|
|
| | | | | Arany János- Shakespeare nagykövete |  szerző: Plecskó Edina |
Arany János a 19. századi magyar irodalom kétségtelenül egyik legmeghatározóbb alakja, többnyire a neves balládák és a Toldi írójaként vonult be a köztudatba.
 Ám jelen aspektusból kivált figyelemre méltó fordítói munkássága, a Shakespeare művek kapcsán fennmaradt örök értékű alkotásai. Az ő odaadásának köszönhetően megkezdődött, és az angol drámaköltő születésének 300. évfordulójára jelentősen előrehaladott a teljes magyar Shakespeare-fordítás ügye. Shakespeare-hez fűződő kapcsolata a '30-as években vette kezdetét, amikor is Arany rövid ideig színészként is kipróbálta magát. Ekkor került hozzá közel az angol drámairodalom zsenijének munkássága és vált egyúttal kedvelt témájává. Hajdani debreceni diáktársa, Szilágyi István is bíztatta ekkor fordításra. Szerencsére ő maga is elég késztetést érzett az ügyben, majd 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójaként irányítása alatt megalakult a Társaság Shakespeare-bizottsága. Ez indította meg az eddigi legnagyobb arányú magyar műfordítási vállalkozást, a teljes magyar Shakespeare-kiadást. A sorozat tizenkilenc kötetben, 1864 és 1879 között jelent meg, melyben Arany a már régebben megkezdett János király és a Szentivánéji álom művekkel szerepelt, illetve a sorozat céljaira készítette el immár klasszikussá vált Hamlet-fordítását is. Ezekkel mintegy külön fejezetet nyitott a műfordítás területén. Arany fordítói elve volt a szöveghűség, s lehetőleg a formához való ragaszkodás, de célja semmiképp sem azon olvasók kiszolgálása, akik az eredeti művel teljesen megegyező alkotásokra vágynak, sokkal inkább a tartalom magyar nyelvben való élvezetére törekedett.
Arany érdeme kétségtelenül nagy, hiszen általa válhatott hazánkban nemzeti klasszikussá az angol dráma koronázatlan királya. Munkásságának külföldi visszhangja sem elhanyagolandó, a magyar Shakespeare-fordítások iránt lelkes Bernard Shaw tízszer is elismételte Arany nevét, nehogy elfelejtse - ezzel mintegy igazolandó költőnk világviszonylatban való megbecsültségét. Fia, Arany László is adózott apja munkásságának, folytatva a nagy Shakespeare művek - Sok hűhó semmiért, A két veronai ifjú, Tévedések játéka - fordítását.
|
|
 |
| | | | | Jazz és folklór a Szentivánéji álomban | | szerző: Szántó Sz. Erika |
Ősztől a Budapesti Operettszínház tűzte műsorára Kerényi Miklós Gábor rendezésében Shakespeare Szentivánéji álom című művének musicalváltozatát. A Szakcsi Lakatos Béla zenéjével és Müller Péter Sziámi szövegeivel színpadra állított darab ősbemutatója a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében július 25-én volt.
 A Szentivnéji álom műfaja az alkotók saját definíciója szerint worldmusical, mely a különböző zenei irányzatokat, a folklórt, a jazzt, a popot, a rockot, magyar és a cigány zenét ötvözi.
"A sokféle muzsika összhangjára törekedtünk. Rengeteg különleges lény kap helyet a darabban: szerelmesek és nem annyira szerelmesek, manók, tündérek, mesteremberek és szellemek jelennek meg, melyek mindegyike különböző zenei nyelven szólal meg"- magyarázza Kerényi Miklós Gábor a műfaji sokszínűség okát.
A musicalben Túri Erzsébet látványos és monumentális díszletei egészítik ki a zenei világot. Középpontban egy bronz telihold áll, melynek egyik oldala az embernép világát, a másik a tündérekét szimbolizálja. A többi díszlet is ehhez hasonlóan szimbolikus: a hold képe mellett csavarodó fémfák jelképezik az erdőt, melyeket Velich Rita mai és színes jelmezei egészítenek ki. "A rendezés során elsősorban a szerelmet és a szereplők egymással való kapcsolatait emeltem ki. De a szellemi és az emberi lét közelsége, illetve a felelősség is komoly szerepet kap a darabban"- meséli a rendező.
A worldmusical főszereplői a Budapesti Operettszínház ifjú sztárjai: Oberont Szabó P. Szilveszter, Titániát Janza Kata, Zubolyt Bereczki Zoltán, Puckot Kerényi Miklós Máté, Lysandert Dolhai Attila alakítja. Az operettszínház kisebb változtatásokkal játssza most a darabot, jövőre pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon ismét teljes volumenében láthatja a közönség a Szentivánéji álmot.
|
|
 |
| | | | | Örök és mindig gyúrható | | szerző: Vaszkun Judit |
Shakespeare darabjai a mindenkori színpadra nem csak hogy visszatérnek, de el sem mennek róla. Évről évre jelen vannak az alternatív színházak repertoárjaiban, egészen korabeli hangulatot idézve vagy a posztmodern kor újdonságra éhes nézőjének étvágyát csillapítva; mindig az eredetiséget keresve.
 A most látható darabok közül a legfrissebb a Krétaköré. Az eddig csak gimnáziumokban játszott Schilling Árpád- féle hamlet.ws-t, augusztustól lesz látható a nagyközönségnek is. A felnőtté válás nehézségeit színpadon megjelenő három férfi a közönséget is bevonva teszi érthetővé és átélhetővé a drámát.
A Bárka Színház a Szentivánéji álmot az elmúlt években másodjára vette fel a repertoárjába, most Alföldi Róbert rendezésében. A műanyagmorzsalékkal telt fémmedencében játszódó feneketlenül boldogtalan szerelmi háló kölcsönös, mégis viszonzatlan, értett, mégis fiatal voltát emeli ki a rendezés.
Az Örkény Színház Vízkereszt, vagy bánom is én mit akartok címmel jelzi a  különleges feldolgozást. A mosógépekkel körbevett játéktér többfunkciós volta adja a rendezés sajátosságát, ahol végül mindenki tisztára moshatja magát a szennyétől egy hatalmas habfürdő keretében.
A kitaszítottságról és hontalanságról szól a Honvéd Együttes előadása, az Ahogy tetszik alapján készült Bozgorok, Rusznyák Gábor rendezésében. Az erdélyi származású színészek játsszák el azt az életérzést, amit magukban hordoznak.
A Vidám Színpad pedig három Shakespeare darabot is belesűrített a repertoárjába. A Shakespeare Összes Röviden (azaz S.Ö.R.) azoknak szól, akik a jól ismert művek részleteiből szeretnének egy kacagtató összefoglalót  látni. És Rómeó és Júlia címmel pedig a szerelmespár története bontakozik ki, annyira kettejükre fókuszálva, hogy más színész meg sem jelenik a színpadon. Vízkereszt címmel pedig Quimby- féle zenés vígjátékot láthatnak a nézők. Ha mindez még mindig nem elég a Shakespeare- rajongóknak, a Gyulai Várszínház Shakespeare Fesztiválon vonulnak fel a legjelentősebb rendezések évente július első két hetében.
|
|
 |
| | | | | Shakespeare lopta Hamletet |
|
Hegedüs Géza- Kónya Judit: Kalandozás a dramaturgia világában.
Hamlet, dán királyfi (részlet)
 A dráma témája, illetve Hamlet alakja eddigi tudtunkkal először Saxo Grammaticus, a XIII. században élt dán krónikás latin nyelvű művében fordul elő. Saxo meséli el a szerinte az előző, tehát a XII. században élt Amlethus királyfi, majd király történetét. Ez az Amlethus megtudja, hogy apját megölték a gyilkos az áldozat öccse volt, aki a helyére ült, és azóta zsarnoki módon uralkodik. Uralmát erősíti, hogy a titkos gyilkosság után feleségül vette a halott király özvegyét, vagyis korábbi sógornőjét. Amlethus, hogy bosszút állhasson, úgy tesz, mintha megtébolyodott volna, így meg tudja közelíteni a gyilkos nagybácsit, akit megöl, és mint apjának törvényes örököse, elfoglalja a trónt. A szépirodalmi műbe kívánkozó téma történelmi hitelessége igen kétséges. A skandináv népek középkori krónikáiban erősen keveredtek mondai, nép körében kialakult mesés és novellisztikus, vagy az egykori valóságot pletyka érdekességekkel eltorzító elemek, és a különböző krónikások történetei minduntalan ellentmondanak egymásnak. (...)
Ma például az a tudományos vélemény, hogy Amlethus vagy egyáltalán nem élt, és alakját vagy Saxo, vagy valaki, akitől ő hallotta a történetet, novellisztikus képzelettel találta ki; vagy ha talán hasonló eseménysor elő is fordult a dán uralkodói körökben, ez sokkal korábban, mág a vikingek megjelenése előtti időkben, tehát az I. évezred végső századaiban eshetett, és semmiképpen sem Elsinore-ban, azaz Helsingőrben, ahová a későbbi irdalom helyezte. Saxo krónikája azonban ismeretes volt Dánián túl is. Ismerte a XVI. Századbeli ismert francia író, Belleforest is, aki Tragikus történetek című novelláskötetében átdolgozott és most már kifejezetten szépirodalmi formában mesélte el a dán Amleth herceg történetét.
Belleforest könyvét ugyan idővel angolra is lefordították, de Shakespeare-nek valahonnét előbb is ismernie kellett, mivel a francia novelláskönyv csak 1608-ban jelent meg angolul, a Hamlet dráma pedig alighanem 1601-ben készült el. Arról pedig nincs tudomásunk, hogy Shakespeare tudott volna franciául. (...) Talán valaki franciául olvasta, és elmesélte neki a tartalmát. De annyi bizonyos, hogy már az 1580-as években volt egy angol nyelvű dráma Hamlet történetéről. Szövegét nem ismerjük, de 1589-től kezdve több ízben említik, többször is felújítják. Az irodalomkutatás úgy gyanítja, hogy Thomas Kyd, a Shakespeare előtti angol reneszánsz drámairodalom egyik legjelentékenyebb és nagy hatású szerzője írhatta.
Shakespeare nyilván ismerte ezt a művet. És egészen bizonyosan ismerte Kyd leghíresebb, máig is közismert drámáját is, a Spanyol tragédiát, amelyben egy, a színjátékon belül eljátszott színjáték határozza meg a cselekmény további menetét. Ez adta az ötletet Shakespeare-nek az ötletet ahhoz, hogy Hamlet egy dráma megírásával és előadásával leplezze le a bűnöst.
 Saxo, Belleforest és Kyd mellett azonban nem kisebb jelentőségű lehetett a cselekményformálásban Oresztésznek az ókori görög drámairodalomból jól ismert tragikus története. Shakespeare reneszánsz költő, és reneszánsz legfőbb minta és példaképe a görög és római antik irodalom. Oresztész története pedig a legtöbbször megragadott téma az egész görög drámairodalomban: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész egymás után más-más felfogásban fogalmazta drámává. De akármilyen volt a felfogás- a téma azonos: egy királyt (Agamemnont) egy közeli rokona (Aigisztosz) megöl, elfoglalja a trónját és feleségül veszi a feleségét, akivel már előzőleg is bűnös szerelmi viszonyt folytatott. Idővel a megölt király fia (Oresztész) haza tér külföldről, megtudja egy földöntúli lénytől (Apollón isten), hogy apja miféle gyilkosság áldozata lett, mire bosszút áll. Shakespeare Hamletjének tartalmát ugyanezekkel a szavakkal elmondhatjuk. (...)
|
|
 |
| | | | | The Birthplace | | szerző: Szántó Sz. Erika |
Stratford-upon-Avon város a Warwick angol grófságban, 8318 lakójával, számos gabonakereskedésével; 1482.-ben alapított középiskolájával és VII. Henrik idejéből való 14 íves hídjával terül el az Avon mellett. William Shakespeare sem véletlenül látta meg itt a napvilágot: hiszen hol máshol tehette volna ezt ennél jobban?
 Stratford viszonylag könnyen megközelíthető vonattal, a pályaudvartól mindössze tízpercnyi sétára található a városközpont. Befelé igyekezve nyilak invitálnak, hol Shakespeare szülőháza, hol a sírja felé. Az időrendi korrektség dönt, a szülőház az első. Henley street. Először egy modern épületbe kerülünk, ahol kis makettek, korabeli pénzérmék, és oklevelek segítségével hangolódhatunk rá az 1500-as évek világára. Azonban hiába minden, a kiállítás végét már úgy várjuk, mint a Messiást, főleg, mert egy angol, vitrineknél tolongani szerető kisiskolás csoport is beszabadul, másrészt pedig már látjuk a terem végén a fényt, felirattal: SHAKESPEARE'S BIRTHPLACE. Arrébb lökve néhány nagyon kedves (of course) gyereket rohanunk a kapuhoz, ahol a különféle tájékoztatókból lehet választani. Miután az európai nyelvek mappában sehogysem találjuk a magyart, az other languages-hez nyúlunk, ahol a türkmén, pandzsábi és örmény mellett, meg is találjuk anyanyelvünk egy kis szeletkéjét. No, de most jön a lényeg: a régi angol növényekkel benépesített kert végében- birthplace garden- ott áll a ház.
A tájékoztatóból kiderül, hogy a falakat korbeli tapétákkal fedték be. Idézve: "A falakat korabeli tapéták fedik". Az éléskamrába műanyag sonkák és sausage-ok, az emeleten pedig egy bölcső és korabeli ágy jelezi a hely szellemének magaslatát. Idézve: "Feltehetőleg ebben a szobában született William Shakespeare, a nagy drámaíró". Az emeleten helyet kapott még egy régi ablak is, melyen nem mások hagyták kézjegyüket, mint Dickens, Baudelaire vagy Thomas Mann. Ezzel a korokat átívelő irodalmi hullámmal megcsapva támolygunk vissza a kertbe, majd be az ajándékboltba. A Shakespeare csoki és az író arcképével reklámozott forraltbor-por ámulatából már csak akkor ocsúdunk fel, amikor Shakespeare sírjához igyekszünk.
Összegezve: Mit sütsz kis Shakespeare, sós húst sütsz kis Shakespeare?
Személyzet: 10- angol udvariasság és kedvesség
Fogadtatás: 10
Légkör: 8- csak a gyerekek miatt
Kínálat: 10- az ajándékboltot is beleértve
Közérzet, összbenyomás: 9
Összesen: 50/47.
|
|
 |
| | | | | Zeffirelli és Shakespeare | | szerző: Kinga |
Manapság egyre kevesebben értik mi végett olyan híres a Franco Zeffirelli féle Rómeó és Júlia film. Miattuk is vessünk egy közelebbi pillantást e műre, hátha felfedezzük miért ez a legszebb és legsikeresebb Rómeó és Júlia a vásznon?
 A titok talán a részletekben rejlik. A helyszín maga Verona és környéke, a díszletek, a jelmezek híven árasztják a reneszánsz hangulatot. A ruhák mind a legjobb minőségű francia bársonyokból és brokátokból készültek, gondosan ügyelve arra, hogy autentikusak legyenek. Az épületekről árad a kor olasz szellemisége, mely nem is olyan nehéz, tudván azt, hogy a híven megmaradt, régi kastélyokban és a St. Pietro templomban zajlott a forgatás. Ám a belső tereken látszik a sok munka és, hogy nagy hangsúlyt fektettek a fények, díszletek beállítására. Ezen túl Federico Fellini állandó alkotótársa Nino Rota segít még a reneszánsz hangulat megteremtésében. Mint említette abból a shakespeare-i gondolatból indult ki, hogy a muzsika a szerelem tápláléka, így végül nem csak a dráma, hanem a zene középpontja is a szerelem körül forog. A korhűség itt is elsődleges volt, a stílus a hangszerelés mind a reneszánsz "divatot" követi. Talán ennek az odafigyelésnek is köszönhető, hogy a zenéből is klasszikus lett, háromféle szöveget írtak hozzá és rengeteg helyen hallhatta a nagyközönség, még Luciano Pavarotti is énekelte olasz változatát.
A merész rendezői fogás, hogy Shakespeare drámájának hős szerelmeseit, a művel azonos korú színészek alakították, sem veszélyezte ti népszerűségét a filmnek, hiszen Olivia Hussey (Júlia) és Leonard Whiting (Rómeó) teljesen hitelesen alakítottak. Már fel sem merül az emberben, hogy csak 14 évesek. Ám mégsem hagyta teljesen a véletlenre a dolgot a rendező, hiszen egyik szereplő sem volt teljesen amatőr, és a forgatás előtt Zeffirelli római villájában kaptak reneszánsz okítást egy hónapon át. Megtanultak járni, Olivia táncórákat kapott, Leonard pedig lovagló- és vívóleckéket. Shakespeare műve így korhűn, bár nem teljesen dráma hűen elevenedik meg a szemünk előtt. Ugyanis Zeffirelli megkíméli Paris életét. Bár a herceg a temetési jelenetben őt is elbúcsúztatja, imígyen: "...s én, mert tűrtem viszálytok, két atyafit vesztek: így bűnhődünk mind." Kár ezért az apró bakiért. "Ha csak ez lenne." Mondhatják a kritikusok. Aki kicsit szemfüles, vagy fanatikusan megnézi újra, meg újra a filmet észrevehet még olyan hibákat, mint, hogy Tybalt ingén a vérfolt, mikor leszúrják, folyamatosan vándorol. De ne legyünk szőrős szívűek, az olasz rendező Rómeó és Júliája így is elvarázsolja az embert.
|
|
 |
|
