Heti téma: a boszorkányok 


* A funtineli boszorkány * Bőregér– letűnt korok világában * Boszorkányok márpedig vannak * Boszorkányos Animék * Hangos Mester és Margarita * Kígyóvarázs *

 
       A funtineli boszorkány
szerző: Plecskó Edina
A funtineli boszorkány Wass Albert irodalmának egyik kulcsregénye. Értékét a mesésen szép történet és a lélegzetelállító tájábrázolások mellett értelmi síkon nyújtott érdeme is adja: a romantikus elemeket reális motívumokkal vegyítő író hű korábrázolásával a történelemmel és társadalmi rendekkel is számot vet, ahogyan a XX. századi nőalak-ábrázolásával is újszerűt nyújt.

image.hotdog.hu

Az izgalmas cselekmény helyszínéül az erdélyi Istenszéke alatti Urszu szolgál, amely káprázatos hegyi vidék mindmáig háborítatlanul őrzi a régmúlt emlékeit, hagyományait. E csodálatos környezetben él a boszorkányosan szép lány, Nuca édesapjával, Tóderikkel. Nem ismernek más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől, hanem a természettől eredeztetik. Nuca hányattatásai korán elkezdődnek, miután apját a csendőrök elviszik, s a tízéves lány magára marad, így pusztán embertársai empátiájára számítva kezdhet bele megpróbáltatásokkal teli önálló életébe. Abba az életbe, amelyet egy cigány-jóslat oly erősen beárnyékol, s amely végzet elől már a szépséges nővé érett Nuca nem menekülhet: „Boszorkány vagy, igazi boszorkány, amilyen én akartam lenni. Aki veled alszik, a halállal alszik. Aki megkíván téged, a halált kívánja meg. Megrontod a lelkeket, és füstté oszlik szét szemed pillantásától a férfiak esze. Te vagy a bosszúálló, aki vámot szedsz közöttük mindazért, amit lányokon elkövettek valaha is ezen a földön..."

www.lyrakonyvesbolt.infoA sors rövid időre ugyan, de szolgáltat Nuca számára egy kis boldogságot, aki Éltető báró fiával esik szerelembe. Élete kiteljesedéseként a férfitól fiút fogan, s még az sem szegi kedvét, hogy szerelme helyette a könnyelmű, úri életet választja. S az átok is beteljesedik: gyermeke apja meghal, az öreg báró pedig elraboltatja unokáját, a nemesi vér egyetlen örökösét. Ettől fogva Nuca használni kezdte boszorkányos képességét, amellyel belelát az emberek gondolataiba, s amit csak arra használt eddig, hogy segítsen a lelkiismereti ügyek tisztázásában, most a gyerek-tolvajok ellen fordítja. Megélte hát erejének mindkét oldalát, a bosszú azonban nem hozhat megnyugvást, gyermekét mégsem szerezhette vissza. Nuca a havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért megátkozza és halálra szánja fel nem ismert fiát -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát.Így veszít el az ember egy háborút. Meg egy gyermeket."

E rendkívül terjedelmes, három kötetes regényfolyamban számos dolog tárul fel előttünk. Rálátást nyerünk Erdély költői szépségű hegyvidékeire, a még érintetlen természet kifinomult írói stílussal való megközelítése garantáltan minden olvasót levesz a lábáról. A meseszerű történet és reális elemek vegyítése pedig a gyermekibb lelkületű és a világot racionálisabban szemlélő olvasók számára egyaránt kedvez, mi több mindennek költői nyelven megírt szépsége a legtöbbeket újbóli olvasásra is készteti. Így kerül közelebb Wass üzenete is egyre többekhez: a tiszta és ártatlan lányból a bosszúállás angyalává vált Nuca képviselte predesztináltság, az örökérvényű üzenet, miszerint sorsunk végérvényesen meghatározza életünket.




       Bőregér– letűnt korok világában
szerző:
Plecskó Edina


Laikusként indulva egy boszorkánybolt felfedezésére számos tévképzet élhet bennünk: ha repülő seprűk és varázspálcák meglétét nem is, de titokzatos boszorkánykódexeket és a különféle szeánszok megtartásához szükséges kellékeket bizonyosan elvárnánk.

www.boreger.huEhelyett, jelen esetben górcső alá vett boltunkban, a Bőregérben egyiptomi alakok szobraival, páncélos lovagokkal és indiánokkal találjuk szemben magunkat, amely figurák kicsit sem kerülnek háttérbe a gothic szobrok, csontok és koponyák vagy kristálygömbök mögött. A meglehetősen eklektikus kínálatban mindezeken felül a motorosok találhatják meg kitűnően számításaikat a részükre felkínált számos kellékkel.
 
Személyzet: 6
Fogadtatás: 5 – másodszori csengetésre beengedtek minket
Légkör: 5 – a kereskedelmi rádió hangja mindenképpen illúzióromboló
Kínálat: 7        
Mosdó: nem láttuk               
Összbenyomás: 6 – autentikusság terén nem túl megnyerő
Összesen: 50/29
szerző:
Szántó Sz. Erika


A szertartást növekvő holdfázisban kell bemutatni, ékszerkép:http://wednesday.freeblog.hu/files/july2911.gifek nélkül. Fontos, hogy kétszer csengessünk, mire egy félmeztelen férfi kászálódik majd elő. Arccal keletnek haladjunk, rajzoljunk varázskört, majd összpontosítsuk gondolatainkat a belső látásra. Két nő fogja figyelni, mit lopunk el. Képzeljük magunkat egy fénylő gömbburok belsejébe. A szfinx sakk, a Nagy-Magyarország övcsat, és az oroszlános lámpa hatására terjesszük ki energiamezőnket a kör pereméig. Haladjunk a csontváz trikók, és sárkányos tükrök felé. Tartsuk ki magunkban ezt a képet néhány másodpercig, aztán lazítsunk. Nyissuk ki a szemünket, menjünk a kör keleti pontjához, érintsük meg a lovag páncélját. A jobbkezesek kinyújtott kezük jobb mutatóujjával, a balkezesek a ballal mutassanak rá a zsiráfos tollra, majd mondjuk a következőket: „Minden élet atyja és anyja, vezessetek engem a körben és azon kívül, irányítsátok minden léptemet. Úgy legyen.” Távozzunk megkönnyebbülten.

Személyzet: 2
Fogadtatás: 2
Légkör: 3 – kínos
Kínálat: 7- itt tényleg minden van...        
Mosdó: nem láttuk               
Összbenyomás: 4
Összesen: 50/18




 
       Boszorkányok márpedig vannak
szerző: Szántó Sz. Erika
Bár Könyves Kálmán már a 12. században kijelentette, hogy strigák márpedig nincsenek („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”), a boszorkányság, mint "az embert ért csapásokat magyarázó ideológia" vagy a "közösségi konfliktusokat szabályozó intézmény” mégis leginkább a kora újkori európai falusi társadalmakban a rontó-sértett-boszorkányazonosító és gyógyító kapcsolathálózatában működött igazán.

 Az 1279. évi budai zsinat még csak exkommunikációval sújtotta a varázsló jövendőmondókat és mindazokat, akik egyházi szentségekből maleficiumot csinálnak. A dalmáciai városok 13-14. századi statútumai azonban már szigorúan büntették a boszorkányságot. A mai ismeretek szerint Mohács előtt mintegy 12 boszorkánypert tárgyaltak. Nádori törvényszék ítélkezett boszorkányok felett Zala megyében 1408-ban és 1512-ben, Vas megyében 1409-ben, Bereg és Szabolcs vármegyékben 1435 körül. Pozsony vármegye ítélőszéke előtt zajlott Hideghethy Lőrinc özvegye Margit megrágalmazásának esete 1414-ben. Városi bíróságok hoztak törvényt Sopronban 1429-ben és 1502-ben, Zágrábban 1475-ben, 1486-ban és 1496-ban, Magasfalu tanácsa pedig 1520-ban boszorkányok ellen. Cillei Hermann gróf szlavón bán 1432-ben levelében felhatalmazott minden nemest, hogy a boszorkányokat saját birtokán üldözheti.

A magyarországi boszorkányüldözés legnagyobb hulláma a 16-18. századi viharos eseményekhez kapcsolható. A három részre szakadt Magyarországon a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban volt a legerősebb a bűnbakkeresés, hiszen az "elhúzódó boszorkányüldözések minden barométernél pontosabban mérik az állam gyengeségét" (Alfred Soman). 1565 és 1768 közötti időszakból több mint ezer boszorkánysággal kapcsolatos peres eljárásról maradt hiteles feljegyzés, melyeknek mintegy ötöde végződött halálos ítélettel. A legrégebbi írásos emlék Botzi Klára bábaasszony esete, akinek perében több szemtanú is megerősítette, hogy látta, ahogy az asszony kígyóból főz italt. Bizonyították, hogy „az ő bűnös szavaira elpusztul a gyom”. A bábáskodást varázslásnak tüntették fel, mivel volt egy gyógyításhoz szükséges és szerinte a füveket megszólaltató „bűvös könyve”. Meddő nők pedig azt bizonyították, hogy a bábaasszony a meddőséget gyógyítani próbálta. Az asszonyt végül bűnösnek találták és „Kolozsvárott a szokott helyen megégették.” Egy másik esetben Lakatosnéról folyt a per, akiről az egyik tanú azt vallotta, hogy Szent György estéjén lepedővel hajtotta el a harmatot a szomszédék kertjéből. Ugyanez a tanú azt is állította, hogy két macska szállt le az istállójuk tetejéről, akik megfogták egymás kezét és táncoltak. Másnap a lovak megdöglöttek, a tanú állítása szerint Lakatosné varázslása miatt. Más tanúk azt bizonyították, hogy ahova a bábaasszony betért, ott a gyermek meghalt, a tehén nem tejelt és a vádlott megfenyegette az egyik gazdát, hogy csodákat fog művelni. Eltüntette a méheket a levegőből, meggyógyította a legrútabb fekélyeket. Végül a vádlott bevallotta, hogy a boszorkányok segítségével másfél óra alatt Makóra ért Kolozsvárról. Ez lett a döntő bizonyíték és Lakatosné is máglya áldozata lett.
kép:vmmuzeum.hu
Az utolsó „hivatalos” boszorkányégetés 1756-ban volt Magyarországon. (1768-ban Mária Terézia királynő tiltotta be ezeket az eljárásokat.) Azonban a 17-18. század történetének boszorkányüldöző hagyománya nem ért véget a boszorkányperek betiltásával. A hagyomány tovább élt Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában egyaránt. Az 1800-as években, leginkább az aszályos időszakokban, számos tudósítás számol be önkényes megégetésekről, és boszorkányfürösztésekről. 1872 májusában a Holicsi tartomány Dzhurkovo falu elöljárói például minden asszonyt csoportosan a közeli folyóhoz vezettek, ahol nemcsak, hogy levetkőztették őket, de kezüket és lábukat a hagyományos módon meg is kötözték, majd a gúzsba kötött nőket a folyóba dobták. A dzhurkovoi úsztatás következményeként egy asszony megsüketült, mások pedig súlyosan megbetegedtek. Az eset Magyarországon sem számított kuriózumnak, ugyanebben az időszakban számos magyarországi példa akad arra, hogy a boszorkányság még nem tűnt el a nyilvánosság színteréről.
kép:vmmuzeum.hu
Leginkább pedig azért, mert a boszorkányüldözés mechanizmusa szervesen illeszkedett abba a fájdalomokozó intézményrendszerbe, ami nem csak a kora újkor társadalmát jellemezte. A boszorkányüldözés nem volt más, mint a közösség által gyakorolt kollektív büntetés, a fájdalomokozás kollektívan működtetett intézménye, hiszen „az ember képzelőereje révén érzi át a másik fájdalmát, [...] és annak örül, hogy őt nem érte hasonló sorscsapás. Ezért van az, hogy mint valami színjátékra, úgy tódul a nép és nézi kielégíthetetlen kíváncsisággal a bűnöző vesztőhelyre kísérését és kivégzését. Mert a bűnöző arcán és magatartásában megnyilvánuló lelki rezdülések és érzések együttérzésre késztetik a nézőt és a képzelőerő révén átérzett rémület után (aminek erejét csak növeli az ünnepélyesség) a megkönnyebbülés édes és mégis komoly érzése tölti el, ami a rákövetkező életörömöt annál érezhetőbbé teszi." (Immanuel Kant)

“A gyakorlott boszorkány mindig vénasszony, mert az ördöggel való tanulási ideje háromszor hét évig tart. Ez idő letelte után avatja be az ördög a boszorkányt a szövetségbe, amennyiben a háta közepén egy fekete bakkörmöt besüt, mint bélyeget. A boszorkány ismertető jelei: összeérő szemöldek, vörös szemek, továbba az, hogy senkinek nem mer a szemébe nézni és a seprüt át nem lépi világért se. Ha reggel otthonról elmenve, asszony szólít meg bennünket, az biztosan boszorkány.”
(Vasárnapi Újság, 1870)

 

Fennmaradt egy kínzás-sorozat jegyzőkönyvi leírása, amely egy élve szabadon bocsátott asszony visszaemlékezéséből vált ismertté:
 
1. A hóhér először összekötözte a vádlott nő kezét és azt felhúzta az éles fogú létrára, kötelet csavart rá, majd azzal csavarni kezdte a kezét, de olyan erősen, hogy a megvádolt azt hitte, megreped a szíve a testében, és nem volt irgalom! 
2. Mivel az asszony ilyen kínzás mellett sem vallott, újra ismételték vele a kínzást. A fogoly azonban áldott állapotban volt. A hóhér ekkor levágta a haját, fejére pálinkát öntött és azt meg is gyújtotta. 
3. Ezután kénbe mártott tollakat égetett a nő hóna alatt és a nyakán. 
4. Hátrakötözött karjainál felhúzta őt a mennyezetre, majd hirtelen leeresztette. 
5. Ezt a műveletet négy teljes órán át megismételte, mialatt az inkvizíció szent bírái elvonultak reggelizni. 
6. Mikor a bírák visszajöttek, a hóhér hátrakötötte a legszorosabbra. 
7. Ezután pálinkát öntött a hátára és azt meggyújtotta. 
8. A vádlott háta alá kiálló szögekkel telt deszkát fektettek és őt kezeinél fogva felhúzták a magasba. 
9. Ez sem volt elég, tehát teste minden részén körülkötözték és csavarták. 
10.Bőrszíjból font korbáccsal kegyetlenül verni kezdték az ágyékát.




 
       Boszorkányos Animék
szerző: Baranyai Richárd
No, nem kell megijedni, nem Witch és nem is Sailor Moon, bár van az a korosztály (meg szellemi színvonal), akinek az is nagyon jó. Ha azt mondom Hayao Miyazaki, akkor talán néhányaknak még be is ugrik valami. Ha azt mondom  Nauszika, Totoro, Laputa, akkor többen már hülyének néznek és van egy-két elvetemült, aki elkezd hevesen bólogatni.

forrás:port.huÉs most jön az, amikor bevetem a két adut: Chihiro szellemországban és Vándorló palota. Na ugye, így már kezd világosodni a kép. Hayao Miyazaki a rendező, és a többi amit felsoroltam, pár az általa készített animék közül. Az utolsó kettő a legismertebb, azért is mertem adunak nevezni. A Chihiro 2003-ban Oscart kapott, mint legjobb animációs film, ami egy Disney, Pixar és Dreamworks uralta piacon nagy teljesítmény. Főleg egy rizsaszeműnek, aki a hagyományos japán rajzfilmek világában érzi jól magát, a digitális univerzum helyett. Miyazaki a csodát ugyan még nem ismételte meg, de tavaly is kapott Arany Oroszlán jelölést (a Ponyo a tengerparti sziklán-ért), és a Vándorló palotával talán még nagyobb hírnevet is szerzett, mint a Chihiróval. Hosszú bevezetésem után el is mondom, mi módon kapcsolódik az Úriember, valamint filmjei a boszorkányokhoz: a dolog nagyon egyszerű, a történetei hemzsegnek a varázslatos lényektől, a jó és gonosz boszorkáktól és varázslóktól.

Vegyük először a Chihiro szellemországbant. Már a történet sem az a pofonegyszerű hülyewoodi sztori. Adott a család, akik új otthonba költöznek, és a hurcolkodás közben megállnak egy régi, üzemen kívül helyezett vidámparkban pihenni. A szülők nekiállnak a csodálatos módon ott gőzölgő ételeket falni, míg az élelmes kislány inkább körülnéz. Mire visszaér a nap már kezd lemenni, és ekkor kezdődnek a bonyodalmak. A szülők disznóvá válnak, a levegőből szellemek keletkeznek, a vidámpark föléled. De mindez nem a horrorfilmekből várható félelemkeltéssel, hanem bájos, de mégis megrázó hangvétellel. Van persze sárkány, vízszellem, Chihiro amint a szellemekhez áll dolgozni, hogy kiszabadítsa szüleit. Valamint ott van a két nagyhatalmú boszorkány, akik ikertestvérek, és mégis annyira távol állnak egymástól amennyire egy bűbájos mesében csak lehet. Az egyik a szellemkaszinó-fürdő-wellness-szállodát igazgatja, míg a másik szerényen éldegél az eldugott erdő kellős közepén. És persze ott a kapocs, a fiú, aki a külvilágból jött, mint Chihiro, és az igazgató megbízásából megpróbálja ellopni az erdi boszorka tudását. Ugyanez a fiú az is, aki segít Chihironak a szülei kiszabadításában és végül visszajuttatja az erdei boszorka pecsétjét is. Olyan film ez, amelyet felnőttek is könnyes szemmel néznek végig, és gyerekek is viháncolva örülnek, ha meglátják, valahogyan Miyazaki-sama belevitte a rajzfilmbe azt a varázslatot, amiről úgy gondolnánk csak a boszorkányok sajátja.



Majd három évvel később ismét olyan filmet teremtett, amely kijutott a nyugat nagyközönsége elé,  és nem csak a zugmozik zugelőadásain volt látható. Ez volt a Vándorló  palota, amely egy zűrzavaros, háborútól felbolydult világba vezet bennünket, ahol varázslók és boszorkányok vívnak élet-halál harcot egy hataloméhes varázslómester játékszereiként. De persze nem Miyazaki film lenne, ha ez nem csak a háttér történet lenne egy sokkal mélyebb, emberibb meséhez. A főszereplő egy olyan lány, akit megátkoznak, hogy öreg legyen és az átok csupán az igaz szerelem által törik meg. De nem egy csapásra. Van, amikor a lány pillanatokra megint fiatal és észre sem veszi, mint amikor szerelembe esünk, csak úgy, és kicsit később vesszük észre, hogy milyen mélyen érzünk. Van még egy nagyszájú tűzdémon is, aki ugyan fogolynak tartja magát, mégis az utolsó szikrájáig védelmezi gazdáját. Ott a gyermek is, a varázslótanonc, aki az álcázás mestere és a házi munkák nagy kerülője. Egy madárijesztő, aki civilben elátkozott herceg, és ott a gyámoltalan vénasszony, akit Howl, a nagy varázsló (20-on éves suhanc) megment és védelmez, pedig néhány hónapja még ő volt a földteke egyik legkegyetlenebb boszorkánya, csak hát valamerre elkóborolt a hatalma.



Lehet, hogy ebből a seregszemléből  és a történetből fölvillantott részletekből kevés derül ki, de egy dolog biztos, Miyazakinak ez a filmje is a felnőttríkató, gyereknevettető, komolyan-vicces és nagyon-nagyon bájos alkotás, ami nem klisékből építkezik, hanem valóban eredeti mű. Kicsit kevés szó esett a boszorkákról, tudom, de mindkét filmben nagy szerep jut nekik. Nem azon a megszokott elátkozlak, kiköpöd az almát, megbűnhődök, és te szépen élsz míg mesélik ezt a mesét módon, hanem egy sokkal szebb, jót is és rosszat is teszek, mert én is emberszerű vagyok, csak nagyobb hatalommal, módon. Ott a folyamatos fejlődés, változás ezekben a karakterekben, és nem tudjuk őket a film végén ugyanabba a skatulyába visszatolni, mint ahonnan előhúztuk.

Sokan mondják, hogy Miyazaki filmjei befejeztlenek, és valóban nem határozható meg pontosan a kezdeti és a befejező állapot, de ez nem is baj, így méginkább érezzük, hogy csak vendégek vagyunk ezekben a varázslatos birodalmakban és rövid időre beleláthatunk, mi folyik arrafelé.



 
       Hangos Mester és Margarita
szerző: Várnagy Emma
Azt hiszem a rádiójáték elmegy, mint színdarab. Ez az elméletem még akkor fogalmazódott meg, mikor nagymamám példájára én is rádió mellett próbálkoztam az alvással és akkor még színdarabok hangfelvételét adták éjjel, talán a Kossuth rádióban.

Én annyira nem élveztem ezt a műfajt, mert a.) nem tudtam elaludni vagy b.) arra gondoltam mennyivel szívesebben látnám élőben a színészeket és mert c.) hülyeségnek tartottam, hogy a cipőklaffogást és a levesszürcsölés hangját is “felvették” (persze csak abban a formában, ahogy a nézőtéren elképzeljük –és ezáltal hallani véljük- az effekteket). Ebből a szempontból én inkább hangoskönyv párti vagyok, vagy ha már színdarabról írok cikket, egy “jól” megcsinált rádiójátékkal próbálkozom!
fotó: Kaiser ottó
Mostanra már felmerülhetett az olvasóban a kérdés, hogy a boszorkányság témához hogy jön A Mester és Margarita. Nos az összesen nagyjából 200 perces "előadásnak" arról a pár percéről lesz szó mikor Margarita Nyikolajevna boszorkány lesz. A boszorkánnyá válás folyamata: Margarita "eladnám a lelkem a Sátánnak…" mondata után megjelenik a küldött, Azazello, aki furcsa mód mindent tud a nőről és rejtelmes utasításaival elrendezi az alkut. A népmesékből jól ismert boszorkányi kotyvalékkal keni be magát Margarita (a kenőcsöt előzőleg Azazello adta neki) pontban fél tízkor meztelenre vetkőzve. Ekkor kezdődik a boszorkány(os)ság, és ez a rádiójáték csodája; hangtechnikailag elhitetni a hallgatóval, hogy a hölgy éppen változik át; a hangja magasabb és magasabb mire végül a szintén mesékből jól ismert boszorka kacagását hallatja.
fotó: Kaiser Ottó
A klasszikus seprűnyélen repülő boszorkány szerep után pedig hirtelen már modern értelmezést hallunk. Kicsit (ön)irónikus, hogy a szocializmus Oroszországjában, ahol "nem létezik al/túlvilág" jelenik meg a fővárosban maga a Sátán. Ebből persze következik, hogy a boszorkány is gonosz, csak éppen bibircsók nincs a vasorrán, hanem meztelenül gyönyörűen ragyogva asszisztálja végig az alvilági gyilkosoknak rendezett bált. A rossz boszorkány gonoszsága a kicsinyes bosszú is, hogy feldúlja kedvese tönkretevőjének, Latunszkijnak a lakását. A kérdőjel, vagy még inkább felkiáltójel csak a bál végén bukkan fel. A Sátán felkínálja Margaritának, hogy teljesíti egy kívánságát. Követelését. Margarita önzetlenül csak annyit kér, hogy szabadítsák meg Fridát, a szegény asszonyt kínjától. (…) Végül a bál után álomba merülnek (Margarita második kívánságához hűen a Mestert visszakapta, régi lakásukban voltak s az elégetett kéziratot is ‘újrateremtette’ Woland) Viszont ha csak ezt a rész hallgatjuk meg, nem derül ki, hogy végül is "varázslat volt-e az egész, hogy Margarita a hálószobájában ébredt-e és aztán, hogy nem maradt más hátra vízbefojtotta-e magát…", vagy hogy Woland tényleg mindenható???



 
       Kígyóvarázs
szerző: Simon Borbála
Két és fél évtizeddel ezelőtt még hitték, hogy boszorkányok aztán nincsenek. Egy évtizede már az egész világon tudtak a létezésükről, mégsem sikerült valódi mesterségüket rájuk bizonyítani. Manapság már lépten-nyomon találunk olyan eszközöket, amivel könnyen rásüthetjük valakire, hogy ő minden bizonnyal boszorkány.

Első körben legyen magas és szőke. Hívják Zsuzsinak, Marinak vagy Johannának. Származzon Európa északi féltekéről. (Finnország kiemelten ajánlott.) Vegye körül magát olyan férfiakkal, mint Hannu Rantanen, Lassi Logren, Toni Porthen, akik dolga elsősorban az, hogy hangszeres játékukkal megbűvöljék az ártatlan járókelőket is. Ha a boszorkányság eme stílusjegyeit sikerült felismernünk, akkor az olyan apróságok, mint a hosszú fehér (mint ha még ártatlan lenne, na hiszen) vagy a piros ruha (nem piros, vérvörös), illetve a vad, tébolyult tekintet, nem okozhat gondot ahhoz, hogy csapdájukat elkerüljük. Már ha szándékunkban áll csapdájukat elkerülni.
A boszorkánymesterségben jártasak meg sem lepődnek már akkor, ha tradicionális etno muzsikát észlelnek; a szóló énekhang dominanciájára pedig a szemük sem kerekedik el. Akit átkoztak már meg karéliai szavakat használva, az csak legyint, és inkább beáll egy újabb körre a söntéspulthoz.
Teszteljük akkor a megszerzett ismereteket!


Värttinä – Laulutyttö (Éneklő kislány)

Három nyurga szőke. Pipa. Izgalmasnak ható ismeretlen kalevala nyelv. Pipa. A háttérben zenész-varázslók. Pipa. Pipa. Brávót kiáltó férfi a nézők között. Hm. Csak annyit jelent, hogy a boszorkányok működése sikeres volt. Világzenének álcázott táncukkal már bűvkörükbe ragadták az illetőt. Teszteljünk megint, hisz a gyakorlás sohasem árt!


Värttinä – Äijö

A szöveg, anélkül is hat, hogy értenénk, hisz nem az értelmet célozza meg, hanem a vizuális és audió érzeteket. Nem számít, hogy épp Äijö-ről, a magányos öregről énekelnek, aki kígyóharapásnak esett áldozatul. Mielőtt azonban elragadta volna az öreget a halál, átkot szórt a kígyóra, hogy pusztuljon az is vele. De mindhiába az értelem, ha szabad akaratunktól pusztulunk mi is ezzel a zenével.