| | | | | Macska(nya)fogó 2 |  szerző: Kinga |
Mondják, hogy semelyik filmből nem érdemes megnézni a második részt, de aztán mindig vannak reménykedő nézők, akik mégis megteszik. Vannak kellemes csalódások olykor, még harmadik részek esetében is, bár ebben már jobban megoszlanak a vélemények.
 A Macskafogó 2 nem az üdítő kivételek egyike, ebben egyöntetű megítélésekre találtam. Hatalmas kultuszt romboltak le egyetlen laza mozdulattal. Nem kevés munkával. A második részt óriási beharangozó kampányok övezték, tévében, rádióban, plakátokon, interneten, sőt hivatalos weboldalon. Ami nem is akármilyen, mesteri PR fogásokkal van fűszerezve, barátkozhatunk a karakterekkel, letölthetünk háttereket, klubszobában fecseghetünk, híreket olvashatunk. Egy időben a vízcsapból is a macskafogó 2 folyt, riportok szóltak a folytatásról, nagy rejtélyek lengték körül, s mindenki izgatottan várta. Talán pont ez volt a baj, hogy így felsrófolták elvárásainkat az eg(er)ekig
A várakozás ugyanis a film alatt is megmaradt. Talán a következő percben jön egy izgalmas fordulat, hátha nem csak lapos szóviccek fognak következni, poros, nyugdíjas Nepp-poénok. Tán mondhatjuk majd a végén azt, hogy nem kidobott pénz volt az egész. Őszintén, leginkább a grafikusokat és szinkronszínészeket sajnálom, hisz hosszú hetek több órás munkáját alázták meg a történettel. A producereknek nem a forgatókönyvön kellett volna spórolniuk. Darvas Ivánnak ráadásul ez volt utolsó munkája, megérdemelné a szép befejezést, hogy a végső művet melyben alakít, hasonló dicsfény övezze, mint pályájának egyéb közreműködéseit. Sajnálatos, hogy ennyi erőfeszítést így kidobnak az ablakon.
Ternovszky Béla kijött a formájából, nem lüktet körülöttünk úgy a film világa, mint a 86-os elődé annakidején. Nem gazdagodtunk feledhetetlen párbeszédekkel, a szállóigék is mélyrepülésben közelítettek. Míg zeneileg, rajzokban sikerül megidézni a nagy elődöt, addig a fordulatokban, sírva röhögős hangulatban közel sem. Bár a sírás megmaradt részemről, kínomban talán a mosoly is az arcomra fagyhatott.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
