címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Ülni egy fa alatt és szemlélődni...
szerző: Iliás Katalin
Miért lesz valaki buddhista Magyarországon? Mi a buddhizmus üzenete a modern kor emberének? Mit várhatunk az előttünk álló időszaktól? Mireisz Lászlóval A Tan Kapuja Buddhista Egyház és A Tan Kapuja Buddhista Főiskola egyik alapítójával beszélgettünk.

Európai, keresztény világszemléletben nevelkedtél, hogyan fordultál mégis a buddhizmus felé?

a kép forrása: prokultura.huA hetvenes években szerettem volna teológiát tanulni, csakhogy abban az időben szükséges volt ehhez a plébános ajánlása. A plébánosom viszont nem ajánlott, mert ugyan ministráltam, elsőáldoztam, de nem voltam hajlandó egyházi esküvőt tartani, nem éreztem úgy hogy egy életre el kellene köteleződnöm egy társ mellett.
Magyarországon már a hatvanas évektől működött egy Buddhista Misszió, ahova már tizenéves koromban jelentkeztem, csak a misszió akkori vezetője, Hetényi Ernő eltanácsolt, mert nem volt meg az érettségim. Akkor ezt úgy értékeltem, hogy ha nem jön össze, nem kell egyelőre ezzel foglalkoznom. Addig is önerőből tanultam, művészetekkel foglalkoztam, festettem. Amikor aztán nem mehettem teológiára újra próbálkoztam a missziónál, és harmadszorra Hetényi Ernő figyelmembe ajánlotta, a misszió Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetét, ami egyfajta papnevelőként működött. Beiratkoztam, és négy évig jártam oda. Megtanultam a szanszkrit nyelvet, az asztrológiát stb. Közben rájöttem, hogy ez a típusú gondolkodásmód, ez a filozófia sokkal életszerűbb és alkalmazhatóbb mint a korábbi vallásom, így egyszerűen áttértem a buddhizmusra.

Ezek szerint ha a plébános nem utasít el, talán nem is köteleződsz el a buddhizmus mellett?

Ez egy kérdés. Nem engedték, tehát nem tudom mi lett volna ha...

A rendszerváltás előtt mennyire volt elfogadott más utakon járni?

Tiltani nem tiltották, de azt például tudom, hogy Uszón (Buddhista elvonulási hely a Bükkben – a szerk.) megfigyelés alatt tartottak minket. A rendszerváltás után szóltak a helyi illetékesek akikkel jó barátságban voltunk, hogy már régóta megfigyelés alatt vagyunk. Mondtam, hogy nekünk teljesen mindegy, megfigyelnek-e vagy sem, mert akkor is ugyan azt csináljuk; meditálunk. Mit lehet egy meditáló emberen megfigyelni?

Nyilván nem is értették mit csináltok ti ott.

Mivel nem tudták mi ez, féltek tőle, mint annak idején mindentől, amit nem ismertek... amit meg ismertek, attól meg azért féltek, tehát teljesen mindegy volt. A lényeg tehát az, hogy próbáltak szolidan megfigyelni, de konkrét atrocitás nem ért minket amiatt, mert buddhisták vagyunk.

Hogyan jött a főiskola és az egyház alapításának gondolata?

Ez majdhogynem automatikusan történt. Mi, akik a folyamat generátorai voltunk, már előtte elvégeztük, és tanítottunk is a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben. 1994-ben Dobosi Anti és Takács Laci (az egyház másik két alapítója – a szerk.) átvették a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet irányítását. Én ekkor már fenn éltem Uszón. Laciék azt ajánlották, hogy kapcsolódjak be a tanításba, ők pedig ennek fejében odaköltöznek hozzám. Ez így is történt. Uszón éltünk hárman, három évig, közben lejártunk vetésforgóban tanítani.
Még a rendszerváltás idején volt valami zűrzavar Hetényi Ernő személye körül, megtámadták, beperelték, és ezzel együtt a mi tanári pozíciónk is bizonytalanná vált. Különböző feltételeket szabtak, hogy továbbra is taníthassunk. Végül arra jutottunk, az lesz a legjobb ha létrehozunk egy új egyházat és egy új főiskolát. Megkerestük ehhez a megfelelő embereket, a 108 alapító tagot, és már '95 őszén el is indult az oktatás.
Nagyon jó kis csapat állt össze. Az első év végére olyan szabályos sorokban, olyan egyenes gerinccel, olyan precízen ültek, hogy én magam is meglepődtem. Akik akkor végeztek, nagyon komoly gyakorlók voltak.
Később én ebből, a főiskolai életből egy kicsit visszavonultam. Elkezdett más érdekelni, elkezdtem foglalkozni a magyar hagyománnyal, erre szántam hét évet. Nem azt mondom, hogy már nem érdekelt a főiskola, a buddhizmusra meg pláne nem mondok ilyet, egyszerűen csak szerettem volna ezt a magyarság kérdéskört magamban tisztázni. Honnét jöttek, miért jöttek, mit csináltak? Ebből aztán kialakult valamiféle irányvonal, valamiféle félgyógyászat, javasgyógyászat.

Imazászlók. Fotó: Iliás Katalin
 
Úgy tudom megpróbáltad összehozni a magyar hagyományt a buddhizmussal, de ez végül nem igazán sikerült. Mennyire fér meg a két dolog egymás mellett?


Valóban szerettem volna tisztázni a buddhizmus és a magyar hagyomány viszonyát, megtalálni a kapcsolódási pontokat. Ez nem igazán sikerült. Azt találtam, hogy a magyar hagyomány inkább ahhoz a valláshoz kapcsolódik amit Buddha megreformált, tehát véleményem szerint a korábbi védikus vallással van közvetlen kapcsolatban. De azért nem volt hiábavaló a kutatás, mert ami a hinduizmus és buddhizmus kettősségével leírható, az a kettősség jött elő a magyar hagyomány és a bennem lévő buddhizmus között. Ilyen szempontból ez nagyon érdekes volt és még a mai napig is az. Ez a kettő megfér bennem egymás mellett. Nem beszélve arról, hogy úgy érzem tartozom annyival a magyarságomnak, hogy amennyit tudok a magam szerény eszközeivel próbálok hozzáadni. Persze lehet, hogy a magyaroknak, nem hiányzik amit én hozzátettem.

Jógával, asztrológiával, javasgyógyászattal is foglalkozol. Hogyan definiálod magad?

A vallásom szerint buddhista vagyok. De éppen azért lettem buddhista, mert ez nem zárja ki, hogy mással is foglalkozhassam. Márpedig engem érdekel a hermetika, az okkult tudományok, az asztrológia, az alkímia, a taoizmus. Mindegyik azt erősíti meg bennem, ami az alapfeltevésem, hogy a buddhizmus a legegyszerűbb és legtökéletesebb világnézet. Hasznos ha az ember más vallásokat is megvizsgál, mert kiderül, hogy végső soron ezek hasonló világképek, hasonló létszemléletek csak más területeken, más formációkban, más külalakban. Mindegyik oda-vissza hat, feltárulnak közös gyökerek és végső soron erősítik egymást.

Mostanában egyre nagyobb nyitottság tapasztalható a keleti kultúra és filozófia iránt. Úgy tűnik kelet beáramlik nyugatra.

Egyrészt nyugat elárasztotta keletet, amit kelet mivel mással is viszonozhatna...
Másrészt a buddhizmus épp annyiban keleti, amennyiben maguk a magyarok is keletiek, vagy amennyiben a kelták is onnan származnak. Az indoeurópai nyelvű népeknek a buddhizmus az ősi vallása is lehetne, hiszen Buddha törzse is Szkítiából származik, majdhogynem azt mondhatnám, hogy rokonaink voltak korábban. A kelták, a pelazgok vagy az ibérek is tulajdonképpen Szkítia területéről származnak, tehát Buddha egy nagyon-nagyon ősi indoeurópai közös gyökerű filozófiát és világnézetet fogalmaz meg.
Tehát egyáltalán nem idegen a nyugati embertől a buddhista elgondolás. Én például olyan emberrel alig-alig találkozok, aki valamilyen szinten ne fogadná el a reinkarnációt. Senki nem gondolja úgy, hogy meghal és aztán annyi, vége. A legtöbben abban gondolkodnak, hogy bizony valami még van utána, és ez nagyban függ attól, hogy most hogyan élek. Ezek a buddhisztikus gondolatok az európai emberben is jelen vannak, csak nincsenek így megfogalmazva. Hiszen itt egy olyan egyistenhívő vallás van, amely hosszú évszázadokon keresztül nem engedte meg, hogy másképp gondolkozzanak, vagy mást is felvethessen mint ami adott volt. Ennek következtében a buddhizmus nem is tudott igazán szerepet kapni, pedig sok művész, filozófus meg értelmiségi már jó pár száz éve foglalkozik vele Európában.
De igazán ezt a nagy nyitást a globalizáció tette lehetővé, hogy tulajdonképpen egy pillanat alatt az egész világon bárhol, bármit, bárki megismerhet. Ennek eredményeképpen ma a buddhizmus is úgy tud megjelenni, mint egy választható világszemlélet.

Talán elcsépelt a gondolat, de lehet, hogy az emberek egyszerűen kiábrándultak a régi eszmékből, s már nem érzik úgy, hogy ezek megoldást kínálnának az életben.

Az egyistenhívő vallások elsősorban a hitre épülnek, míg a többi vallás, mint a taoizmus, a hermetika, vagy a buddhizmus inkább egyfajta megismerésre, tudásszerűségre. A mai ember már nem olyan mint három, négyszáz évvel ezelőtt, hogy inkvizíciós eszközökkel rá lehet kényszeríteni arra, hogy higgyen abban, amiben nem hisz. A modern ember szeretné tudni azt, amit hisz, ez az elmúlt háromszáz év tudományos gondolkodásának az eredménye. A buddhizmus egy olyan vallás, amiben a tudás, a bölcsesség, a megismerés, a gyakorlás és a továbblépés jelen van, ahol nem csak elhinni kell a dolgokat, hanem meg is kell tapasztalni, és ez az embereknek egyfajta biztonságot, megalapozottságot ad.
Előbb vagy utóbb el fog jönni az az idő, amikor mindenki olyan világrendben, olyan világkép szerint él, amelyet maga választ magának. És ha valaki úgy gondolja, hogy a karma tan, vagyis az, hogy a cselekvésemnek a gyümölcsét le kell szüretelnem, hasznosabb, mint hinni egy megfoghatatlan istenben, akkor hagy éljen ennek megfelelően.

Dobosi Antal, Cser Zoltán és Mireisz László a holdújév ünnepségen. Fotó: Pej László.

A 2012-es évtől várod ezt a szemléletváltást? A holdújév ünnepségen arról beszéltél, hogy várhatóan az idén olyan folyamatok indulnak el, amelyek később robbanásszerű változásokat eredményeznek majd. Hollywoodban pedig már film is készült arról, hogy 2012-ben jön a világvége...

Először is, olyan nincs, hogy világvége. Hiszen az az energia ami élteti a világot, és élteti az embert, sosem fog megszűnni. Legfeljebb világváltásról, változásról lehet beszélni. Az pedig kétségtelen tény, hogy 2011–12, sőt egészen 2020-ig nagyon intenzív, változással teli évek lesznek. A vízöntőben együtt álló Jupiter-Szaturnusz 2020-ban, ugyanaz lesz, mint a halakban volt, amikor Jézus született. Ekkorra mondható az, hogy valami véglegesen elindul és a kezdőpontja lesz az elkövetkező 2000 évnek. Más jellegű lesz mint az előző, de biztos hogy pozitív, szellemi korszak lesz.

A váltásnak pedig éppen itt az ideje, hiszen a mostani, gazdaság és pénzorientált világ már nem tartható fenn túl sokáig.

Már eddig is rendkívül nagyot változott a világ. Anno nagyanyám még úgy vágta el a csirke nyakát mint a sicc. Ma már ezt az emberek nemigen szokták. Az ahimsza elv, hogy ne öljünk, s ne ártsunk másoknak, minden ember számára egy szimpatikus dolog.

A csirke nyakát már nem vagyunk hajlandóak elvágni, azonban a futószalagon gyártott csirke ellen nincsen kifogásunk...

Egyre nagyobb a vegetáriánusok száma. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy pusztán növényevő legyen az emberiség. Az emberiség abba az irányba halad, hogy előbb-utóbb már nem fognak állatot ölni, illetve amit megesznek azt meg is fogják termelni maguknak. Aztán majd felmerül valakiben, hogy a növényeknek is fáj ha megeszik, és akkor folytatódik a növényvilággal... szóval nem tudom, hogy lesz végül. Buddha sem azt mondta, hogy ne együnk húst, hanem azt, hogy ha tudjuk, ha látjuk, ha halljuk, hogy miattunk kellett annak az állatnak elpusztulnia, akkor ne együk meg.

De mi van a vidéki nénivel aki felneveli az állatot, majd egy évig a húsából él?

Ennyiben nyilván nem a vidéki néniről van szó, akiben a létfenntartás ösztöne munkál, és nem megvilágosodni akar, hanem jóllakni. Ez egy más történet.
Ám aki elkezd gondolkodni, eljut ahhoz a felismeréshez, hogy önmagáért nem fogja levágni az állatot. Inkább kapirgáljon még egy kicsit a csirke, míg végelgyengülésben el nem pusztul. És itt nem a csirkéről van szó, hiszen az így is úgy is „feldobja a bakancsát”, hanem arról van szó, hogy az egóm miatt, az énem miatt ne haljon meg valaki. És ez nagy különbség.
Határozottan látni, hogy egyre kevesebb a húsfogyasztás, következésképpen egyre kevesebb állatot vágnak le, és ez a folyamat fel fog gyorsulni.

Visszatérve kicsit a főiskolához. Mi a tapasztalat, akik itt végeztek mennyire tudják hasznosítani az itt szerzett tudást, milyen életpálya vár rájuk?

Nyilvánvalóan nem lehet azt állítani, hogy ma Magyarországon ennyi buddhista végzettségű papra lenne szükség, vagy hogy biztos munkahely várná az itt végzetteket. Egyet viszont biztosan állíthatok: akik itt tanultak, olyan létszemléletet, szellemi szabadságot kapnak, s olyan szellemi rugalmassággal rendelkeznek, hogy aztán később ők maguk nagyon precízen megtalálják a helyüket a társadalomban.
Feladják azokat az illuzórikus elképzeléseiket, amiket esetleg a szüleik tápláltak beléjük, vagy valamilyen emocionális elragadtatottság folytán önmaguk tápláltak saját magukba, és elkezdenek reálisan gondolkodni. Jobban látják saját igényeiket, hogy mi ad neki egy kis nyugalmat, boldogságot, rendezettséget.

Mit keresnek azok, akik erre a főiskolára jelentkeznek?

Az a kérdés, hogy az ember miért él, nincs megválaszolva. Nincs egy olyan sztereotip válasz, amit úgy általában az emberiség elfogadna. Következésképpen az emberben van egy alapvető igény hogy megtudja, miért van, miért létezik, mi az életének a célja. Ez pedig kiprovokálja, hogy általában az emberek keresők, keresik a választ erre a kérdésre. Sokak a buddhizmusban próbálják ezt megtalálni. Bizonyára vannak olyanok akik tévednek, csalódnak, azt mondják, hogy mégsem ez az amit kerestek és más felé mennek. Mások pedig megtalálják benne a választ erre az alapvető egzisztenciális kérdésre. És azt gondolom, annak az embernek már nem értelmetlen az élete.

És neked van valami célod?

A célom? Most már nem tanítok, lassan nyugdíjba megyek. Tulajdonképpen szépen előkészítem a következő testetöltésemet. Kényelmesen ülök egy fa alatt és szemlélődöm... amiként a falu bolondjai szokták. Elvagyok a fa alatt.














KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
  Buddhizmus képekben
  „Létforgás”
  Buddhizmus képekben 2.


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó