címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Festőkaméleonok
szerző: Plecskó Edina
Világhírnév,mindennapi luxus, vagyonokat érő tárlatok – ezek a legkitűnőbb képhamisítók életének sajátosságai, azoké a festőkaméleonoké, akik szerepe manapság egyre nagyobb jelentőséggel bír a műgyűjtők körében. De lehet-e haszna egy kép lemásolásának és felmenthetők-e a vádak alól az így mások életműveivel visszaélő emberek? E kérdések megválaszolása dilemmákra adhat okot, de mindenek előtt nem árt feltérképezni e világot és annak szereplőit.

Jelen korunkban a műkereskedelem virágkorát éli, a nagy aukciós házak egyre nagyobb eladásokkal büszkélkedhetnek. Ám a műgyűjtők munkáját megnehezítendő, a képhamisítás útvesztőjének lehetősége mindig ott lebeg az értékes festményeket megvásárlók előtt. Hiszen ha egy festői életmű vagyonokat érő árucikké válik, akkor törvényszerű, hogy hamarosan hamisítani fogják. Daniele Donde, van Meegeren, Elmyr de Hory néhány név a „legnagyobbak” közül, akik csapdájába olykor még a leggyakorlottabb és nagy szakértelemmel bíró műgyűjtők is besétálhatnak.

A 20. század egyik legnagyobb, s tevékenységéből luxuséletformát kialakító képhamisítója Han van Meegeren 1930-ban kezdett hozzá Vermeer képeinek hamisításához. Ezeket eredetinek feltüntetve adta el múzeumoknak és magas rangú politikusoknak, ám amikor a II. világháború vége felé a holland nemzeti vagyon kiárusítása ellen lobbizók köre feljelentette és fegyház veszélyeztette, bevallotta, hogy az összes általa eladott kép hamisítvány volt. Mindezt bizonyítandó tanúk jelenlétében alkotott egy Vermeer képet, aminek végeredményeként bizonyosságot nyert tökéletes képhamisítói készsége.

De mellette szólhatunk a magyar gyökerekkel rendelkező festőkaméleonról, Hofmann Elemérről is, aki külföldön tett szert világhírre Elmyr de Hory néven. A festészetet tanult zseni az ötvenes években kapott rá a képhamisításra, amikor is egy Picasso képet utánzott le tökéletesen mintegy negyed óra alatt. Kedvelt alanyai voltak még Matisse, Chagall, Modigliani és társai, akik festményeinek lemásolásával nívós életvitelt tudott magának kialakítani. Hory tehetségét maga Picasso is méltatta, szerinte a hamisító képei olyan hitelesek, hogy akár ő is aláírná őket. Különös életét Orson Welles filmesítette meg F for Fake címmel, amely film lényegét tekintve a hamis és eredeti fogalmának filozófiai boncolgatását vállalja magára. Hory alkotásai ma is neves köz- és magángyűjtemények becses darabjai.

Ahogy híres tárlatot nyitott 2008-ban a napjaink „képhamisító királyának” aposztrofált Daniele Donde is: a Van Gogh, Gauguin, Monet, Leonardo da Vinci, Renoir és Degas remekműveinek másolatait saját nevén szignáló francia festő, hamisító társaitól tanulta meg a leutánzás mikéntjét és aratott átütő sikert képhamisító vállalkozásával. Olyannyira, hogy a megvásárolható képeket már a műkereskedelem is „mű-alkotásként” jegyzi.

Hogy hol a vége ennek a tendenciának és hatalmukkal meddig uralják a piacot a hamisítók nehéz megjósolni, de a cikk elején feltett morális dilemmákra adható válaszok közül legkézenfekvőbb az a tanulság, mely szerint egy haszna biztosan van a képhamisításnak: az így készült képek bemutatásával és tanulmányozásával mind közelebb kerülhetünk az igazi értékek felismeréséhez.



KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
  A rock and roll dicsőségcsarnoka
  Bűn képekben
  Haydn és az idő - kiállítás Budapesten
  Párizs-klisék – 12 magyar fotós kiállítása a Párizsi Magyar Intézetben


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó