| | | | | Vámpír-sors |  szerző: Szántó Sz. Erika |
“Lugosi Béla, a híres vámpír már egy ideje rosszul alszik. Csak forgolódik álmatlanul az ágyban, nem tud aludni, nézi a plafont. Nem az első eset ez. Nem is a második. Lugosi Béla már tavaly március óta rosszul alszik.”
 Hogy híres magyarjaink meddig vihetik, az iménti idézet is bizonyítja: magyarságra, és a magyar nyelv elsajátítására vágyakozó külföldiek fordítási gyakorlataként Béla előbb énektanárhoz megy, majd Béla szaxofonozni tanul, és megpróbál civilizációnknak megfelelően vámpírtalanul viselkedni. Közben mindettől valószínűleg az egyik legismertebb és legbeskatulyázottabb színészünk, tényleg vigilisen forgolódik.
Lugosi Béla skatulyába szorított sorsa, 1927-ben a Fulton Theater Drakula című darabjával pecsételődött meg. A különösnek ható akcentusa miatt ráosztott címszerep egészen haláláig kísérte és kísértette: 1931-ben megkapta a Tod Browning rendezte Drakula film főszerepét, mely után szinte csak rémmesékben láthatta viszont a közönség. Ő volt a „White Zombie” (1932) gátlástalan woodoo-gyilkosa, Igor a „Ghost of Frankeinsteinben” (1942), Frankeinstein teremtménye a „Frankeinstein meets the Wolfman” (1943) című filmben. Vámpírként többször feltűnt a későbbiekben is, hol filmekben (Mark of the Vampire-1935, The Devil Bat-1940), hol felújított darabokban (Dracula: Plymouth Theater, Boston-1943, Dracula: Little Theater, London-1951). Halálakor pedig, fia és volt felesége tanácsára, az egyik „Drakulában” viselt köpenyében helyezték örök nyugalomra.
“A vámpír azóta xilofonozni tanul. Egyedül. Ha nem tud aludni, halk melódiákat játszik. Improvizál. Végre neki is van hobbija! És ettől boldog. Nagyon boldog.”
Lugosi Béla (Lugos, 1882/83.* okt. 20. – Hollywood, 1956. aug. 16.): színész.
1910-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz, 1911-ben a Magyar Színházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették. Bár az egyik legnagyobb színészi dicsőség volt akkor a Nemzetiben játszani, mégsem tartották jelentős tehetségnek. Kosztolányi így írt róla: : „Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna, s láttára a nézőtér hangosan felsóhajt, de vajon ki hiszi el ennek az egyébként kellemes embernek, hogy civilben genfi egyetemi tanár? Nem, ő mindvégig csak igen csinos, magyar hősszerelmes.” (Pesti Napló, 1918. május 4.) A Star-filmeknél – Olt Arisztid néven – több filmben játszott. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején vállalt aktív szereplése miatt emigrált. Előbb Bécsben és Berlinben, 1921-től az USA-ban élt, ahol főként grandguignol filmekben játszott.
Főbb filmjei
Magyarországon:
* Az ezredes (1917)
* Az élet királya (1917 – 19)
* Casanova (1918 – 19)
* „99” (1918)
Külföldön:
* Az utolsó mohikán (1923)
* Drakula (1931)
* A Morgue-utcai gyilkosság (1931)
* A halálcsók (1932)
* A fehér zombi (1932)
* Ninocska (1939)
* Ördögi denevér (1940)
* A hulla eltűnik (1942)
* A vámpír visszatér (1943)
* Frankenstein találkozik a farkasemberrel (1943)
* Fekete álom (1956)
|
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
