| | | | | François Joly - Utazás az időben |  szerző: Balogh Eszter |
Mikor kicsi voltam, megpróbáltam elképzelni, hogy a világűr végtelen. Oké, van a Föld. Utána semmi. Légüres tér. Utána csillagok, bolygók. A napredszer. Az egész talán el van kerítve egy kerítéssel – ahogy ezt gyerekkoromban elképzeltem. De utána? Utána megint semmi.
 Vagy újabb bolygók? Újabb csillagok, holdak, meteorok, és utánuk a nagy, végtelen semmi. És annyira őrjítő volt szembesülni a ténnyel, hogy van valami, amit nem tudok elképzelni, hogy rögtön abba is hagytam a gondolkozást, hogy valami tisztességes dologgal múlassam az időt. François Joly ezen a ponton kezdett festeni, hogy feloldja a megmagyarázhatatlanban rejlő feszültséget. Tudományosan bizonyított tény, hogy mennyire kicsik és jelentéktelenek vagyunk a világegyetemhez képest. Csak hogy emberibb léptékekben számoljuk: képzeljük el, hogy január elsején volt az ősrobbanás. Ilyen arányokkal számolva kürölbelül szeptember 13-án született a Nap. December 1-én jött létre az oxigén, hónap végére kibújtak az első virágok a földből, 31-én pontban délután kettőkor lemásztak a majmok a fáról. Éjfél előtt néhány perccel már kezd alakulni valami emberi a Földön, de mi, a mai formánkban még mindig nem vagyunk sehol…
Ijesztő belegondolni abba is, hogy mennyi apró véletlen kellett ahhoz, hogy most itt, ebben a formában élet legyen a Földön. Ha az ősrobbanáskor más szögben szóródnak szét a kozmikus kavicsok… ha az a kis baktérium nem kezd el oxigénnel élni… ha gyorsabban forog a Föld, ha lassabban forog a Nap, ha mégsem mászik le a majom a fáról. Annyi ha, annyi esetleges és kontrollálatlan dolog… Persze egy vállrántással is el lehet intézni, hogy ha mi nem lennénk, lenne más. Más élet, más bolygók, valami, amit el sem tudunk képzelni. Ami talán létezik is az univerzum egy távoli pontján, ahová soha nem fogunk eljutni. Kénytelenek vagyunk a nagyon is véges fantáziánkra hagyatkozni, hogy megértsük a végtelen világegyetemet – ez már önmagában is ellentmondásos.
Hogy mi köze ennek az egésznek a kiállításhoz? Igazából semmi és minden. Nem érdemes a képekről beszélni, ha lehetne, akkor François minden bizonnyal leírta volna. De nem tette. A képei előtt viszont érdemes hosszan elidőzni. Ami első pillantásra kaotikus, evidenssé válik, amint két lépéssel hátrébb lépünk. Amit rögtön tiszta ügynek vélünk, meglepő részletekkel szolgál, ha kicsit közelebb hajolunk. Nézőpont kérdése, mit fedezünk fel, mit látunk bele a képekbe. Azt mondják, akkor kezd élni egy mű, ha kölcsönhatásba lép a közönséggel, ha a nézőt elkezdi foglalkoztatni, mi van a kép mögött – ahogy kislánykoromban foglalkoztatott, hogy mi van a bolygók mögött. Mozdulatlan felfedezőútra invitálnak ezek a képek. De hogy hová? Térbe? Időbe? A lelkünk mélyére? Gondolom kinek-kinek oda, ahol a legtöbb felfedeznivalója van.
François Joly képei szeptember 18-ig láthatóak a Francia Intézetben (Budapest, Fő utca 17.)
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
