címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       És megint csend és megint tavasz
szerző: Kinga
Ki Duk Kim - ahogyan hazájában mondanák - filmjei egytől egyig szimbólum-kalandtúrák vagy éppen sejtelmes rejtély-csöndek. Leszakítva a szóvirágokat és friss tavaszi csokrot rendezve belőlük nézzük meg témánkhoz legközelebb eső alkotását a Tavasz, nyár, ősz, tél... és (megint) tavasz-t.

Nehéz elkezdeni beszélni egy ennyire csöndekkel komponáló filmről. Miként lehet sokféle módon is értelmezni ezeket a hallgatásokat, melyektől általában véve minden ember fél hétköznapjaiban, pedig... Tehát mondhatjuk művészi eszköznek, ami megnöveli minden szónak a súlyát. Vagy hozzáállhatunk rosszmájúan szintúgy, mondván: így már érthető miért ez a koreai rendező korunk egyik legtermékenyebb alkotója szakmájában; hiszen jóformán egyáltalán nem kell a szövegkönyvvel bajlódnia. Ugyanakkor lássuk be ez eléggé felületes ítélet lenne. Persze kérdés, hogy mennyire fog(?) ebben a gesztusban ragadni a továbbiakban, mennyi mindent lehet még elmesélni csöndekkel, vagy helyesebben fogalmazva: mennyi mindent szeretne még elmesélni Kim Ki Duk ezzel az eszközzel fegyvertárában.
 
A rendező életében is érdekes szerepe lehet a csöndnek, hiszen nem forgott mindig "locsi-fecsi" művészek és bölcsészek társaságában. Mikor fiatal volt gyári munkásként és matrózként tartotta el magát, majd csatlakozott a hadsereghez, amelynek kötelékében öt évig szolgált. Ezt két év párizsi magány követte, ahol festményei eladásából tartotta el magát és csak ezek után kötött ki a filmezésnél. Ebben vitathatatlanul tehetséges és ellentmondásos figura. "Filmjei egyesítik a mély melankóliát és a sokszor brutális összeütközéseket, végletes erotikus cselekedeteket. Gyakran mesél a társadalom kirekesztettjeiről, olyan űzött karakterekről, akiket bűntudat mételyez." - summázza a port.hu.
 
A rendező ezen 2003-as alkotása határkő művészetében mikor is feloldódni látszik az előbbiekre oly jellemző erős agresszió és nőgyűlölet. Akárhogy is vesszük úgy hiszem ez előnyére vált Kim Ki Duk-nak, aki ekként nyilatkozott a Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz-ról:  "Az volt a célom, hogy ábrázoljam négy évszakon és egy szerzetes életén keresztül, aki a Jusan tavacskán egy templomban él kizárólag a természettel körülvéve, az életünkben megjelenő örömöt, dühöt, bánatot és gyönyört." Meg kell hagyni szándéka sikerült. Izgalmas eszenciát kapunk egy emberi életről és már-már azon kezdünk töprengeni miként lehetne hasonlóan összefoglalni egy sorsot, netalántán épp a sajátunkat. Ez pedig határozott bizonyítéka annak, hogy a film hat."

A maroknyi színészt és körülbelül ugyanannyi - pontos számításaim nincsenek - állatot felvonultató alkotásban ez utóbbiak szerepe is hallatlanul fontos, hiszen ők hordoznak megannyi szimbólumot puszta létükkel. Evvel egyrészt kiváló csemegét szolgáltatnak a filmeket ilyen szinten is boncolni szerető közönségnek. Másrészt pazar felületet adnak a Green Peace-hez hasonló civil szervezeteknek, csúnyán mondva, a kötözködéshez. Nem, nem attól azért nem kell tartani, hogy minden négylábú/lábatlan/szárnyas szereplő elpusztul, de azért az angliai és dán verziókban akadt olyan jelenet, melyért lehetett tiltakozni és végül ki kellett vágni.

 
Mit érdemes tudni még erről az alkotásról

Az öreg szerzetes - érdekes egyébként, hogy nincsenek elnevezve a szereplők - a film végén maga Kim Ki Duk.


A film címének hangzása eredeti nyelven - ez lényeges lehet, mivel így álmodta meg a rendező - sokkal gördülékenyebb, mint más nyelveken: Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom.


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó