| Ledarálnakeltűntem (NÉGYSZEMKÖZT) |
 szerző: Balogh Eszter
A Kafka-i perből maradt nekünk a nyomasztó hangulat, az értetlenség, a tehetetlenség érzése, hogy ki vagyunk szolgáltatva, hogy miért nem mehetünk el innen, én nem csináltam semmit, kérem engem ne büntessenek, ártatlan vagyok, miért nem mehetek ki?!
Márpedig nem mehetek, és a második felvonás elejére már nem is akarok, mert van valami ebben a darabban, ami a kaotikussága ellenére megfog, apró szösszenetek, mimikák, lecsorduló nyálcsík egy titkárnő arcán, aki nem tudja, ilyenkor mi van, de meghatóan csavarja ki a saját nyakát, aztán egy musical dallam, flitterek csillogása és az énekeslányok kivillanó harisnyája, az egész egy végtelenül hosszú folyosón, ahol időnként feltűnik egy szereplő, óriás biciklin vagy szörfdeszkán, dokumentumok esnek ki a falból, írógép zörög a háttérben, megszólal egy hangszóró, egy telefon, egy disco szám, egy szexjelenet árnyékai, hangzavar, és József K. egyre kevésbé ura a sorsának, pedig ő fontos ember, bankigazgató, de most nem ő az úr, vagy mégis? Ledarálják egy párizsidarálóban, vagy egy tengeralattjáró alkatrészében, vagy bármi is legyen az, de ő újraéled, és még van kedve viccelni.
Ez nem olyan, hogy fogtak egy regényt, és színpadra vitték. Ez olyan, hogy fogták Kafkát, lerázták róla a körítést, megtartották az esszenciáját, a mindenkiben ott csírázó marionett bábu érzést, és onnantól improvozáció: a tér a színészeké, és ha van a ripacskodásnak nemesebb értelme is, akkor ez az. Túl van játszva, de olyan mesterien, hogy a végére mégis összeáll, vagy épp szétesik, de nyomot hagy és megihlet, olyannyira, hogy még a metróaluljáróban is egy piros ernyővel hadonászunk, és jelenetet rögtönzünk a jegyellenőröknek, akik nem igazán értik, ilyenkor mi van…
|
|
|
szerző: Kinga
Mikor először láttam nem maradt meg más, csak kavargó érzetek, a nyomasztó és a mulatságos furcsa keveréke és az, hogy látni akarom megint!
Azóta markánsabb kép rajzolódott ki. "Ez itt a realitás, minden ami ezen kívül van, bizonytalan." A darab immáron több, mint 130 előadást élt meg. Az előadásról írt kritikák száma is már lassan utoléri ezt a számot, s ebből is jól látszik, hogy valamit sikerült eltalálni. Írótól a díszletesen át a színészekig mindenki nagyot alkot ebben. Amolyan jutalomjáték vagy nagy kihívásféle lehet ez nekik. Bár sokan bedobják a törölközőt az első felvonás után, s biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is, akik szívesen kifutottak volna az első jeleneteket követően, ha éppen a díszlet elrendezése erre módot adna. De nem, a kedves néző "Hasadjon meg!" vagy vegye fel a "független mosolyt". Esetleg még azt is megteheti, hogy elengedi magát és hagyja realizálódni a szürreális színpadképeket.
"Good morning, goood morning..." Ugyanis itt, szigorúan 18 éven felülieknek, felvonulnak polgárpukkasztó, sokkoló és groteszk, mulatságos jelenetek, elmesélik "Jóska" történetét az ő kis perével. Hogy nem áll össze az egész? Sok az elvarratlan szál? Ugyan kérem... itt minden a helyén, akár egy hivatalban. Egyszerű a képlet, adott egy ember (515 K), letartóztatják, s innentől kezdve minden pillanatot az ő szemével látunk. Kétségbeesés, kedélyhullámzás, menekülő utak keresése, ügyvédek kakaskodása és érthetetlen hadoválása, a bank a feje tetejére áll, amit közben igazgatni kéne s a nagybácsi is csak a családi név tisztaságával jön, a K-val. Úgy folynak össze a jelenetek, akár a napok Joseph K-nak, s úgy fordul ki minden a sarkaiból, akár József élete a megszokott középszerűségből. Ami az egyik pillanatban háttérelem, az a következőben a reflektorfény kellős közepén áll. Posztmodern intertextualitás a KÖZPSZER-től. Úgy értem a darab. Egészen érdekes miféle jól ismert mondatok csendülnek fel. "And now something comletely different!", "Hiába szövögeted itt a terveket...", "Vaknak születsz-e mondd?", hogy csak párat idézzek. Valahogy egészen passzol egy per okozta kavalkádhoz nem? Akár a graffitis felirat címnek: "Ledarálnakeltűntem". Hmmm... ez van.
|
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
