Ahogy a pontos meteorológia előrejelzés mondja: előbb-utóbb tavasz lesz, ezért mint jó budapestiek, felkerekedtünk megkeresni a „legtavaszibb” helyet.
Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák. Az pedig biztosan prognosztizálható, hogy hamarosan a dinnyehéj is úszik valahol. Talán ennek köszönhetően, a Margitsziget, Tabán, Dunapart hármasából végül a Lánchíd lábánál kötöttünk ki. Alap-, persze, néztünk is össze zavarodottan, sör, chips, pezsgő a kezünkben… Közben pedig alig hallva sorsunkba merülten, fecsegett a felszín és hallgatott a mély.
Személyzet: 10- ha boltos nénit is beleszámítjuk Fogadtatás: 10- csudás panoráma Légkör: 9 – tavaszias, enyhe légáramlattal Kínálat: 5 – tiszta város leszünk, ma is gerlét eszünk! Mosdó: 3- önkiszolgáló Közérzet, összbenyomás: 8 Összesen: 60/45
szerző: Tóth Tamara
Hogyan is választhattuk volna a Margitszigetet, hiszen az odavezető út látványa minden tavaszi lelkesedésünket lehangolta volna. Persze épül-szépül városunk, ami ellen rossz szót nem ejthetünk, viszont akkor hova menjünk? A Tabán ilyenkor még téli álmának végére jár. Ott a majális lesz majd a virágzás ideje, illetve az Aquincumban újjáéledő tavaszünnep, a Florinalis és május idusára tehető. Akkor pedig a budapestiek már menekülőre fogják, és tavasz helyett valahol a vízparton keresik az enyhülést. Addig meg marad a Duna part.
Személyzet: 7 – virágárusok Fogadtatás: 10 – jajj, de szép a Parlament! Légkör: 9 – balzsamos Kínálat: 5 – haraptuk a levegőt Mosdó: 5 – nehéz ügy Közérzet, összbenyomás: 10 Összesen: 60/47
A tavasz és a hormonok ébredése
szerző: Tóth Tamara
Frank Wedekind német drámaíró műve a keletkezés időpontjában igazi siker- és botránydarab volt egyszerre. Ami nem is csoda, hiszen 1891-ben a tinik szexuális érdeklődése, saját ösztöneikkel való ismerkedésük nem volt mindennapos téma. A téma ma is aktuális, hiszen az álszent szülők és felnőttek még ma is sokszor megnehezítik a felnövekvő fiatalok életét, holott az egyetlen járható út a nyílt és őszinte beszélgetés. Jelenleg két budapesti színház is repertoárján tudhatja Wedekind darabját, a két, egymástól nagyon eltérő intézmény – Karinthy Színház és a Budapesti Operettszínház – különböző szemszögből közelíti meg a művet, még a címük sem ugyanaz. A Karinthy Színház megtartotta az eredeti címet, az Operettben azonban Tavaszébredés címen fut a zenés darab. Nem, ebben a műben szó sincs megismerkedő, szerelemre lobbanó majd kéz a kézben romantikázó párokról, a fiatalok felnőtté válásának kőkemény és akadályokkal teli világában csöppenünk. Az első szerelem itt nem édes, hanem prüdériával és szűklátókörűséggel mérgezett, a szexuális vágyak ébredése pedig nem izgalommal fűtött, hanem látszatmorál és érzéketlenség közepette bontakozik ki.
Wedekind szerint az ösztönök elfojtásával egyenes út vezet a brutalitáshoz, erőszakhoz és végül pedig a tragédiához. Érdekes, hogy állítja színpadra a darabot két teljesen más kaliberű színház. A Karinthyban mondhatni igen elvont a feldolgozás, amíg az Operett stúdiója a zenés műfaj könnyedségével enyhít a témán. A leplezetlen nyíltság azonban mindkét előadást áthatja. Melchior és Wendla brutális, minden érzelmet nélkülöző szexuális kapcsolata, őrület és öngyilkosság: mindezt nem is lehetne ál(szemérmesen) ábrázolni. Történhet a sztori a 19. század végén, támadhatja a család, az iskola és a vallás álszent erkölcseit, de eltelhet több mint 100 év, és a helyzet gyakorlatilag változatlan. Ez elgondolkodásra késztethet mindenkit, minket is, akik többé-kevésbé túl vagyunk a felnőtté válás folyamatán, ugyanakkor végtelenül messze még az az idő, amikor a mi gyerekeink kerülhetnek hasonló helyzetbe. Ezért ne felejtsük el Frank Wedekind művét.
És megint csend és megint tavasz
szerző: Kinga
Ki Duk Kim - ahogyan hazájában mondanák - filmjei egytől egyig szimbólum-kalandtúrák vagy éppen sejtelmes rejtély-csöndek. Leszakítva a szóvirágokat és friss tavaszi csokrot rendezve belőlük nézzük meg témánkhoz legközelebb eső alkotását a Tavasz, nyár, ősz, tél... és (megint) tavasz-t.
Nehéz elkezdeni beszélni egy ennyire csöndekkel komponáló filmről. Miként lehet sokféle módon is értelmezni ezeket a hallgatásokat, melyektől általában véve minden ember fél hétköznapjaiban, pedig... Tehát mondhatjuk művészi eszköznek, ami megnöveli minden szónak a súlyát. Vagy hozzáállhatunk rosszmájúan szintúgy, mondván: így már érthető miért ez a koreai rendező korunk egyik legtermékenyebb alkotója szakmájában; hiszen jóformán egyáltalán nem kell a szövegkönyvvel bajlódnia. Ugyanakkor lássuk be ez eléggé felületes ítélet lenne. Persze kérdés, hogy mennyire fog(?) ebben a gesztusban ragadni a továbbiakban, mennyi mindent lehet még elmesélni csöndekkel, vagy helyesebben fogalmazva: mennyi mindent szeretne még elmesélni Kim Ki Duk ezzel az eszközzel fegyvertárában.
A rendező életében is érdekes szerepe lehet a csöndnek, hiszen nem forgott mindig "locsi-fecsi" művészek és bölcsészek társaságában. Mikor fiatal volt gyári munkásként és matrózként tartotta el magát, majd csatlakozott a hadsereghez, amelynek kötelékében öt évig szolgált. Ezt két év párizsi magány követte, ahol festményei eladásából tartotta el magát és csak ezek után kötött ki a filmezésnél. Ebben vitathatatlanul tehetséges és ellentmondásos figura. "Filmjei egyesítik a mély melankóliát és a sokszor brutális összeütközéseket, végletes erotikus cselekedeteket. Gyakran mesél a társadalom kirekesztettjeiről, olyan űzött karakterekről, akiket bűntudat mételyez." - summázza a port.hu.
A rendező ezen 2003-as alkotása határkő művészetében mikor is feloldódni látszik az előbbiekre oly jellemző erős agresszió és nőgyűlölet. Akárhogy is vesszük úgy hiszem ez előnyére vált Kim Ki Duk-nak, aki ekként nyilatkozott a Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz-ról: "Az volt a célom, hogy ábrázoljam négy évszakon és egy szerzetes életén keresztül, aki a Jusan tavacskán egy templomban él kizárólag a természettel körülvéve, az életünkben megjelenő örömöt, dühöt, bánatot és gyönyört." Meg kell hagyni szándéka sikerült. Izgalmas eszenciát kapunk egy emberi életről és már-már azon kezdünk töprengeni miként lehetne hasonlóan összefoglalni egy sorsot, netalántán épp a sajátunkat. Ez pedig határozott bizonyítéka annak, hogy a film hat."
A maroknyi színészt és körülbelül ugyanannyi - pontos számításaim nincsenek - állatot felvonultató alkotásban ez utóbbiak szerepe is hallatlanul fontos, hiszen ők hordoznak megannyi szimbólumot puszta létükkel. Evvel egyrészt kiváló csemegét szolgáltatnak a filmeket ilyen szinten is boncolni szerető közönségnek. Másrészt pazar felületet adnak a Green Peace-hez hasonló civil szervezeteknek, csúnyán mondva, a kötözködéshez. Nem, nem attól azért nem kell tartani, hogy minden négylábú/lábatlan/szárnyas szereplő elpusztul, de azért az angliai és dán verziókban akadt olyan jelenet, melyért lehetett tiltakozni és végül ki kellett vágni.
Mit érdemes tudni még erről az alkotásról
Az öreg szerzetes - érdekes egyébként, hogy nincsenek elnevezve a szereplők - a film végén maga Kim Ki Duk.
A film címének hangzása eredeti nyelven - ez lényeges lehet, mivel így álmodta meg a rendező - sokkal gördülékenyebb, mint más nyelveken: Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom.
Itt a tavasz
szerző: Simon Borbála
Tavaszi Fesztivál
szerző: Balogh Eszter
Az igazi tavasz egyik előhírnöke a Tavaszi Fesztivál, az egyik legszínvonalasabb fővárosi rendezvény. A műsorpaletta széles és színes, úgyhogy álljon itt egy kis ízelítő - a teljesség igénye nélkül - a rendezvény zenei programjairól.
Bemelegítésnek, március 19-én Beethoven IV. zongoraversenyét és IX. szimfóniáját hallhatjuk a Művészetek Palotájában, a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában. Zongorán a legendás kanadai zeneszerző, Anton Kuerti fog játszani. Igazi Beethoven specialistát tisztelhetünk az úrban, felvételei között szerepel az összes Beethoven concerto és szonáta.
Március 28-án egy könnyedebb, de nem kevésbé színvonalas műsorral áll elő az Amadinda Ütőegyüttes. A magyar csapat egy ugandai hangszerről kapta a nevét, és aznap este tradícionális kínai zenét játszanak. A művészek maguk mögött tudhatnak néhány jeles nemzetközi fesztivált, egy-két kitüntetést a vitrinükben, és a világ minden tájának muzsikáját előcsalogatják a hangszereikből. Az aktuális műsort Tian Longxin és Li Zhenqui hangszerelték.
Csak hogy ne legyen olyan egyszerű a választás, ugyanaznap Vásáry Tamás játszik Chopint az Urániában. A lengyel zeneszerző éppen kétszáz éve született, idén tehát nem fogunk szűkölködni Chopin koncertekben. A Tavaszi Fesztivál keretin belül válogatott Mazurkák, és a h-moll szonáta kerül műsorra.
Palya Beát nem kell nagyon bemutatni. A rendkívül termékeny énekesnő nevéhez elsősorban autentikus, szókimondó magyar népdalok kapcsolódnak, mostani lemezbemutató koncertjén viszont a Táncdalfesztivál korszakáé a főszerep. Az album megszületésében volt szerepe egy régi dalnak, és a régi daloknak ama sajátosságával, hogy mindenkiben - ha tetszik, ha nem - benne vannak, a saját képünkre formáljuk őket és ők is minket, és tán nem is léteznek a hozzájuk kötődő emlékek nélkül. Íme a közös pont a népzenében és a táncdalfesztiválban.
És végül... aki minden Tavaszi Fesztiválon borzolja a kedélyeket... a punk hegedűvirtuóz (mielőtt elfelejtem, emlékeztetőt írni novemberre, hogy a következő koncertjére időben vegyek jegyeket), Nigel Kennedy. Egyik motivációja, hogy a komolyzenét közelebb hozza a popzenén nevelkedő ifjúsághoz. Igaza van, és a módszere sem rossz. Meg kell hagyni, kicsit fura a figura, nem az a sznob frakkos pingvin: borostás, farmerban jár, mégis Bach-ot játszik a hegedűjén... hogy is van ez? Ráadásul Ellington feldolgozások ugyanazon műsorban? No de beszéljen magáért:
Hölgyeim és Uraim, remélem, megbirkóznak a Tavaszi Fesztivál bőségzavarával, élményekben gazdag szórakozást kívánok!
A tavasz nem csupán egy évszak. Bár mint olyan, mindenképpen figyelemreméltó és a katatón télből a természetet színekkel, szagokkal és melegséggel felrázó éghajlati elem a meteorológusokon kívül minden bizonnyal sokak számára jelent impulzív eseményt.
A tavasz mindemellett egy óriási asszociációs bázis, s ahogyan aktualitása, úgy örökérvényűsége okán is átszövi kulturális szféránkat. Felsorolni is nehéz lenne, hogy a képzőművészettől a költészetig, a zenétől a filmeken át a színpadi világig mennyi témaötletet szolgáltatott – ahogyan ezt jelenlegi rovatainkban mi is láttatni szándékoztunk. Megannyi szépségén kívül mégis azt a fajta személyességét emelném ki, amely talán mindnyájunkhoz jobban hozzá kovácsolja: gyerekkori élményeink a húsvét vagy Anyák napjának ünneplése okán örök emlékként szolgálnak erre. E hangulat felidézésre álljon itt Csukás István verse, mi pedig vessük bele magunkat a tavaszba és a cikkekbe, garantáltan élvezetes pillanatokra számíthatunk!
Csukás István: Tavaszi vers
Az ablakhoz nyomul az orgona, az ablaküvegen át rám nevet, amit nem tudok megunni soha, a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én, örökzöld időmből kipislogok, a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek, s kinyílok mohón, mint tavaszi ág, ledobjuk, unt kabátot, a telet, s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel így fordulok én is a fény felé, s tudom, hogy majd a többi szelíddel lelkem földi jutalmát meglelé!
Nehéz elkezdeni beszélni egy ennyire csöndekkel komponáló filmről. Miként lehet sokféle módon is értelmezni ezeket a hallgatásokat, melyektől általában véve minden ember fél hétköznapjaiban, pedig... Tehát mondhatjuk művészi eszköznek, ami megnöveli minden szónak a súlyát. Vagy hozzáállhatunk rosszmájúan szintúgy, mondván: így már érthető miért ez a koreai rendező korunk egyik legtermékenyebb alkotója szakmájában; hiszen jóformán egyáltalán nem kell a szövegkönyvvel bajlódnia. Ugyanakkor lássuk be ez eléggé felületes ítélet lenne. Persze kérdés, hogy mennyire fog(?) ebben a gesztusban ragadni a továbbiakban, mennyi mindent lehet még elmesélni csöndekkel, vagy helyesebben fogalmazva: mennyi mindent szeretne még elmesélni Kim Ki Duk ezzel az eszközzel fegyvertárában.
A rendező ezen 2003-as alkotása határkő művészetében mikor is feloldódni látszik az előbbiekre oly jellemző erős agresszió és nőgyűlölet. Akárhogy is vesszük úgy hiszem ez előnyére vált Kim Ki Duk-nak, aki ekként nyilatkozott a Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz-ról: "Az volt a célom, hogy ábrázoljam négy évszakon és egy szerzetes életén keresztül, aki a Jusan tavacskán egy templomban él kizárólag a természettel körülvéve, az életünkben megjelenő örömöt, dühöt, bánatot és gyönyört." Meg kell hagyni szándéka sikerült. Izgalmas eszenciát kapunk egy emberi életről és már-már azon kezdünk töprengeni miként lehetne hasonlóan összefoglalni egy sorsot, netalántán épp a sajátunkat. Ez pedig határozott bizonyítéka annak, hogy a film hat."
Mit érdemes tudni még erről az alkotásról
örökérvényűsége okán is átszövi kulturális szféránkat. Felsorolni is nehéz lenne, hogy a képzőművészettől a költészetig, a zenétől a filmeken át a színpadi világig mennyi témaötletet szolgáltatott – ahogyan ezt jelenlegi rovatainkban mi is láttatni szándékoztunk. Megannyi szépségén kívül mégis azt a fajta személyességét emelném ki, amely talán mindnyájunkhoz jobban hozzá kovácsolja: gyerekkori élményeink a húsvét vagy Anyák napjának ünneplése okán örök emlékként szolgálnak erre. E hangulat felidézésre álljon itt Csukás István verse, mi pedig vessük bele magunkat a tavaszba és a cikkekbe, garantáltan élvezetes pillanatokra számíthatunk!