| | | | | Lenne mit újratervezni |  szerző: Kinga |
Egyre több "arcostárssal" szerveződik újra meg újra a plakátkiállítás a felvonulási térre, akarom mondani az 56-osok terére (na igen, utcáinkat is újraterveztük már párszor...). Évek óta egyre nehezebben veszem rá magam, hogy megnézzem az idei "arcoskodást". De nem kezdek hosszadalmas nosztalgiába... Idén nagyon sok pályázat csatlakozott a plakátkiállításhoz.
Miért kell ennyi csatlós? Egyre több sallang? Cukorka bódé, kávézó és vízosztó bázis? Brand lett a plakátkiállítás? Ám öregszik, hiányzik már a frissesség, a kreatív, szellemes reflektálás a világra. A felfújt "belépő-kapu" egy-két köszönő szó után így csalogat: "A ti humorotok táplálja ezt az óriást, a ti szellemes ötleteitek helyezik egyre magasabbra a lécet, amit a következő év pályázóinak kell megugraniuk! Kívánjuk, hogy sose apadjon el ez a forrás." Hmm-hmm a helyükben azt kívánnám, hogy nyíljon meg újra. Ezt a szöveget átgondoltam volna még. Bár úgy tűnik, hogy más források nyitogatására alkalmas volt...
Reklám. Négy pályaműre jut egy támogatói megjelenés. Ugyanakkora méretben. Régen nem így volt...
Kreativitás. Egy fájó, zavaró pont az idei "óriásoknál". Ugyanis a rendszerváltás, festmény parafrázis, "Tabula rasa" ötleteken nem sikerült érdemben túllépni. Attól még, hogy 20 éve váltottunk rendszert, és az ARC reklám spot-ja szintén erre emlékeztetett, igazán jöhettek volna más ötletek is. A régiek újrahasznosítása többszörösen szembetűnhetett mindenkinek, Ellőtt petárdák durranása hangzott fel Lippai Tamás UCOP, Tihanyi Tamás Kivál(t)ság, és Kocsi Olga Semmit nem csinálnék másképp című munkájánál. Ez utóbbi Gáldi Vinkó Andrea: Barátok közt kiállításán pukkant először. Bár ilyenkor érdemes felvetni a szándékosság kérdését...
Furcsa egyébként ezt mondani, miközben több ismerős nevet leltem a nyertes pályaművek között. (snitt). "Az ARC idei >>Restart. Újratervezés.<< címmel meghirdetett pályázatán több MOME siker is született. Az egyperces filmpályázat legjobb film díját Lovas Dávid on-sey című munkájával vitte el, míg az úgynevezett Borz díjat a legmeghökkentőbb plakát - Turai Balázs Kuruc.infant című pályaműve - érdemelte ki. Emellett Mózes Anna, animáció szakos hallgatónk Herpai Sárával és Kerékgyártó Yvonne-nal közösen alkotott Jövőre ugyanitt című munkája Axa díjat kapott." (snitt). De nem vagyok híve az "urambátyám-i" kritikáknak. Különben a maguk nemében jókat alkottak, szakmai tudásukat becsülöm, a The Huffnagels-nél (Góg Emese, Lovas Dávid, Molnár Tünde, Góg Angéla: Miért nem...?) is inkább csak az fájt, hogy a mellettem álló két hölgy nagyon nem értette.
Új tendencia még, hogy egyre több az interaktív plakát, ami önmagában jó, de igazán frappáns dolgok nem sültek ki belőle. Pedig emlékszem - bocsánat, ennyi elmélázást kénytelen vagyok beiktatni - volt ilyenre jó spontán (!) példa. Történt ugyanis, hogy volt egy hatalmas piros betűs plakát, csakis a betűk, a tipográfia, a fehér alap és a szöveg közölt akármit a nézőközönséggel, valahogy így: "Pénisszel festettem" (4. Plakátkiállítás, téma: művészi üzenetek, Jároli József: Giocco c. műve). Nem tudom miként jutott az alkotó eszébe vagy jutott át az akkori zsűrin, elsőre talán jó ötletnek tűnt. A helyszínen egy-két pironkodó kacajt fakasztott is az emberekből... DE! Egyszer csak jött valaki és megtörte a "csendet", fogott egy A4-es lapot és írt, jóval többet, mint az alkotó, pontosan idézve: "Nem lehetett nehéz, mert tetőtől-talpig az vagy." (Nem mennék bele a történet becsületsértő, személyeskedő színezetébe, mert nem hiszem, hogy ebben rejlene a lényeg). Így még nagyobb volt a derültség. Pár nap múlva visszatértem, leszedték. A plakát sem volt már olyan érdekes. Mindevvel csak azt akarom mondani, a víz használati utasítása egy csappal vagy álomfejtő "palatáblánk" (tudom nem az volt) valahogy nem hat annyira. Lehet, hogy a hiba tulajdonképpen bennünk van, hiszen fel lett dobva egy laszti és nem tudtuk jól lecsapni. Bár egy csapot képtelenség is...
Arctalanul, helyesebben fogalmazva arcátlanul csakis a negatívumokat soroltam, amolyan jó magyar módjára, mert "Magyar vagyok, nem gárdista" (Szerényi Szabolcs: Új definíciók). Ó, jajj... ezzel lelőttem a plakátok aduászát. Elnézést!
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
