|
|
| | | | | A Da Vinci-kód rejtelmei |  szerző: Plecskó Edina | A 2003-as bestseller, a Da Vinci-kód című könyv milliós példányszámú eladásai után a mozi verzió eljövetelére sem kellett sokat várni: a 2006-ban bemutatott igen nagy visszhangot kiváltó, s egyházellenessége miatt a Vatikán által is támadt botrányfilm középpontjában ugyanis egy, a legitimitásukat is megkérdőjelező hétpecsétes titok leleplezése áll.
 E rejtély felkutatásában illetve annak megakadályozásában több erő is munkálkodik, s e pólusokat bemutatandó a rendező, Ron Howard neves színészgárdát gyűjtött maga köré. A Robert Langdon szimbólumkutatót alakító Tom Hanks, az Audrey Tautou megformálta titkosírás-szakértő Sophie Neveu és Fache nyomozó, azaz Jean Reno hármasa invitálja a filmre elöljáróban a nézőket. A történet azonban a nagyérdeműt is ugyanúgy megoszthatja, ahogy a hivatalos szervek sem értettek egyet mondanivalójával, egyesek a film vetítése ellen is tételesen tiltakoztak. Az események központi tézise ugyanis nem más, mint hogy Jézus titkos házasságot kötött Mária Magdolnával, melyből gyerekük is születetett. S hogy milyen előzmények vezetnek e végkifejlet leleplezéséhez? A Louvre-ban történt gyilkosság és az elhunyt kurátor testén illetve mellette található utalások okán felkeresik a szakértő Langdont, a meghalt férfi unokájának vélt Neveu pedig emocionális kapocsként csatlakozik az eseményekhez.
Ők együttes erővel próbálják kideríteni, vajo n ki és miért követhette el az emberölést és próbálnak választ találni a hátrahagyott rejtélyes üzenetekre. Nyomozásaik során bukkannak rá a Sion-rend történelmére, annak a társaságnak a létezésére, akik azon évezredes titoknak az őrzői, amelynek leleplezése az emberiség vallásról kialakított képét lenne képes gyökeresen átformálni. Ennek a rendnek volt a vezetője évszázadokkal ezelőtt Leonardo Da Vinci is, számos műve pedig hordozója lett azoknak a titkos utalásoknak, amelyek közelebb visznek a rejtélyhez, azaz Jézus vérvonalának a feltárásához. Amihez a film betetőzéseként végül főszereplőink is eljutnak, holott az Opus Dei és az Árnyéktanács tagjai ezt – akik között az aszkéta Silast hitelesen alakító Paul Bettany és a püspököt megformáló Alfred Molina is helyet kap – minden erejükkel próbáltak ellehetetleníteni.
A rejtély megoldása számos kérdést vet fel, a szerző, Dan Brown ugyanis olyan dolgokat ábrázol megkérdőjelezhetetlen tényekként, amelyek hitelességére semmiféle bizonyíték sincs. Így a Jézus vérvonalát hordozó Szent Grál létezését, amely a történelmi „Krisztus kelyhéről” szóló legendának a módosítása, vagy a Sion-rend létezését, amely szintén rendelkezett történelmi alapokkal, de nem úgy, ahogy Brown lefestette. Az egyház tiltakozása tehát jogosnak hathat a keresztényellenesség mellet azért is, mert teológiai és történelmi tévedések is belekerültek a műbe. Mindazonáltal a filmet a képzelet művének felfogható izgalmas élményként bárki elkönyvelheti.
|
|
 |
| | | | | A reneszánsz ember álma és a valóság | | szerző: Kinga |
Leonardo Da Vinci-t úgy ismerjük elsősorban, mint a nagy festőt, a Mona Lisa, az Utolsó vacsora vagy a Hermelines hölgy megalkotóját (csak a leghíresebb alkotásaiból szemezgetve). Másrészt azonban mindenképpen meg kell említenünk feltalálói tudományos törekvéseit. Leonardo az elsők közt volt, ki dacolva az inkvizícióval embert boncolt, hogy anatómiai tudását fejlessze. Ám nem csak az emberi felépítés foglalkoztatta, hanem más, még kitalálatlan gépezetek szerkezete is.
Mint afféle valódi reneszánsz polihisztor, tervezett harci  szekereket, katapultot és repülő masinériát is, amelyhez nagyon sok ötletet és vázlatot hagyott az utókorra. Jóval előrébb járva a koránál és ezzel is (csakúgy, mint a boncolással) az egyház törvényeit átlépve élt. Repüléssel foglalkozó vázlatkönyvének elejére ezeket a szavakat írta: „A nagy madár elindul majd... első útjára. Bámulatba fogja ejteni az egész világot, hírét hirdeti minden írás, és születési helyét az örök dicsőség fénye ragyogja be.
 Ezeknél a nagy madaraknál maradva, és ennek gondolatiságán tovább szárnyalva jutottam el egy olyan magyar hírességhez, aki pár száz évvel Da Vinci után élt az ég meghódításának bűvkörében. Nem csoda, hiszen a repülés mindig is foglalkoztatta az emberiséget, elég a Daidalosz és Ikarosz történetre utalni, vagy más mondai repülő lényekre. Bár id. Rubik Ernőnek már könnyebb dolga volt, hiszen a XX. század elején már jócskán léteztek égbe emelkedő gépezetek.
A polgári repülés az I. világháború után nehezen állt talpra, de szerencsére több, nagytudású mérnök kezdett a repüléssel foglalkozni. A polgári repülés egyik, talán legjelentősebb központja a budapesti műegyetem, ott is a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSRE) volt. Innen több mérnök és repülőterv, helikopterkísérlet indult útjára, melyek kisebb-nagyobb sikereket arattak utána. Említésre méltó például az 1936-ban elkészült Nemere elnevezésű vitorlázó repülőgép, mellyel Rotter Lajos Berlinben világrekord repüléssel olimpiai bajnokságot nyert. Ebből a műhelyből indult útjára a sportrepülés egyik legnagyobb magyar konstruktőre Rubik Ernő is.
Rubik 1936-ban, Esztergomban megalapította az Aero-Ever Kft.-t  és megkezdte a repülőgép-építést. Lényeges felismerése volt, hogy sorozatgyártásra alkalmas repülőgéptípusokat kell létrehozni, mert csak így tud beindulni a nagyüzemi repülőgépgyártás ipara hazánkban. A Mitter Lajossal közös, 1963-ig működő gyárukban vitorlázó és motoros sportrepülőgépek készültek, számos szabadalmazott műszaki megoldást alkalmazva.
Rubik Ernő 1935-91 között 28 különböző típusú vitorlázó repülőgépet és 5 motoros repülőgépet tervezett (többek között az igencsak kedvelt R-05 Vöcsök és R-07 Tücsök típusú gépeket). 1960-ban az R-26 Góbé terve pattant ki Rubik fejéből, mely azóta is a magyar vitorlázórepülés oktatásra használt alaptípusa. Külföldön is a legsikerültebb, legismertebb iskolagépnek tartják az alumínium-építésű gépcsalád vitorlázó-repülőgépét. Ugyanis ennél a gépmadárnál optimálisan sikerült ötvözni a kis szerkezeti tömeg, az egyszerű szerkezeti kialakítás és az olcsó gyárthatóság követelményeit. Munkásságát később az R-32-es ultrakönnyű géppel koronázta.
Rubiknak nem indult egyszerűen az élete, édesapja aki 1915-ben, katonai szolgálatban eltűnt az orosz fronton, feleségét három kisgyerekkel hagyta magára. Rubik Ernő mindent annak köszönhetett a továbbiakban, hogy kitartóan tanult, 1921-ben, mint jól tanuló hadiárva került a váci Szilágyi Dezső Hadiárva Intézetbe, majd 1929-ben a kegyesrendi katolikus gimnáziumban kiemelkedő eredménnyel érettségi vizsgát tett. A Műegyetem Gépészmérnöki karára, pedig a Népjóléti Minisztérium támogatásával tudott csak beiratkozni. Innen a már említett úton vezetett karrierje folyamatosan a repülés körül forogva. Olyannyira, hogy miután az üzemet, melynek vezetője és igazgatója volt államosították, azután különböző repülőgépgyárakban dolgozott. 1967 és 1971 közt pedig a MALÉV műszaki tanácsadója volt. Egyetlen kis kitérő életében az 1961 és 1967 közti időszak, mikor is a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium osztályvezető-helyetteseként tevékenykedett. Életének 87. évében hunyt el 1997. február 13-án. Rubik Ernő életéről bővebben Simon V. László: A szárnyas Rubik című könyvéből szerezhetünk tudomást.
|
|
 |
| | | | | Da Vinci – A festészetről | | szerző: Baranyai Richárd |
És a szobrász, feltaláló, filozófus, ohh, és ki ne hagyjam, ÍRÓ. Mivel egész héten Da Vinci volt a téma, ezért nem írom le a megszokottakat: hol született, meddig élt... Inkább írok arról, mit látott.
 Látta például azt, hogy hogyan változnak a színek, ha egy másik színben pompázó tárgyat közel teszünk hozzájuk. De látta és értette azt is, hogy bármennyire is kidolgozott egy ember izomzata, nem kell azt eltúlozni a festményen, még akkor sem, ha épp mozgás közben, megfeszült állapotában ábrázoljuk. Leonardo látta ezeket és még sok minden mást, a felhők által keltett visszfényeket, a boncolás során feltárt izomrostokat, hogyan befolyásolja a világítás színe az árnyékokat. És nem volt elég neki, hogy látta, filozófus lévén megfigyelte, darabjaira szedte és megmagyarázta „Csatakos utcán az arcok árnyékai nem illenek az arc színéhez - Gyakran előfordul, amiről itt szó van; az arc elszíneződik, vagy sápadttá válik, és az árnyékok elsárgulnak. Ennek az az oka, hogy a csatakos, nedves utcák sárgásabbak, mint a szárazak, és így az arcnak a talaj felé forduló részeit megszínezi a sárgás és sötét utca.” – olvashatjuk.
És ki is írta? Persze, hogy Lenardo. Írt még néhány ilyet, a ma ismert adatok szerint majdnem ezret. És ha már amúgy is rajzolt és festett, ezek nagy részét (több százat) illusztrálta is. Ezeket Francesco Melzi, Leonardo egyik tanítványa gyűjtötte össze és Leonardo halála után összefűzte. Már a reneszánsz korban elkezdték másolni a kéziratokat, így maradhatott fönn a mai napi g. 2005-ben a Lectum kiadó jóvoltából jelent meg magyarul, és úgy hiszem fontos olvasmányává vált mindazoknak, akik grafikával, festészettel foglalkoznak, és eddig még nem tehették rá Leonardo műveire a kezüket. A sors furcsa fintora, hogy évek óta foglalkozom grafikával, és mindig is szerettem a reneszánsz művészetet. Ehhez képest mégsem művészeti tanulmányaim során futottam bele a könyvbe, hanem akkor, amikor a lábamra/ba került egy kép. A tetoválóművésszel beszélgetve azt kérdeztem, mi az, amiből a legtöbbet tanult a képi ábrázolásról? Mire a válasza az volt, hogy van Leonardonak egy könyve, amiben a legapróbb részletekig megmagyarázza a természetet, a fény és a geometria alapjait, és fergeteges felismerésekre lehet belőle szert tenni. Persze ezek után fölkutattam a művet, és belelapoztam. Megdöbbentem, megvettem, rájöttem, hogy ez nekem jó. Majd rájöttem belőle egy csomó dologra, tanultam belőle, fejlődtem általa. Nem állítom, hogy mással is így lesz, biztosan sokan vannak, akik hasonlóan látnak, mint egykor Leonardo, csak nem írják le a megfigyeléseiket, de az ilyen vaksiknak, mint én, jól jön, hogy ő mégis megtette.
Da Vinci a nagy feltaláló, tudós és ki tudja még hányféle néven nevezett,  reneszánsz ember, tehát nem csak a festményeivel, szobraival befolyásolta a későbbi korok művészetét, de írásainak köszönhető az is, hogy most nem egy akármilyen halacska úszkál a lábamon, hanem egy művészi gonddal megrajzolt Koi ponty. Ajánlott olvasmány tehát mindazoknak akik:
- Szeretik a művészetet, és szeretnék jobban megérteni
- Rajzolnak, festenek, fotóznak, vagy bármi olyat csinálnak, amihez ”látni” kell
- Csak érdeklődnek
- Túl sok a szabadidejük, és elég perverzek ahhoz, hogy egy olyan könyvet olvassanak, ami a fényekről, színekről, árbákról szól
- Mindenkinek, akit kihagytam az előzőekben.
|
|
 |
szerző:
Plecskó Edina
|
A reneszánsz polihisztor nevét viselő kávézó és koktélbár nem más titoknak, mint a koktélozási kultúra rejtelmes világának a kiváló őrzője, névadójához méltóan mindehhez egy rendkívül autentikus légkört szolgáltatva.
 A szórakozóhely Mona Lisa mosolyával hívogat, de a szerencsésen kivitelezett belső tér sem szűkölködik a Leonardo ihlette elemekből, ahogyan az Utolsó vacsora vagy az Angyali üdvözlet és az enteriőrhöz jól passzoló elegáns csillárok is részét képezik a díszítésnek. Ám mindennek megcsodálásához érdemes nem nyitási időben érkezni, ahogy számunkra is gondot okozott a „korai” bejutás, így egy kisebb kitérő után tértünk ismét vissza az aztán pozitív csalódást okozó helyre. Az itallap nyújtotta széles választék nem kis fejtörést okozott a választáskor, ezt enyhítendő azonban a felszolgáló akcióval és pazar koktéltippek ajánlásával lepett meg minket, amely javaslatok nem csak nevükben, de ízükben is igazi élményt nyújtottak.
Személyzet: 9 – egy fő, de megnyerő
Fogadtatás: 7 – másodjára megvolt
Légkör: 8 – könnyed zene, kellemes tér
Kínálat: 9 – több mint 100 féle koktél
Mosdó: 8
Összbenyomás: 8 – koktélkedvelők számára igazi paradicsom
Összesen: 60/49
|
szerző:
Kinga
|
A DaVinci Café olyan hely, ahol nagy kényelmes fotelekben és kanapékon lehet  terpeszkedni. Ahová el tudok képzelni egy 20-30 fős zártkörű partit, mikor a teljes tér a társaságé. Ahol a pincér szolidan háttérbehúzódik, de mindig ugrásra kész. Ahol végre nem csak a szokásos koktélokat lehet kapni, így az embernek kitárul a szeme előtt a világ. A belső világítás stílusosan, jól van megoldva, még azt is feledteti az emberrel, hogy tulajdonképpen pince szinten van. (Kivéve persze, mikor lecsap a biztosíték, de még akkor sem egy artkatakomba feel). Itt Leonardo-t nem csak a név, és pár festmény-reprodukció idézi, hanem a reneszánszhoz illő arany képkeretek és két rejtélyes ereklyetartó is. Ki tudja mi lehet benne? Leonardo szíve, lelke?
Személyzet: 10 - segítőkész, nem akarja leitatni a hölgy vendégeket.
Fogadtatás: 6
Légkör: 9
Kínálat: 8 - el lehet benne veszni (7-9-ig koktél kedvezmény!!!)
Mosdó: 7 - kultúrált
Összbenyomás: 8
Összesen: 60/ 48 - Visszatérni ajánlott!
|
|
 |
| | | | | G.Ö.R.CS. | | szerző: Balogh Eszter |
Leonardo… Festészet… Utolsó vacsora… Ókor… Görög regék… Hogy jön ez össze…?
 A hiányzó kapocs az Utolsó vacsorában rejlik, és abban a tényben, hogy a Görögök Összes Regéi és Cselekedetei valójában nem (csak) a görögökről szól. Még alig melegedett át a székünk a Centrál Színházban, mikor hőseink egy laza „hagyjuk a görögöket” felkiáltással inkább bibliai történetekre siklanak, itt pedig már kaphat helyet Leonardo, akit szintúgy megihletett a keresztrefeszítés előtti étkezés. Az ominózus, többszörös háromszög kompozícióról annyi bőrt húztak le, amennyi még egy gyíknak is sok: véltek felfedezni benne kódot, kottát, rekviemet, mindenféle rejtélyt és rejtvényt, és most a Shakespeare-művek is kezébe veszi, hogy saját értelmezésében bemutassa nekünk Jézus utolsó estéjét. De a G.Ö.R.CS. ettől függetlenül nem is a Testamentumról szól. Lear Írták: A. Long, R. Martin, A. Tichenor, írták még: Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr, Gáspár András, torzította és versek: Kálloy Molnár Péter, L'Actor: Gáspár András, aki először megbotránkozott rajta: Kálid Artúr
|
király, az apostolok, az Olympos-i istenek, mind-mind ürügy arra, hogy az alkotó trió a saját briliáns – egyesek szerint fájdalmas humorát csillogtassa. Ízlések és pofonok, annyi biztos, hogy a betérő néző egy könnyed, improvizatív, nagy világmegváltást nem ígérő darabra számíthat, melyet három igazi, sok búzamezőt látott ufó konferál fel, és a fanyar viccek nem kímélik az ókori történetek egyetlen fontos szereplőjét sem.
"A Görögök Összes Regéi és Cselekedetei műfaját tekintve egy kész tragédia, a Shakespeare Művek terméke. Ez az előadás a legmodernebb improvizációs technikával készült, munkatársaink a legmerészebb újításokat alkalmazzák."
(Kálloy Molnár Péter)
"Nem váratlan, hogy három nagyon tehetséges színész - Kálloy, Kálid és Gáspár - akik jól mozognak és énekelnek, valami nagyon szórakoztatót tudnak összehozni, bármilyen témát választanak is segédeszközül."
Józsa Ágnes (Criticai Lapok)
"Aki látta a három színész előző közös vállalkozását, az tudta mire számíthat. Az ismert angol drámaíró művei után most a nem kevésbé ismert bibliai történetek kerültek terítékre. A humort zsigereikben hordó színészek percenként más szereplő bőrébe bújnak és hihetetlen energiával, ötletgazdagon játsszák végig az előadást. A magyar színházi életben helye van az ilyen előadásnak, de talán nem baj, hogy ennyit kellett várni rá."
Hermann Irén (Zsöllye)
|
|
 |
A három fiatal énekesnő Dörnyei Krisztina, Jakab Ildikó és Mészáros Adél első nagylemezén különleges módon ötvözi az operaéneklést a popzenével.
Mindhárom lány több évig tanult klasszikus hangképzést, eddig számtalan operában és musicalben csillogtatták meg tehetségüket. A világ első crossover szoprán triója, a különböző feldolgozások mellett a Holló-Molnár szerzőpáros dalait énekli. Az R-GO-s múlttal rendelkező Holló József pedig úgy tűnik hozzászokott a gidák látványához, Princess után Mona Lisa, azután pedig a Grácia hegedűtrió ragadta meg a legjobban a képzeletét.
De persze egy igazi lánytrió botrány nélkül nem élhet meg: az együttes mindhárom tagját kitiltották egy budapesti templomból, ahol a lányok egy koncertre készültek. A helyi plébános úgy döntött, hogy a komolyzene és a könnyűzene házassága nem kerülhet oltár elé. A koncertet kényszerből végül a templomkertben tartották meg.
|
|
 |
|
![](http://img.youtube.com/vi/szfyh2h838w&hl=en&fs=1")
