 szerző:
Szántó Sz. Erika
|
A Moulin Rouge-ban könnyűvérű szajhák, borittas fiatalemberek és gazdag, minden szempontból diatonikus kéjencek tanyáznak.
 Ennek megerősítésére Ewan McGregor a sarokban csókolózik, fecseg. A keze egy fitos orrú vörösön matat, ám annak pompásan feldíszített harisnyatartója nem enged a leurre, eche gyönyöreinek. A színpadon Joseph Pujol a Le Pétomane néven elhíresült hivatásos fingó-szórakoztató mulattatja a nagyérdeműt. Boris Vian –aki nem is sejti, mi vár rá pár perc múlva- a sarokban egy Duke Ellington poszterre próbál tökéletes hamisított aláírást biggyeszteni. Az egyre vörösebb és tagadhatatlanul gáztalanabb Pujolt erőemelők viszik le a színpadról, helyére Tönu az észt kerül, aki már az akrobatikus repülés veszélyeire hívja fel a figyelmet...
Személyzet: 9
Fogadtatás: 9
Légkör: 10
Kínálat: 9
Mosdó: 10
Összbenyomás: 9
Összesen: 60 / 56
|
szerző:
Plecskó Edina
|
Valóban, ilyen lehetne a mulató féktelen, fénylő és dekadens világa, ám a realitás talaján maradva az 1898-ban épült Somossy Orfeum télikertjéből átalakított Nagymező utcai épület ehhez képest hétköznapibb világgal bír. Miként az exkluzív környezet, a vörös szőnyeg, az elegáns tapéták és fények, vagy a briliáns csillárok okán elvárható lenne egy filmvilághoz közelítő közönség, a valóság ennél sokkal szürkébb. A meglehetősen vegyes összetételű publikum és annak meglepően magas átlagéletkorának okaként pedig pont a hely jelölhető meg, miként letűnt idők slágereivel csalogatja a vendégeket minden hétvégén. Az emeletes és több tánctérrel bíró Moulin Rouge-ban azért a fiatalabb korosztály is talál magának talpalávalót, miként szenvedélyes latin ritmusok közt találhat kitűnő táncpartnerekre. Ha van terük érvényesülni az idővel meglehetősen benépesülő tánctéren.
Személyzet: 8
Fogadtatás: 8
Légkör: 10
Kínálat: 9
Mosdó: 9
Összbenyomás: 9
Összesen: 60/53 – okot ad a visszatérésre
|
szerző:
Kinga
|
 A párizsi Moulin Rouge neve plasztikus képet idéz az ember fejében: rendkívül exkluzív szórakozóhely táncosnőkkel és énekesekkel, drága ínyencségekkel, kétes hátsó szobákkal. A budapesti Moulin Rouge legfeljebb "une petite" hasonlít, ám az emelkedett hangulat így is megvan. Ez az a hely, ahol péntek este operettsztárok nyitják meg a féktelen ünneplést, ahol az első érkezőket gyakorolni járó versenytáncosok kérhetik fel, ahol lelkes angol turisták csápolnak és egy seregnyi olasz társuk árasztja el a latinos zenék parkettjét, a maguk pörölős, közvetlen, mosolygós módján. Ugyanakkor ez az a hely, ahová ha korán érkezik az ember, akkor alaposan megdöbben a sok középkorú, idős vendégen, s még indokolatlanul soknak találja az egy négyzetméterre jutó pincérek és bárpultok számát, ez persze aztán idővel változik. Éjfél után a tömegben elvesznek a lélegzetelállító díszletek, s már alig lehet kitapintani a múlt idők pulzusát (a táncolókét, már annál könnyebb). Kivéve persze kifelé mentében, mikor régimódi köpönyegben búcsúznak a biztonsági őrök, akarom mondani, ajtónállók.
Személyzet: 9
Fogadtatás: 8
Légkör: 10
Kínálat: 8
Mosdó: 9 - egy idő után nem győzték a rendbetartását. (Ó igen, mert itt rendszeresen teszik, szinte minden látogató után...)
Összbenyomás: 9
Összesen: 60 / 53 - jó környezet egy kellemes estéhez
|
szerző:
Tóth Tamara
|
Egy korábbi negatív tapasztalat alapján arra számítottam, csak gyorsan letudjuk a kötelezőt a Moulin Rouge-ban, aztán máshol folytatjuk a pénteki ereszd el a hajamat. A szkeptikusság most is jó bulit szült. Az este során sok benyomás ért, például az, hogy milyen jó lenne táncolni tudni, és Edina olyan csodás salsa bemutatót tartott, hogy öröm volt nézni. Megtanultuk, hogyan kell magunkhoz szuggerálni egy pohár bort, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül, és szomorú, de az Operett Színház művészei felett is elszáll az idő. Az olasz lányok, lökdösődnek és egyáltalán nem kedvesek, a srácok jégcsapok vagy pedig egy perc után feleségül akarnak venni. A táncparkettet övező puha fotelekben még szundikálni is lehetett, na de nem nekem, aki a márciusi hajnallal dacolva mezítláb sétált haza kezében a széttáncolt cipellőkkel.
Személyzet: 9 – kicsit sok volt belőlük
Fogadtatás: 10 – nem lehet belekötni
Légkör: 10 – elszállt minden ellenszenv
Kínálat: 8 – mindent a szemnek
Mosdó: 9 – az összhang itt is tökéletes
Összbenyomás: 9
Összesen: 60/55 – Lányok, mikor értek rá?
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Wasabi, mar mint a mustár?
Amigo, ahol mindenki jampivá lesz
Látogatás az Alcatrazban
Hogyan készítsünk időgépet?
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
