| | | | | Picasso – Deti Picasso |  szerző: Baranyai Richárd |
Téma: Picasso. De jóó, az a csávó, aki nagyon tehetséges és nagyon őrült volt (mondjuk volt sok ilyen). Akit manapság vagy nagyon sokra vagy nagyon kevésre értékelnek...
Detti Picasso? Hmm, ez nem ő... Akkor ki? Valami zenész... Keres-keres... Nem is Detti, hanem Deti (no de főnökasszony, így elírni...). És nem is zenész, hanem zenészek. Egy örmény társaság, akik ha minden igaz, garage rock, örmény folk és funk ötvözettel szórakoztatják közönségüket. Vagy ahogy ők mondják: „... posztmodern fordítói az ősi Örmény Keresztény népzenének.” Ezzel az egyedi hangzásvilággal és stílussal be is járták gyorsan a volt szovjet tagköztársaságok minden kisebb-nagyobb fesztiválját, de eljutottak portugál és francia rendezvényekre is. Igen, igen, a Szigetnek is lassan elmaradhatatlan részei, valamint néha megjelennek az A38 környékén is. Útközben össze ismerkedtek, barátkoztak néhány hasonlóan elborult elmével, akikkel egész hangzatos közös produkciókkal rukkoltak elő. Ilyen volt az amerikai Jason Webley, valamint a magyar „funk-jazz szörnyeteg” (from Deti Picasso official site) Másfél is.
 Legújabb albumukon, a Turbo Mayrikon sikerült egy elég kaotikus csapatot igénybe venniük (autentikus örmény népi énekes-kis-nagy-asszonyok, valamint az Orosz Filharmónikusok egyik csellistája), ezért hát a hangzás is eklektikusra sikeredett. Van ebben minden, elektromos gitár-szóló, örmény népdal alá, kísérleti rock, és ki tudja még micsoda (ha engem kérdeztek, sok-sok vodka meg egy-két békaagyvelőbe főzött goethepete is). Már említettem magyar vonatkozást, a Másféllel való jó kapcsolat keretében, de ne felejtsük ki, hogy a hangmérnökük, de a basszerosuk (Vajdovich Árpád) is magyar. Nem csoda hát, hogy sokat járnak felénk, és mint valahol (talán a quart-on) olvastam: „Gaja Arutjunjan ... csoda, hogy nem perfektül beszéli a magyart, amikor a publikumhoz szól, hanem törve.” Ha már itt tartunk Gaja az énekesnő, akinek igen érdekes se nem szép, se nem csúnya ám valóban élvezhető a hangja, és aki valóban meg tudja mozgatni a közönséget a koncerteken (és mint látjuk néha még magyarul is beszél).
Meglepődtem, kerestem, belehallgattam, megint csak meglepődtem (egész jó  zene), aztán cikket írtam, és észre sem vettem, hogy közben az ő zenéjük szólt (mert megtetszett és úgy maradt a lejátszó). Valamint rájöttem, hogy hasonlítanak névadójukra, ugyanis szakítanak a hagyományokkal, de mégsem, van bennük kurázsi, hogy megmutassák, lehet ezt másképp, de mégis tehetséggel, szépen. Jó háttérzenének, és idegsimítónak, de hergelőnek és felpörgetőnek is. Kinek mire van éppen szüksége (csak győzzön váltogatni a számok között). Ha máskor nem is, a Szigeten biztosan összefuttok velük, de addig is nézegessétek a Myspace oldalukat http://www.myspace.com/detipicasso) ahol megtaláljátok 3-4 számukat is, valamint az épp aktuális infokat róluk.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
