| | | | | Birodalom a világ végén |  szerző: Vaszkun Judit |
Hála a kornak, mely nem csak a mennyiségi silány tömegtermékekkel bombázza az embereket, hanem a vad kreativitásnak is hagy egy szűk teret: korunk minden felszínes jelenségére van egy önironizáló válasz. A szappanoperáktól habzó televízió műsorok közé is időnként beférkőzik egy-egy ilyen reflexió. Az elsősorban kórházsorozatok paródiájaként számon tartott Birodalom mindezt egy olyan hangot és stílust megütve közvetíti, ami egyformán fogyasztható, élvezhető és elgondolkodtató is.
A sorozat kétszer négy epizódja annak ellenére, hogy a kilencvenes években született (az első széria 1994-ben, a második 1998-ban), ma mintha csak egyre több aktualitást nyerne, bár az itthoni műsorszerkesztők láthatóan nem érzik égetőnek sem a műfaji színesítését a programoknak sem a nézők igényességének növelését
Hogy tömegek is jót szórakozhatnak rajta - amellett, hogy a kritikusok elismerést is kivívta és nemzetközi fesztiváldíjat is nyert a produkció -, mi sem bizonyítja jobban, mint a dán televízió főműsoridőben való vetítése után kitört hangos siker.
A helyszín a (valóságban is létező) dán Birodalmi Kórház. A látszólag egymás mellett élő, cselekvő szereplők útvonalai keresztezik itt egymást képtelenebbnél képtelenebb szituációkba keveredve.
Lars Von Trier intuícióira hagyatkozva összegyűjtött egy sor divatos, kecsegtető elemet: a műfaj nem csupán tévésorozat, de horror, pszichothriller is, vígjátékos fordulatokkal. A felszínes bűnügyi história mögött megbúvó komoly etikai, erkölcsi, politikai, világnézeti dilemmákkal támadja le, hol könnyesre kacagtatva, hol megfélemlítve a nézőt. Trier párhuzamba állítja a merev materializmust a misztikummal, a tudományt az okkultizmussal, az értelmet a fogyatékossággal, az emberi világot a szellemivel. Figyelmeztet, nemcsak hogy nem létezik egyik a másik nélkül, de vegytisztán sem fordulnak elő. S az átmenetek már olyan mértékeket öltenek, hogy még az élők- holtak közötti állapot, a  zombi lét is teret kap..
Nos, a rendező a hozzávalókat bedobta a gépbe, gombot nyomott, s csodáknak csodája, egy páratlan arányérzékkel megáldott remekművet kaptunk.
 Slussz poénként a hatalmas piros csokornyakkendős büszke rendező, mintha az arcunkon ülő megrökönyödésen akarna élvezkedni, mosolyogva lép az epizódok végén látható vörös függöny elé s figyelmeztet bennünket: ez csak fikció, ne féljünk a látott borzalmaktól, de azért vonjuk le belőle magunknak a tanulságot. Amit talán nem tudunk könnyen megtenni, de az, hogy a látottak még napokig mozognak, dolgoznak az ember fe  jében, garantált
De mégsem sorozat, mert azt a nyugalmat árasztó állandóságot, a világrendet távolról sem sugallja, mint amivel a többi televíziós sorozat „ajándékozza meg” a függőket. Csak egy bizonyosságot kapunk: azt az egyre növekvő káoszt, ami elhatalmasodik a Birodalmon, nem emberi kéz fogja kibogozni, s így csak derülni lehet a fel-alá rohangáló karaktereken, akik akármilyen abszurd is, mi magunk vagyunk.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
