| | | | | Varázslatos Japán, a magyar képzőművészek törzshelye |  szerző: Plecskó Edina |
A századfordulós „kávéházak városának” nevezett Budapesten számos kávézó véste bele magát végérvényesen a társadalmi és kulturális élet legmeghatározóbb intézményei közé. Így volt ezzel a jelen írás tárgyát képező Japán is. Miként minden kávézó rendelkezett saját irodalmi, filmes, zenés vagy kulturális körök képezte vendégkörrel, így a Japán esetén is kiemelhetjük az itt a feketéjüket elfogyasztó leghíresebb magyarokat. Azokat a nagyokat, akik túl minden kávéházi szolgáltatáson, a Japán falai között egy varázslatos világba csöppentek.
 „A Japánban az egész világsajtó a vendégek rendelkezésére áll, s túl minden kávéházi előnyön, valami varázsa van a Japánnak.” Korabeli írások így jellemezték az 1980-ban alapított kávézót, amely Budapest életének egyik legmeghatározóbb művészkávézójává nőtte ki magát az 1920-as évekre. Egyes sajtómegjelenések szerint olyan fontos szerepet játszott, mint Párizsban a Dome vagy a Rotonde. Köszönhette ezt „pompás konyhájának, az állandó nyitva tartásnak, amit csak rövid időre szakított meg a takarítónő hajnali zsörtölődése”.
Eredeti épülete az Andrássy út 45. számú ház volt,  ma az Írók Boltja található a kávéház helyén. Falait a századvég mikádó- és gésakultuszához, valamint a japán fametszetek divatjához csatlakozva porcelán faliképekkel díszítették – innen ered a neve. Bár a kávéház csaknem egyidős volt az ekkori nevezetes könyves cégekkel, vendégköre mégsem szorítkozott az írókra. Híres asztaltársaságai hírlapírók és költők mellett, főleg képzőművészekből és a pesti művészvilág képviselőiből (például a Latabár testvérek) állt. Színészek és humoristák, vagy az operett világ és egyéb revüszínházak táncosnői is betértek ide.
A Japán törzsvendégei körébe tartoztak a képzőművészek jelentős gárdáját alkotó „Munkácsy-Céh” tagjai: az Abbáziából idepártolt Lechner Ödön, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Kernstock Károly és sokan mások. Szintén az Abbáziából a Japán kávéházba költözött festők egy csoportja hozta létre a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét (MIÉNK). A kávéház a húszas évektől az írók kedvelt tartózkodási helye is volt, ide járt délutánonként Kassák Lajos, Szép Ernő, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Bródy Sándor és József Attila. De szokásos pesti kávéházi körútjuk alkalmával betérő vendégek, mint Molnár Ferenc és társasága is tiszteletüket tették itt.
 A Japán kellemes társasága és hangulata mellett ételeiről és a kávéház tulajdonosának – az 1928 és 1942 között a helyet felvirágoztató Kraszner Menyhértnek – barátságos, művész- és művészetpártoló viselkedéséről is híres volt. Ő vezette be például a „javító kávét”: ez a külön fogalomnak számító ital nem minőségi meghatározás volt, csupán az anyagilag éppen megszorult vendégek számára jelentett alternatívát egy adagnál kisebb kávé elfogyasztására „javító” tej kíséretében. Kraszner azt is szívesen vette, ha az állandó pénzzavarral küzdő festők képpel fizettek, sőt minden tanévben ingyenes étkezést biztosított a Képzőművészeti Főiskola egy-egy szegény sorsú diákjának. A kávézó üzemeltetése tehát nem merült ki pusztán üzleti érdekekben, a fentebb felsorolt pozitívumok mellett minden bizonnyal ez is hozzájárult az őt körüllengő varázs és megbecsülés kialakításához.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
