| | | | | "A képregényeinket a saját életünk ihleti" |  szerző: Balogh Eszter |
Aki augusztus elején a Tűzraktérben járt, könnyen összefuthatott egy projektorral vetítő csapattal, akik fura alakokat festettek a falra. Ha valaki rácsodálkozott a technikára, mondván, hogy ezt én is meg tudom csinálni, csak a kezébe nyomtak egy ecsetet: akkor csináld! Ennél persze egy kicsit árnyaltabb a történet. A svájci Bluttmagazin alkotóinak művét a bejárattal szemben lévő falon csodálhatja meg a nagyérdemű.
Hogy kerültetek ide?
Alessia: A Szimplafilmnél vagyok gyakornok, és a főnökeimmel arról beszélgettünk, hogy falakra kéne festeni. Innentől pedig egyszerű volt a történet: ő felhívta Zolit (Balla Zoltán a Tűzraktér projektmenedzsere – a szerk.), találkoztunk, és most itt vagyunk.
Ha jól tudom, mind képregényrajzolók vagytok?
Benjamin: Igazából ez változó. Svájcban egy képregénymagazint szerkesztünk, ebben sok művész vesz részt, de az újságon túl más egyéb munkákat is csinálunk, olyasmiket akár, mint ez a falfestés, kiállítások. Szóval nem kizárólag képregényrajzolók vagyunk: Daniel például grafikus-designer, Simon amolyan illusztrátor-animációkészítő féle, Alessia is illusztrátor, tehát egy viszonylag színes csapat jött össze az effajta közös projektekhez.
Svájcban van kultúrája a képregénynek, úgy mint például Franciaországban vagy Belgiumban?
B.: Egészen máshogy. Franciaországban és Belgiumban történelme van a képregénynek. Nálunk csak a ’80-as években kezdett virágzani, többek között az amerikai underground képregényekkel, és nálunk inkább társadalomkritikai szerepe van, inkább hajlik a művészet felé, és eleve egészen máshogyan is néz ki. Luzernben, ahonnan mi származunk, egy komoly fesztiválja is van ennek a fajta művészetnek.
Simon: A történet is másféle. Tintin például egy egyszerű sztori. A mi képregényeinket sokszor sokkal inkább a saját életünk ihleti.
Svájcban is gyakran festetek falakra. Itt a Tűzraktérben hogyan készültek a képeitek?
B.: Többnyire nagyobb csoportban dolgozunk, és nagyon nehéz egy közös koncepciót találni. Itt annyi volt megbeszélve, hogy egyrészt valami iskolával kapcsolatos dolgot csináljunk, mivel ez egy iskola volt, ha jól tudom... tehát valamit a felnőtté válással kapcsolatban. Másrészt össze akartuk hozni ezzel a saját helyzetünket, vagyis hogy először vagyunk Budapesten, egy városban, amit most látunk először. Mászkáltunk a városban és néztük az embereket, a szobrokat, a madarakat, és képeket gyűjtöttünk. Lefotóztuk, lerajzoltuk, aztán fogtuk ezeket a képeket és összemostuk őket: egy öregembert egy kisfiúval, egy régi szobrot egy ma élő emberrel. Ami a technikát illeti, egy scannert használtunk, bevittük a képeket és egymásra úsztattuk. A cél az volt, hogy láthatóvá tegyük a múló időt, az emberek változását, szóval ezeket a folyamatokat láthatod most a falon. Nehéz ezt szavakkal elmondani, de valami olyasmiről van szó, mint amikor lassan tölt a youtube, és csak mozaikdarabkákat látsz a filmből, de mégis valami összeáll.
S: A scanner megadta a formát, mi pedig megpróbáltuk vegyíteni az alakokat. A kérdés az, hogy kinek mit jelent ez. Ott van például egy kisfiú, aki összemosódik egy katona-szoborral (elmondásuk alapján a 32-esek terén lévő szobor lehetett az alap – a szerk). Talán ő a katona, vagy ő fog később katonává válni...?
B: Vagy például egy öreg hölgy szobra... gondolom valami királyi házból származó hölgy, fogalmam sincs... összemosódik egy kisfiúval, talán volt vagy van valami dolga azzal a kisfiúval. Ezt mindig a nézők találják ki, mindenki hozzáteszi a saját történetét.
Délután mikor erre jártam, valakik pont a képeitekről beszéltek, és kicsit depressziósnak tartották őket.
B: Depressziós...? (nevet) Talán a fekete-fehér miatt. Mi nem vagyunk depressziós fajták, az biztos. Talán kicsit melankolikusnak tűnhet ez a fajta képregény, amit mi csinálunk, hiszen nem mindig az életed legjobb pillanataiban csinálod őket.
S: Meg aztán ez a hely máskor tele van élettel, mozgással, művészekkel.
B: Na igen. Ez egy színes, nyüzsgő hely, és ha megtelik élettel, színekkel, akkor ez a fekete-fehér beleolvad a hangulatba.
A: Azért is választottuk a fekete-fehéret, mert az alkotóknak nagyon más a stílusa, és végül ez lett az egyetlen közös koncepció.
B: Szerintem azért nagyon sok mókás rész is van ebben a festményben. (nevet)
Talán az is közrejátszik, hogy Magyarországon a képregénynek nincs még jelentős kultúrája, és az emberek nincsenek hozzászokva ehhez a fajta ábrázolásmódhoz.
S: Igen, talán a klasszikus képregényeket könnyebb megérteni. Ez egészen másféle dolog. Ezek sem bonyolult történetek, inkább az ábrázolás az, ami kicsit kísérletibb még.
A: De az is közrejátszik, hogy az a fajta képregény, amit mi Svájcban csinálunk, sokkal absztraktabb, asszocíatívabb, nem a lineáris történetvezetést követi. Sokkal szabadabban mesélünk, több szerepe van a vizualitásnak és a gondolattársításnak.
B: Mi nem is igazán meséljük a történetet. Igazából a néző elméjére van bízva, hogy mi megy át neki.
Az rajzok a Tűzraktér falán tekinthetők meg augusztus 6-tól... amíg az épület áll.
Bővebben: www.bluttmagazin.com
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
