Komáromban, Ásvay Jókay József (ügyvéd) és Pulay Mária gyermekeként, kisbirtokos nemesi értelmiségi családban született. Apja elszegényedett nemes volt; miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéddé lett. Eredetileg Ásvai Jókay Móricnak hívták, egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg. Iskoláit Komáromban és Pozsonyi Református Gimnáziumban végezte, ahová a német nyelv elsajátítása céljából küldték szülei, majd a pápai református kollégiumba került, ahol végül az érettségit letette. Az önképző körben barátságot kötött Petőfi Sándorral. Ekkoriban jelentek meg első elbeszélései.

Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban tevékeny részt vállalt: segített a 12 pont megfogalmazásában, nemzetőrnek állt, a Pesti Hírlap és az Esti Lapok hasábjain Habsburg-ellenes írásokat publikált, küldöttségben járt a bécsi felkelőknél és a hivatalos lap társszerkesztőjeként Debrecenbe is elkísérte a menekülő kormányt. 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban megtekintette a Bánk Bán című előadást. Itt lépett föl Gertrúd királyné szerepében Laborfalvi Róza, aki Jókai mellére kokárdát tűzött. A találkozásból szerelem lett és augusztus 29-én házasságot kötöttek. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében (ekkor szakítja meg barátságát Petőfivel), mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és volt egy házasságon kívüli gyermeke is. Jókairól és feleségéről olaszországi nászútjukon készült az alábbi kép. A fotóról az író a következő tréfás megjegyzést tette: "A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt; engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így harmincz évvel közelebb hozott egymáshoz."

Nagyon sok regényt írt és már az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Az 1850-es évek volt legtermékenyebb időszaka; ezáltal ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. A Fekete gyémántok című regényét 1870-ben írta. A regényben két vállalkozó áll egymással szembenkép:filmtortenet.hu: Berend Iván, a bondavölgyi kis bányaüzem vezetője, és Kaulmann Félix részvénytársasága. Kaulmann minden erővel - főleg Sámuel apát segítségével - igyekszik megszerezni Berend üzemét és a környező nagybirtokot, a Bondaváry grófok tulajdonát. Berend - bármennyire kiváló tulajdonságok és nagy ésszel rendelkezik, s bármilyen példásan vezeti is a kis üzemet - hamarosan elbukna az egyenlőtlen versenyben, ha nem segítené egy romantikus véletlen. A cselekmény elején Kaulmann Félix Bécsbe csalja a gyöyörűszép munkáslányt, Evilát. Vőlegénye, Szaffrán Péter - aki szintén Berend munkásai közé tartozik - bosszúból felrobbantja a részvénytársaság tárnáit. A Kaulmann-féle vállalkozás összeomlik, s az égő szénréteget csak Berend Iván korszakalkotó találmányával tudják eloltani. A végkifejletet számos romantikus fordulat előzi meg: a pesti társasági életből vett jelenetek, Berend Iván társasági sikereinek mozzanatai, a Bondaváry grófok története, Evila sorsának alakulása, Kaulmann Félix és Sámuel apát vagyonszerző törekvéseinek akciói.

 A regényből a némafilm korszakban is készült film. A harmincas években a közönség már várta, hogy megszólaljon a sohasem unalmas Berend Iván - Evila szerelmi románca. A film érdekessége, hogy szerepel benne Várkonyi Zoltán, aki a hetvenes években újra forgatja a bányatulajdonos és a bányászlány izgalmas szerelmi históriáját - már színesben.






 
       S ha mégsem gyémánt, akkor...?
szerző: Kinga
Gyémánt, gazdagság, csillogás, minden csodás és sziporkázó. De mégis mit hordanak a hölgyek, hogyha valami visszafogottabb kellemmel szeretnének bűvölni? Vagy teszem azt, nem szeretik a nők legjobb barátját - ahogyan azt a Moulin Rouge-ból tudhatjuk - a gyémántot. Mert kérem szépen kedves Uraim, van az a nő, kinek nem minden vágya egy milliomnyi félkarátos gyémántból álló fejedelmi nyakék.

No meg aztán, de ezt Önök, Uraim, talán már jobban tudják, van az a nőtípus, akihez egyszerűen nem illenek a gyémántékszerek. Inkább adnának neki más drágakövet, "egyszerű" aranyat, fehéraranyat, "hétköznapi" ezüstöt, vagy egy ízléses bizsut.
-Hogy mit?
-Igen, bizsut. Vagy most inkább mondjuk így: bijou, vagy méginkább: Bijou. Egyre ismerősebb nem? Más már a dallama is a szónak. Hát még az együttesnek...
-Halljuk, halljuk!

Ha egyből a tánccal nyitunk megkapjuk azt a gyémántcsillanást, mire vágyunk ezen a héten. Csiri-viri gitár, csupa gazdagságot idéző tárgy-asszociáció és egy különös szereplő. A "Hiánypótló kelet-európai retró downtempo." mellé egy felgyorsult gyöngyházascsiga. Pórázon. Ez egyben az együttes legelső videóklipje, megannyi ember 2 napi áldozatos munkája van a szürreális vizuálakusztikumban.


"A Bijou olyan, mint mikor egy gyönyörű, csillagos nyáréjszakán nagyon-nagyon szomorú vagy, és közben mézes epret eszel."  - ez találó, kár, hogy nem én mondtam... De hol a sámpány? Az elmarad? Az csillogóbb estekre való? Most csak a mozdulatlan depresszió? Vagyis mindkettő illik ehhez: a Mozdulatlan és a Depresszió című számok. De itt legyen csak az egyik:


A facebook-os klasszikus "It's complicated" kapcsolati hangulathoz ajánlani  pedig tudom a Pillangót. Elröpít? Ígér? Felvállal? Fél? Se vele, se nélküle? Ebben mind benne van! Édes melankólia, közben az utazás sodrását idézve.


Kik ők?
Hártó Szilvia
- dalolás
Asztalos Zoltán - dob
Menyhárt Leo - gitár
Koroknay András - basszusgitár


És hol?
Június 20. szombat  Szentiván Éji Mulatságok, Szombathely
Július 17. péntek Baja, EFOTT
Július 25. szombat Váci Világi Vigalom, Pannónia Ház Udvara



 
       Terem-terem
szerző: Baranyai Richárd
Terem-terem-teremteremteremterem-terererem... Ismerős? Naná hogy nem, mert nem tudok gépelve dúdolni, de akinek megvan, hogy mi ez, annak gratulálok. Akinek nincs meg, annak segítek: kicsit genya, néha a saját csapdájába esik, általában a környékén van egy csetlő-botló felügyelő, ohh, és majd elfelejtettem, a kedvence a rózsaszín. Megvan már?
No, azon keveseknek, akiknek még ennyiből sem esett le, segítek még egy kicsit: Ő maga is rózsaszín, és a nagymacskák közé tartozik. Vagy a nagy gyémántok közé. Remélem ebből már mindenkinek leesett, hogy itten biza’ a Rózsaszín Párducról beszélünk. Jól föladták a leckét kedves kollegáim, ugyanis minden kategóriába belefér. Lehet film, mert ugye volt film is belőle, nem is egy, ráadásul az utolsó talán vagy egy éve. Lehet rajzfilm is, ami ugye film valamennyire, és nagyjából 100-150 részt ért meg. Lehet zene, mert méltán elhíresült a terem-terem (na jó, nem próbálkozom újra). Lehet híres magyarok, ugyanis van egy magyar zenekar, akik hatalmas sikereket értek el a főcímzene feldolgozásával (így van, a Neo-ról van szó). Lehet könyv, ha a képregényt annak vesszük. Lehet, hmm, vajon milyen hely van is rózsaszínpárducos?
 
Az első film 1963-ban jelent meg, Peter Sellers főszereplésével, aranyos rajzfilm kezdéssel, egy épp eltulajdonítás küszöbén álló gyémánt történetével. Cluoseau pedig belecsöppen a  kellős közepébe, és csak jobban megkavarja az egész kutyulmányt, mint bárki képzelné. A film nagy siker lett, mint 5 folytatása is, aztán a hatodik, amit már nem Peter Sellers játszott, bukott egy csúfosat. A gond csak az volt, hogy senki nem röhögött ezen a botláson olyan jót, mint Sellers bukdácsolásain a filmvásznon. A sorozat tehát jégre került, míg valakinek eszébe nem jutott szerződtetni Steve Martint, meg még néhány „ámokfutót” és 2006-ban új életet lehelni a gyönyörű gyémánt történetébe.

És most egy erős huszárvágással térjünk is át a rajzfilmre: Elkészült a film 1963-ban, a főcímdal már meg volt, Henry Mancini írta, és a mai napig elég gyakran fölcsendül erre-arra, viszont kellett az elejére egy stílusos főcím. Akkoriban még hajlamosak voltak ezt rajzfilmes formában megoldani, nem csak ennél a filmnél, hanem sok sorozatnál is. De szinte egyik főcím-rajzfilm sem lett olyan sikeres, mint a Rózsaszín Párduc-é.  David DePatie 126 részt hozott létre az évek során, amiket vetítettek 30, 60 és 90 perces műsorokban, főműsoridőben, a világ majd minden tévécsatornáján. És 2008-ban újabb 26 rész megrajzolásába fogtak a Cartoon Network kérésére, Pink Panther and Pals címen. Természetesen ha már ilyen sikeres lett a dolog, akkor nem maradhatott ki a kézzel fogható, papír alapanyagú verzió sem, így 1971-ben először csapkodhatták egymás fejét a gyerekek Rózsaszín Párduc újsággal Amerikában. Mondhatjuk, ennek is nagy sikere lett, ugyanis 13 évig élt az újság és 87 rész jelent meg belőle.

Később persze minden létező rózsaszín-bőrt megpróbáltak lehúzni szerencsétlen macskánkról, csináltak belőle rágót, reklámarcot, videojáték főszereplőt, kulcstartót, valamint majd’ mindent, ami csak eszébe juthat a salseseknek. De ez a hírességek sorsa.  Viszont mind a mai napig, a röhögéstől a  térdemet csapkodva vagyok képes megnézni akár a filmeket, akár bármelyik rajzfilm részt. Ami azt jelenti, hogy szerencsére a bőrnyúzók nem voltak képesek a pénz utáni hajszában élvezhetetlenné silányítani egy nagyon is jó karaktert. Aki így a mai napig elkövetheti csínyeit, míg hű társa, a felügyelő, loholhat a bűnözők után, akikre aztán valami csodálatos módon, véletlenül rákattan a bilincs. Now that’s what I call Pink.