| | | Buklé ruha, tób sapka és térdig érő mini – Valóban kortalan a divat? | szerző: Tóth Tamara |
A divat történetének során számos, azóta szállóigévé lett mondás született az örök körfogásról, a stílus és a divat különbségéről, divattervezők, modellek és hírességek tolmácsolásában. A WestEndben április 30-ig nyitva tartó fotókiállítás is hasonló gondolatokat kíván közvetíteni. Már az ötlet is szerethető, hogy a plázamonstrumban kultúrával, művelődéstörténettel kapcsolatos eseményt szerveznek, még ha az szervesen kapcsolódik is a hely funkciójához. Talán még nem találkoztam olyan emberrel, aki szeret a WestEndbe járni, de a fotókiállítás miatt tényleg érdemes betérni. Nagyjából 200 kép alkotja a „tárlatot”, a fekete-fehér fotókat mai, színes társaik váltogatják. Jó ötlet kontrasztba állítani a múltat és a jelent, még akkor is ha, a mai divatfotók egy-egy márka direkt hirdetéseinek felelnek meg. A vegyes elrendezés valószínűleg azért is történt, mert más esetben a kiállítás megtekintői átugrották volna a 21. századi divatfotókat, hiszen ezekkel bőven elárasztanak minket a hétköznapokon.
A képek előtt sétálva retró hangulat lesz úrrá rajtunk, aminek a megidézése a főszervezőnek, Keleti Évának nem titkolt célja volt. A fotóművész a második világháború végétől az 1970-es évek közepéig terjedő időszakra helyezte a hangsúlyt a válogatás során. Az életmódbeli gyors változás nagyon jól érzékelhető a kiállításon: az 50-es években készült képeken még a dolgozó asszonyoknak tartanak divatbemutatót, tíz évvel későbbi felvételeken pedig már magyar manökenek pózolnak Helsinkiben. Hírességek is megjelentek a tárlaton, Tordai Teri bájos és gyönyörű, Törőcsik Mari felismerhetetlen, Rotschild Klára pedig igazi sztárdivattervező volt. „Sosincs új divat csak régi.” Ezzel a kijelentéssel mindenképpen egyet kell értenünk, hiszen nem létezik olyan viselet, ami ne valami korábbi visszaidézése, újra feltalálása lenne. A kortalanság érvényes a stílusjegyek ismétlődésére, az 1968-as modellek képein olyan csizmák kacsintottak ránk, amivel a mostani télen tele voltak az üzletek. Hasonló ismerős a csőnadrág és a moszkító napszemüveg, a dupla soros gombolású kabátról már nem is beszélve, amelyek szintén a közelmúltban és a ma divatjában élik a reneszánszukat. Sok mindennel találkozhatunk a divattörténeti időutazás során, és az is kiderül, hogy bizony mégis vannak olyan anyagok, fazonok és ruhadarabok, amelyek kiestek az örök körforgásból, és ma már csak megmosolyogjuk az azokról készült fotókat
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
|
|
|
Szerkesztői levél >>
| 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> | Film >>
| Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> | Színház >> Intézménykritika >>
| (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> | Könyv >>
| Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> | Zene >>
| MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> | Híres magyarok >>
| "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> | Fotó >>
|