Hogy kicsoda Gombóc Artúr? Valószínűleg erre jóval többen tudják a választ, mint az eredeti kérdésre. Pom Pom meséinek kék madarát, vagy madárszerű lényét sokan szívükbe zárták. A rajzfilm 1980-ben készült, rendezője Dargay Attila.
Dargay 1927-ben született, a Képzőművészeti Egyetemre járt, majd tehetségét számtalan vonalon megcsillogtatta. Dolgozott díszletfestőként, rajzfilmrendezőként és képregény rajzolóként. Az 50-es évek végétől a rendezés került a szakmai előterébe. Rövid rajzfilmek, sorozatok, egész estés rajzfilmek, képregények születtek munkája nyomán. Stílusa egyedi, figurái jellegzetesek, felismerhetőek. Dargay-nak saját bevallása szerint a Vuk a kedvence, a hagyományos rajzfilmgyártás híve, a 3D és az animáció világa egyáltalán nem érdekli. Dargay Attila 1996-ban rendezett utoljára, igaz, hivatalosan már korábban visszavonult, de a 90-es évek közepétől valóban nem dolgozik
A Pom Pom meséi egy rajzfilmsorozat, amiben az alakváltoztató címszereplő különböző történeteket mesél Picurnak, az iskolás lánynak. Ezen történetek központi alakja Gombóc Artúr, a csokiimádó, akinek édességszeretete szállóigévé vált, és közel 30 éve számtalan kontextusban visszaköszön. Gombóc Artúr azonban egyáltalán nem boldog. Túlsúlya miatt állandóan fogyózik, de nem hiába mond le minden finomságról, a csokoládéról képtelen. Mindez pedig következményekkel jár: a nagy kék madár alatt letörik a faág, leomlik a kémény, leszakad a villanydrót.
A hős és a csokoládékatona
szerző: Plecskó Edina
Ahogyan G. B. Shaw szinte minden darabjának középpontjában a szerelem áll, úgy képezi a Katona József Színházban ez év áprilisában debütált A hős és a csokoládékatona című vígjátékának is kiváló alapját a szerelmi kalamajkák sora, balkáni zenével fűszerezett operettként a nézők elé tálalva.
Bernard Shaw darabjának eredeti címe (Arms and the man) „fegyvert és vitézt” idéz, amely erősen ön-ironikus darab a drámagyártás elfogadott divatjából kilépve keltett megütközést. VII. Edward király a szerzőt egyenesen őrültnek titulálta, aki határtalan színpadi pimaszsággal felvértezve írta meg művét, ám szemtelenségét végül siker koronázta. A közönség rokonszenvének kivívása mellett Oscar Straust a darab megzenésítésre késztette, akinek Csokoládékatona című operettjét 1908-ban mutatták be a Theater an der Wien-ben, míg az amerikai filmesek egy Nelson Eddy főszereplésével készült zenés filmet adaptáltak belőle. A Katonában idén bemutatott színművet Réz Ádám fordításában, Máté Gábor rendezésében láthatjuk Monori András zenéjével és a dalszövegeket jegyző Várady Szabolcs munkájával kiegészülve.
A történet a XIX. századi bolgár-szerb háború idején játszódik 1885-ben, amikor a szerb hadsereg egy svájci zsoldosát, Bluntschli kapitányt (Kocsis Gergely), a bolgár Petkov őrnagy lánya, a hősökért rajongó Raina (Jordán Adél) megmenti a haláltól. Később Bluntschli, a csokoládékatona hálája jeléül felkeresi Petkovékat, amely látogatás aztán szép sorban különféle bonyodalmakat generál. A svájci ugyanis elhódítja Raina szívét jegyesétől, az indulatos és egy kicsit együgyű Szergej őrnagytól (Nagy Ervin). Ám a kapitány sem marad pár nélkül, ő inkább Luka, a rangján alul álló, de nagyravágyó cselédlány kegyeit keresi. Az előző szálhoz híven természetesen Lukának is van már férjjelöltje, Nikola, a szolgáló személyében, aki így hoppon marad, ám őt a pénz mindig is jobban érdekelte a szerelmi érzéseknél. S ha ez a históriafolyam nem lenne elég, a már említett Petkov őrnagy (Haumann Péter) tudomást szerez minderről, míg felesége, Ekaterina (Bodnár Erika) Szergejhez fűződő gyengéd érzelmeinek okán kapcsolódik a történethez.
Shaw egyfajta látleletet ad a bolgár és keleti világszemléletről, az önámításról, mely szerint ők európai színvonalon élnek, miközben heves kitörésekkel palástolt általános tudatlanságukat a Nyugat által képviselt józansággal állítja szembe. Mindezt kifejezendő a szereplők nem pusztán vígjátékot, hanem önparódiát állítanak színpadra a jeleneteket megszakító musicalszerű dalbetétek eléneklésével. Ennek hangsúlyozására mikrofont is a kezükbe ragadnak egy-egy ilyen résznél, az irónia adta lehetőségeket mindinkább kihasználva. A keleties hangulatvilágot idéző élőzenei kíséret szintén a darab szerves részét képezi, a zenekar rendhagyó módon a színészekkel is folyamatos kontaktusban van és minőségi, igényes muzsikájukkal igazi zenei felüdülést biztosítanak. Nyáron, augusztus 21-22-én a Szentendrei Teátrumban láthatjuk a darabot.
Csokigyár 3.0
szerző: Simon Borbála
„Jó reggelt napfény, a Föld mondja: Hello”. Üdvözöl a Csokigyár 3.0.
A játék nem igényel felhasználó szintű ismereteket, mindenesetre elengedhetetlen, hogy ne csak a korábbi Csokigyár 1 (nyomtatott változat, Roald Dahl tollából 1964-ben) és 2.0 (Mel Stuart feldolgozása, 1971) kiadványokkal szerzett tapasztalatok alapján kezdjünk bele ebbe az új, csodás, 2005-ös verzióba. Fejlesztő Tim Burton, játékidő 115 perc. Jó versenyt kíván mindenkinek Vonka Vilmos! Kérlek, válassz magadnak karaktert! Kugel Augustus, a jól táplált német kisfiú. Erőssége a gyengéje is: a csoki evés (édes csokoládé, keserűcsokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, likőrös csokoládé). Egyes szintű harcos.
Só Veruka, az elkényeztetett brit kiskamasz, aki még az időtől is megkövetelheti, hogy gyorsabban teljen. Hármas szintű játékos, akinek azonban egy mókus is a vesztét okozhatja.
Nyálias Violetta. Harcias amazon a Karate Kölyök és Barbie házasságából. Rágógumizással rekordot dönthetsz vele, de kettes szintnél tovább nem érdemes erőltetni.
Kép Ernő, az agresszor. Akkor érzi jól magát, ha földbe döngölhet. Bármit és bárhogyan. Cinikus megjegyzésekkel is akár. Csak négyes szintű felhasználóknak!
Rothadástól mentes Vödör Karcsi. Minden szülő álma, tisztaszívű, álmodozó. Nem harcol, ereje a szeretetben rejlik. Megbújik a háttérben, ezáltal cselezve ki mindenkit az ötös szintű célig vihető.
Választottál karaktert? Készen állsz a játékra? Akkor indulás:
Az üdvözlő dal eléneklése után lépj be a gyárba. Dobd a kabátod a földre majd nézz körül a kiállító teremben, ahol a fű is ehető, hisz csokiból van. Vigyázz bele ne ess a csokifolyóba, amit egy vízesés kever finomra folyamatosan. Ha látsz egy umpa lumpát, egy Umpa Lumpa szigetről származó apró teremtményt, kérd meg, hogy hajójával vigyen el a prototípusok szobájába, hogy tied legyen az első kóstolás az egészebédes rágóból. Ha jól viselkedsz talán még dalra is fakad neked a kis teremtmény. A következő állomás a diótörő szoba. Vigyázz, hogy ne nyúlj semmihez, mert a mókusok arra igazán allergiásak. Ha kigyönyörködted magad, szállj be az üvegliftbe, de vigyázz melyik gombot választod a sok ezerből. Ha mégis a tévé szobába jutnál, ne légy oly balga, hogy a teleportáló rendszerbe ugorj. Inkább sajátítsd el a cukor és csokoládéhasználat elsőszámú szabályát: A cukorfogyasztás céltalan. Értelmét keresni haszontalan. Ettől függetlenül érdemes élni vele.
Ha tetszett a Csokigyár 3.0, ne felejtsd el megvásárolni az Üveglift 1.0-t sem (magyarul Karcsi és a Nagy Üveglift Animus, 2005), ahol a kalandok tovább folytathatóak.
Csokoládé
szerző: Baranyai Richárd
Adott egy kis Francia falu, Lansquenet-sous-Tannes (kitalált), és annak nem túl haladó gondolkodású életvitele. Telezsúfolva a rugalmatlanabbik tipusú keresztényi életvitel minden elemével. Adott a nő, Vianne Rocher, aki a lányával utazgat, ki tudja miért? És aki mint anyja is egykor, és mint lánya is később, kicsit kacérkodik a varázslattal.
Hogy-hogynem a két dolog találkozik, és ha már így alakult, Vianne boltot nyit a kisvárosban. Csokoládéboltot. És ezzel el is értünk a problémák alapjához. Ugyanis a városka lakói elkezdenek változni. A csokoládé „mágiája” fölszabadítja őket, és kinyílnak az életre. Persze van, akinek ez nem igazán tetszik, például Francis Reynaud... A történetet, a Csokoládé sikerei után, Joanne Harris is folytatásra méltónak találta, így 2007-ben megjelent a Csokoládécipő, és 2008-ban a Girl with no shadow, aminek a magyarítása még várat magára.
Joanne Harris persze kölcsönzött a körülötte élők természetéből, viselkedéséből. Sok helyen olvashatjuk, hogy Vianne lánya nagyon hasonlít Joanne lányához. És természetesen az a mágia, amivel Vianne elbűvöli a kisvárost, megmutatkozik abban is, ahogyan Harris képes elbűvölni az olvasóit. Fontos része a történetnek az egyház és egyházi dogmatizmus szembenállása a „pogány” életszemlélettel, az élet élvezetének kifejeződésével. Ebben a vonásban is megmutatkozhat valami Harris életfelfogásából, vagy legalábbis egy belső konfliktusból, a keresztényi neveltetés és a nyitott szemmel, szívvel létezés között. Talán ez az ami a könyv varázsát adja, ugyanis majd’ mindannyian kaptunk a keresztényi nevelésből, ilyen-olyan formában, és ki az, aki azt állítaná, hogy nem vágyik a varázslatos érzésekre, amikor kiélvezi egy jó bonbon ízét? Ennek a sokakban ott rejlő vágyakozásnak köszönhető, hogy a könyv nagy sikereket ért el. És mint az lenni szokott a sikeres könyvekkel az utóbbi időben, filmszalagra is rögzítették a történetet, Juliette Binoche és Jonny Depp főszereplésével. (Érdekes, hogy Depp hányszor előfordul a csokoládéhoz kapcsolódó filmekben...).
A film, a könyvhöz hasonlóan, nagy sikert aratott, és ezzel vitákat robbantott ki arról, hogy a papír, vagy a celluloidszalagos verzió sikerült-e jobban. Több helyen olvastam, hallottam, hogy nem tudták végigolvasni a könyvet, de a film a kedvenc művek közé került, viszont ennek fordítottját is. De ez nem is baj, nem kell egyeznünk. Az azonban kétségtelen, hogy vagy így, vagy úgy, de a történet képes volt belopni magát az emberek szívébe. És működött a Csokoládé mágiája.
Hip-hop csoki... nyammm
szerző: Kinga
Bonbon, Belga... gazdag csokoládé kínálattal rendelkezik a hazai pop piac, s akkor még konkrét számcímekről nem is beszéltünk. Mivel a bonbonok királya a belga csokoládé, így mi most ezt vesszük a palettánkra. Mi jellemzi? Egyedi ízvilág, no igen, különc az biztos, érdemes figyelni a részleteire. Ez esetben a szövegekre.
A Belga olyan számokat játszik, amiket nagyon könnyen lehet utálni, valami igényesebbre, összetettebbre vágyva; egyszersmind nagyon könnyen lehet szeretni, a könnyed szórakoztatást, görbe-tükröt áhítva. A Belga óta tudjuk, mi a baj és mi van ha eljő a gyaloglás vééége vagy egyszerűen humorral fűszerezve megkaphatjuk a szerelem (erősen) egyszerűsített hip-hop-os eszenciáját. Van ember a földön, aki el tudja hinni ilyen hangsúlyozással, hogy "Szerelmünknél nincs fontosabb dolog a világon"???? De azért szép. Pont annyira, amennyire taszító. Figyeljük a lényeget: "...csoki virág satöbbi..."
Ha még mindig kíváncsiak vagyunk egy kis igazi Belga szirupra, elég elolvasnunk honlapjukon az alapító okirat kivonatát. Úgy hiszem érdekes dolgokra lelhetünk benne. Nem egy alapító okiratot olvastam a nonprofit szférában, és azt kell, hogy mondjam szokatlan lazaság, jó kis csapathangulat tükröződik át ebből. Azért kíváncsi lettem volna a hivatalos fők arcára, mikor végül megkapta a "Rendben" pecsétet a dokumentum. Íme hát egy-két csemege: "A belga amatőrista, szinesztéziára törekvő, henokratikus /a henokrácia szó a henoteizmus és demokrácia szavak durva és laikus összevonásával keletkezett/ zenekar.", "Ma, 2005-ben a zenekar 4 állandó tagja töretlenül és következetesen építi a közös jövő egyes tagokra eső részét, hogy később is jó legyen." Vagy a frappáns megoldása a kötelező körök lefutásának, mellyel expeditíve definiálták magukat, és egyesületi működésük módját:
A Belga zenekar kritériumai: - formalizáltság - kormánytól való függetlenség - önkormányzatiság - politikamentesség - önkéntesség - nincs tagdíj
Félreértés ne essék, nem parodizálni akartam vagy ironikusan kiemelni részeket! Nem úgy, mint a zenekar a következő dallal - ezzel a stílusgyakorlattal "Üzenem, hogy diszlexiaaaa!" Egyúttal felhívnám a klipre is a figyelmet, külön érdekes egyedi jegye a bandának (ezt épp Garas Dániel rendezte). Beleadták szívüket - lelküket. Valahol irígylésre méltó ez a sok elborult ötlet, amit felvállaltak kamera előtt is. Apropó a végét kérem fütyülje ki mindenki magának! Köszönöm!
A másik tipikus egyedi jelleget a "művelt underground" jelzővel tudnám illetni. Ebbe a mappába tartozik a Belgától a Nemzeti Hip-hop vagy a Királyok a házban, melyeket most nem idézünk itt be. Pontosításképp, a csapat öndefinicójában társadalmi célú esztrád-zenekarnak mondja magát. Kérdés, hogy mit értenek közelebbről emögött a jól hangzó szókapcsolat mögött... de most inkább jöjjön az underground történelemlecke helyett egy záráshoz méltó desszert, az eheti lényeg. A CSOKI! Jó étvágyat!
Sugar Shop
szerző: Szántó Sz. Erika
A Sugar Shop tulajdonosai szerint nemcsak, hogy az élet olyan, mint egy doboz bonbon, de jószerivel cukros a rét, az út, a ház, cukros a lámpavas, a gáz is, cukros a házak teteje, a göröngy pedig valószínűleg cukros gesztenye.
Letisztult minimál stílus hívogat korántsem zavaró negédes körítéssel. Hófehér székek álldogálnak a cukorral borított asztalok mellett, rózsaszín, sárga, zöld, kék neoncsövek megvilágításában. Arrébb lehetetlenül piros kanapé tűnik ki a fehérségből, olyannyira, hogy az egész olyan hatás kelt, mintha egy torta belsejében ücsörögne az ember lánya. Mi képzeletben a piskóta utáni krém helyét foglaltuk el, hiszen mit nekünk Willy Wonka, mától a sugarshopizmusnak élünk...
Olyannyira, hogy már alig várjuk a nemsokára megnyíló Sugar Shop belvárosi társát, hiszen a most górcső alá vett cukrászda meglehetősen távol esik a központtól. De ellátogatni ide a távolság ellenére is érdemes, hogy egy minden ízében egyedi és színesen cukormázas környezetben kóstolgathassunk a torták, mousse-ok, muffinok, bon-bonok és marcipánok nyújtotta desszertek széles skálájáról, amely dicséretesen bőséges és különleges választék nem pusztán vizuális, hanem igen megnyerő íz-élményeket is nyújt.
A cukormázas környezet mesevilága egyáltalán nem vált csömörletessé, keserű szájízt okozott viszont a személyzet viselkedése. A kuriózumnak számító, és igen ízletes bodzás jégkásáért kétszer kellett a pulthoz mennem, mire kiszolgáltak. Jó, a flegma viselkedést esetleg a munkaidő végének számlájára írhatjuk. De azt már kevésbé, hogy a 8-ig nyitva tartó helyen 35 perccel zárás előtt takarítani kezdik az asztalokat, miközben még szeretnénk a túrós-áfonyás tortaszeletet és a csodafinom brownie-t elfogyasztani.
Aranyos hely, ideális zsúrokra de... A Sugar Shop-ban olyan érzésem volt, mintha egy felnagyított babaházban lettem volna, a színek, az eladók egyenruhái stb stb. A hangulattal még semmi bajom nem lenne, hogyha az a "babaház" nem egy giccses amerikai müanyagkomplexum lenne, hanem valami kedves antik faházikó. A környezet kifejezetten taszított, bár sütizni tényleg érdemes ide betérni, mert a cukrászuk ügyes, és valódi íze van a lehetetlenül tökéletes formájú sütiknek. 20 éve talán rajongtam volna érte, ma remélem, az oktogonon ízlésesebb kivitelben jelennek meg.
Személyzet: 6 Fogadtatás: 6 Légkör: 3 Kínálat: 10 - vannak kifejezetten ötletes sütik is! Mosdó: 7 - cukorka az ülőkében??? Hogyan kerül a cipő az asztalra? Összbenyomás: 6 Összesen: 60/38
Dargay 1927-ben született, a Képzőművészeti Egyetemre járt, majd tehetségét számtalan vonalon megcsillogtatta. Dolgozott díszletfestőként, rajzfilmrendezőként és képregény rajzolóként. Az 50-es évek végétől a rendezés került a szakmai előterébe. Rövid rajzfilmek, sorozatok, egész estés rajzfilmek, képregények születtek munkája nyomán. Stílusa egyedi, figurái jellegzetesek, felismerhetőek. Dargay-nak saját bevallása szerint a Vuk a kedvence, a hagyományos rajzfilmgyártás híve, a 3D és az animáció világa egyáltalán nem érdekli. Dargay Attila 1996-ban rendezett utoljára, igaz, hivatalosan már korábban visszavonult, de a 90-es évek közepétől valóban nem dolgozik
különböző történeteket mesél Picurnak, az iskolás lánynak. Ezen történetek központi alakja Gombóc Artúr, a csokiimádó, akinek édességszeretete szállóigévé vált, és közel 30 éve számtalan kontextusban visszaköszön. Gombóc Artúr azonban egyáltalán nem boldog. Túlsúlya miatt állandóan fogyózik, de nem hiába mond le minden finomságról, a csokoládéról képtelen. Mindez pedig következményekkel jár: a nagy kék madár alatt letörik a faág, leomlik a kémény, leszakad a villanydrót.
Bernard Shaw darabjának eredeti címe (Arms and the man) „fegyvert és vitézt” idéz, amely erősen ön-ironikus darab a drámagyártás elfogadott divatjából kilépve keltett megütközést. VII. Edward király a szerzőt egyenesen őrültnek titulálta, aki határtalan színpadi pimaszsággal felvértezve írta meg művét, ám szemtelenségét végül siker koronázta. A közönség rokonszenvének kivívása mellett Oscar Straust a darab megzenésítésre késztette, akinek Csokoládékatona című operettjét 1908-ban mutatták be a Theater an der Wien-ben, míg az amerikai filmesek egy Nelson Eddy főszereplésével készült zenés filmet adaptáltak belőle. A Katonában idén bemutatott színművet Réz Ádám fordításában, Máté Gábor rendezésében láthatjuk Monori András zenéjével és a dalszövegeket jegyző Várady Szabolcs munkájával kiegészülve.
Gergely), a bolgár Petkov őrnagy lánya, a hősökért rajongó Raina (Jordán Adél) megmenti a haláltól. Később Bluntschli, a csokoládékatona hálája jeléül felkeresi Petkovékat, amely látogatás aztán szép sorban különféle bonyodalmakat generál. A svájci ugyanis elhódítja Raina szívét jegyesétől, az indulatos és egy kicsit együgyű Szergej őrnagytól (Nagy Ervin). Ám a kapitány sem marad pár nélkül, ő inkább Luka, a rangján alul álló, de nagyravágyó cselédlány kegyeit keresi. Az előző szálhoz híven természetesen Lukának is van már férjjelöltje, Nikola, a szolgáló személyében, aki így hoppon marad, ám őt a pénz mindig is jobban érdekelte a szerelmi érzéseknél. S ha ez a históriafolyam nem lenne elég, a már említett Petkov őrnagy (Haumann Péter) tudomást szerez minderről, míg felesége, Ekaterina (Bodnár Erika) Szergejhez fűződő gyengéd érzelmeinek okán kapcsolódik a történethez.
Kép Ernő
Rothadástól mentes 
Letisztult minimál stílus hívogat korántsem zavaró negédes körítéssel. Hófehér székek álldogálnak a cukorral borított asztalok mellett, rózsaszín, sárga, zöld, kék neoncsövek megvilágításában. Arrébb lehetetlenül piros kanapé tűnik ki a fehérségből, olyannyira, hogy az egész olyan hatás kelt, mintha egy torta belsejében ücsörögne az ember lánya. Mi képzeletben a piskóta utáni krém helyét foglaltuk el, hiszen mit nekünk Willy Wonka, mától a sugarshopizmusnak élünk... 
Shop belvárosi társát, hiszen a most górcső alá vett cukrászda meglehetősen távol esik a központtól. De ellátogatni ide a távolság ellenére is érdemes, hogy egy minden ízében egyedi és színesen cukormázas környezetben kóstolgathassunk a torták, mousse-ok, muffinok, bon-bonok és marcipánok nyújtotta desszertek széles skálájáról, amely dicséretesen bőséges és különleges választék nem pusztán vizuális, hanem igen megnyerő íz-élményeket is nyújt. 
A cukormázas környezet mesevilága egyáltalán nem vált csömörletessé, keserű szájízt okozott viszont a személyzet viselkedése. A kuriózumnak számító, és igen ízletes bodzás jégkásáért kétszer kellett a pulthoz mennem, mire kiszolgáltak. Jó, a flegma viselkedést esetleg a munkaidő végének számlájára írhatjuk. De azt már kevésbé, hogy a 8-ig nyitva tartó helyen 35 perccel zárás előtt takarítani kezdik az asztalokat, miközben még szeretnénk a túrós-áfonyás tortaszeletet és a csodafinom brownie-t elfogyasztani. 
Aranyos hely, ideális zsúrokra de... A Sugar Shop-ban olyan érzésem volt, mintha egy felnagyított babaházban lettem volna, a színek, az eladók egyenruhái stb stb. A hangulattal még semmi bajom nem lenne, hogyha az a "babaház" nem egy giccses amerikai müanyagkomplexum lenne, hanem valami kedves antik faházikó. A környezet kifejezetten taszított, bár sütizni tényleg érdemes ide betérni, mert a cukrászuk ügyes, és valódi íze van a lehetetlenül tökéletes formájú sütiknek. 20 éve talán rajongtam volna érte, ma remélem, az oktogonon ízlésesebb kivitelben jelennek meg.